Kategória: Elsődleges

A Schöpf-Merei Kórház gyermekgyógyászatra és szülészetre (kiemelten koraszülésre) specializálódott kórház volt Budapest IX. kerületében, a Bakáts téren 1884-es alapításától 2009-es végleges megszűnéséig.

Az intézmény alapításakor nevét Schöpf-Merei Ágoston (Győr, 1804. szept. 24. – Manchester, Anglia, 1858. márc. 12.) gyermekgyógyász, a gyermekgyógyászat magyarországi úttörője után kapta.

A ma Schöpf-Merei Kórház néven ismert intézmény elődjét 1884-ben közadakozásból létesült, ekkor egy 35 ágyas intézményt hoztak létre a gyógyíthatatlan gyermekek számára a mai Bakáts téren, a mai Knézich utca mentén, két, egymás melletti tömbben. Bővülés, átalakulás, összevonások után jött létre a most is látható épületet.

Az épületet 1905-ben Márkus Géza (Pest, 1871. augusztus 4. – Budapest, 1912. december 6.) magyar építész, a magyarországi szecesszió jelentős képviselője tervezte.
A homlokzat és díszítésének, a szerkezet tagolásánál az építészeti stílus hordozza a szecesszió stílusjegyeit. A magyaros motívumok – a lechneri vonal érhető tetten. Láthatunk növényi ornamentikát, virágokat, hajtásokat. Az épületet a kommunista hatalomátvételt követően 1949-ben államosították és egyesítették, valamint létrehozták a szülészeti osztályt is.

Az eredeti intézményből 1954-ben szervezték meg a Schöpf-Merei Ágoston Koraszülő-Koraszülött Kórházat, ahol a nevében is jelezve a szülészeti osztályt teljesen alkalmassá tették a koraszülések levezetésére és az esetlegesen felmerülő komplikációk kezelésére.

A szecessziós műemléképület 1918 óta áll a  Szent Gellért téren, a Gellért-hegy mellett. 

A Szent Gellért Szálloda építése 1911-ben kezdődött. Nevét Szent Gellértről, a 11. század első magyar vértanú püspökéről kapta, akit a Vata-féle lázadás idején a szomszédos hegyről taszítottak a mélybe. A 176 szobás szállodát Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izidor tervezte. Az építkezés az első világháború miatt lelassult, és 1918 szeptemberéig a hotel nem nyílt meg, amíg a háború véget nem ért, és az Osztrák–Magyar Monarchia össze nem omlott. 1919-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után a szálloda a nemzeti kormány főhadiszállása lett.

Miután Magyarország önálló ország lett, a szálloda korai éveiben olyan sikeres volt, hogy 1927-ben további 60 szobával és hullámmedencével bővült. Gundel Károly 1927-ben átvette a szálloda éttermét.

Épülete a második világháborúban súlyosan megsérült. A háború utáni kommunista hatóságok eltávolították a „Szent” szót a szálloda nevéből, amely így Hotel Gellért lett. A Gellért-hegy felőli szárnyának helyreállítása 1946-ban kezdődött meg, míg a fő Duna felé eső szárny munkálatai 1957-ben. A restaurálási munkálatokat 1962-ben fejezték be.

Zebegényből érkeztem vissza, amikor a Nyugati pályaudvar csarnokába értem, észleltem, hogy a „királyi váró” nyitva van. Itt segítik a pályaudvarra érkező ukrán menekülteket. Szerencsémre alig volt itt segítségre szoruló. Így megszólítottam az ott szolgálatot teljesítő katasztrófa védelmis urat, hogy készíthetnék-e néhány felvételt. Csoda történt, megengedte. Régi vágyam vált valóra!

Az udvari pavilonról a legjobban Vadas Ferenc: Az első nagyvárosi pályaudvar munkájából tájékozódhatunk. A műből megtudhatjuk, hogy az uralkodói váróterem típusa valójában közép-európai sajátosság, alapvetően a német nyelvterületre jellemző.

A Nyugati pályaudvaron kialakított udvari pavilon nem különálló épület, azonban bécsi barokk stílusának, gazdag dekorációjának köszönhetően jól elkülönül a franciás stílusú pályaudvar egészétől. Persze funkciójából adódóan nincs semmi különös az erőteljesebb díszítésben, és a Habsburg családról lévén szó a bécsi barokk stílus is érthető.

A homlokzat architektonikus tagolása és díszítése egyértelműen a bécsi udvar építészetére vezethető vissza. A belső terekben uralkodóhoz méltóan a palotaépítészetre, és nem a pályaudvar-építészetre jellemző megoldásokkal találkozhatunk. A dekoráció, igen gazdag, több helyütt aranyozott felületekkel is találkozhatunk. A központi szalon igazán elegáns, aránylag kis méreteit tükrök felhelyezésével tudták optikailag megnövelni.

Szomorúan állapítottam meg, hogy nemcsak a pályaudvarra, de a királyi váróra is ráférne egy rekonstrukció!

Szeretem a monogramos házakat, a Király utcában egy szépen felújított házat találtam, ami érdemes a figyelemre!

Vasárnapi újság 50. szám 1898. Budapes, Deczember 11. 45. évfolyam

Hirdetés:

„PALAISROYAL a fő- és székváros legnagyobb áruháza ORLAI SÁNDOR perzsa esász., spanyol kir. udvari szállító 7777 Budapest, Koronaherczeg-utcz a 8. sz. a követkézé’ ezikkeket gyári árban ajánlja: Nászajándékok, china i ezüst-áruk, finom bronze-áruk, disz-órák, gyémántutánzat ékszerek valódi fogl., valódi párisi legyezők, bőrdiszmüáruk, ezüstbotok, bőröve k (gürtl), szalag, bársony, arany és fémövek.”

Ez a hirdetés valószínű a karácsonyi vásárra készült. Nem tudom milyen sikeres kereskedő volt Orlai Sándor, de azt igen, hogy 1901-ben elhunyt, 38 évesen. Beköltözött a Király utcai saját bérházába. Ezt tükrözi a bérház kapuja, ami nemrég lett restaurálva. Illetve ott található a feleség Lang Jenny nevének kezdőbetűi.

Millennium Háza-egyik kedvenc házam, sokat fotóztam, még romos állapotában is.

A korábban Olof Palme-ház néven ismert épület a Városliget egyik legrégibb építménye. A Liget Budapest Projektnek köszönhetően a 2017 végén kezdődött rekonstrukció során megújult ház közösségi térré, élményközponttá alakult. 2019 óta Millennium Háza a neve.

Hamar kiderült, hogy az épület műcsarnoknak nem alkalmas, az 1896-os millenniumi ünnepségeken kiállítótérként használták, de nem képeket, hanem kórházi felszereléseket, sebészeti eszközöket állítottak ki benne. Ezután a főváros tanácsa Fővárosi Múzeummá alakította. 

A második világháború alatt az épületben hadikórház működött. A bombázások súlyosan megrongálták, beltéri stukkódíszítései megsemmisültek. A háborús károk javítása érdekében az épületet többször átalakították.

1954-ben a frissen alakult Művészeti Alap kapta meg, és szobrászok műhelye, illetve a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye lett. 1958–1961 között Bardon Alfréd tervei alapján teljesen átalakították.

Az épület bejáratát a mai Olof Palme sétány felőli oldalra helyezték át, a régi bejárat helyén pedig rámpát és gazdasági bejáratot alakítottak ki.

1990–93 között, amíg a Műcsarnokot felújították, az átmenetileg ide költözött vissza; ezután a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének székhelye lett. 1994-ben a Művészeti Alap jogutódjaként létrejött Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány tulajdonába adták, de méltó, hosszú távú művészeti-kulturális funkciót ez az alapítvány sem talált neki.

2017 őszén bejelentették, hogy a Liget Budapest Projekt részeként Millennium Háza néven nyitják újra, hogy a századfordulós „aranykort” jelenítsék meg benne.

Az épület főbejáratát visszahelyezték a Hermina út felőli oldalra. Előtte rózsakertet alakítottak ki. A megmaradt eredeti elemeket, a külső falakat, a homlokzat téglaburkolatát, a Zsolnay-kerámiákat megtartották, helyreállították, illetve pótolták.