Híres épületek: Simontornya

Simontornya város Tolna vármegyében, a Tamási járásban. A megye kilencedik legnépesebb települése, 1995-ben kapott városi rangot.

Simontornya környéke igen gazdag történelem előtti korból származó leletekben. Már a csiszolt kőkorszakból is találtak leleteket, később bronzkori település nyomait fedezték fel. A honfoglaláskor a mai Fejér és Tolna vármegyék területének nagy része az Árpád-család birtoka maradt.
Simontornya nevét attól a lakótoronytól kapta, amelyet a Tolna vármegyei Döröcske nemzetségből származó Salamon fia Simon itt épített 1272 körül, amely később erősséggé, végvárrá fejlődött. Közel 200 év alatt mégiscsak a mocsarak között eldugott kis várkastély szerepét töltötte be.

1324-ben I. Károly király Henczfia János budavári rektor és kapitány érdemeit jutalmazta a várral és tartozékaival. Majd a Laczkfiak (1347-1397) utáni várurak – a Kanizsaiak(1397-1424), Ozorai Pipó (1424-1427), a Garaiak (1427-1482) – birtokolták, akik elhanyagolták, várkapitányaik pedig zsarnokoskodtak a vidék népei felett.

A közel 150 éves török uralom jelentősen visszavetette a település fejlődését.
A török kivonulása után csak lassan indult meg a fejlődés. A Rákóczi-szabadságharc hét éve alatt a vár több ízben is gazdát cserélt. Fontos esemény volt a település történelmében a Sió-szabályozás. József nádor 1810. szeptember 11-re Simontornyán közgyűlést hívott össze.

A 2. világháború során a németek 1944. december 3-án este hagyták el a község területét, közben, amit lehetett, megsemmisítettek.

Napjainkban a simontornyai várat évente mintegy húszezer látogató keresi fel.

2025.07.28.

Híres épületek: Gázi Kászim pasa dzsámija

Ma Pécsre, a Gázi Kászim Pasa dzsámijába invitálom a kedves olvasókat: a templom a város centrumában, a Széchenyi téren helyezkedik el, a tér legmagasabb pontján áll. A hatást fokozza, hogy az észak-déli tájolású térhez képest ferdén áll a Mekka felé tájolt épület.

Gázi Kászim pasa dzsámija, hivatalosan Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, hétköznapi nevén belvárosi templom a magyarországi török-iszlám építészet kimagasló alkotása, Pécs egyik jelképe. Európa legészakibb épségben maradt dzsámija, amely ma római katolikus templomként működik. Helyén eredetileg is keresztény templom állt, amelyet Gázi Kászim budai pasa építtetett át dzsámivá az 1560-as években. Eredeti mérete hosszában és szélességében száz lépés. Szentmisét rendszeresen tartanak, de látogatható.

Történetéből néhány adat:

– Az 1939-ben végzett felújításkor tárták fel a 215-ben Sopianae-ben állomásozó Legio I Adiutrix oltárkövét, egy szobormaradványt és néhány római sírt is.

– Az előd Szent Bertalan-templom építésének időpontja bizonytalan: legvalószínűbb, hogy Bertalan püspök kezdte el építeni a 13. század első felében, II. András király uralkodása idején

– A 15. század végén reneszánsz stílusban jelentősen kibővítették a templomot: a főhajó mellett pilléres rendszerrel két mellékhajót kapott, a szentély félköríves lett.

– Az 1543-as török bevonulás után a templomot egy ideig kettéosztva használták, a főhajót kettéosztó falazás nyomai a mai napig megmaradtak.

– Az 1660-as években Evlija Cselebi, a neves török utazó már elragadtatással írt róla. Az elkészült török templom a város nagy dzsámija lett.

– A török felszabadító harcokat a dzsámi aránylag szerencsésen átvészelte, csak a minaret egy része omlott le – ezt 1766-ban lebontották. A templom a jezsuita rend tulajdona lett.

– 1773-ban a jezsuita rendet feloszlatták. A templom a kincstár tulajdona lett, majd 1780-ban, a város autonómiájának elnyerésétől a város tulajdona lett.

– Az utolsó nagy átalakítást 1939-ben végezték Körmendy Nándor tervei alapján. Kapott egy új Angster-orgonát. Nyolc évvel később Gebauer Ernő freskókat készített az épületrész falára. A kupolát 1956-ban firenzei típusú félgömbbé alakították át (mely az eredeti török állapotokhoz is jobban hasonlít).

2025.07.14.

Híres épületek: Ráday-Kastély, Pécel

RÁDAY-KASTÉLY, PÉCEL

A főváros határában, a Gödöllői-dombság nyugati peremvidékén található Pécelen bújik meg a gödöllői Grassalkovich-kastély kicsinyített másának tűnő Ráday-kastély. A hasonlóság nem véletlen: a kastély helyén Ráday Pál 1722-ben kezdett neki egy péceli kúria építtetésének. Amikor fia, Ráday Gedeon, 1755-ben nekilátott az épület barokk kastéllyá bővítésének, az átalakítással a gödöllői Grassalkovich-kastély építőmesterét, Mayerhoffer Andrást, valamint fiát, Mayerhoffer Jánost bízta meg.

A kastélyban két különleges dolog van, ami miatt mindenképpen érdemes eljönni ide. Az egyik a termeket díszítő freskók: ezek közül a díszterem emelkedik ki, melynek falaira és mennyezetére görög és római mitológiai jeleneteket ábrázoló, fekete-fehér falképeket festettek. Ráday Gedeon saját gyűjteményének egyik könyvéből választotta ki ezeket a rézmetszeteket, melyeket erkölcsi tanulságokat tartalmazó feliratokkal látott el. Ezt a pazar dísztermet egyszer mindenkinek látnia kell, egész Magyarországon nincs hozzá fogható. A kastély másik különlegessége az alagsorban található, korabeli eszközökkel berendezett barokk konyha, melyből szintén nincs túl sok hasonló itthon.

Az 1950-es években államosítottak, az eredeti bútorok, valamint a kép – és éremgyűjtemény szétszóródott. Az 1950-es években helyreállított kastélyban 1998-ig a MÁV Kórház egyik kihelyezett részlege működött. A gyógyintézet kiköltözése után az épület a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának kezelésébe került. Napjainkban, habár zajlik a kastély feltárása és helyreállítása.

2025.06.30.

Híres épületek: Pannonhalmi Bencés Főapátság

A Pannonhalmi Bencés Főapátság Magyarország egyik kiemelkedő történelmi emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központja. Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi járásban, Pannonhalma városban (régi nevén Győrszentmárton) található. A főapátság látványos épületegyüttese a Szent Márton Miskovits-hegyen épült fel. A román stílusú altemplom és kerengő, valamint a gótikus évszázadok során barokk és klasszicista stílusú épületrészekkel egészült ki, amelyek a főapátság mai arculatát meghatározzák. A 19. századi könyvtárterem 400 ezres gyűjteményében számos könyvritkaságot őriznek.

A falu eredeti neve: Győrszentmárton. Ősidők óta lakott hely volt. A szállást, majd a falut 996-tól alakították ki, miután Géza fejedelem Csehországból behívott bencés szerzeteseket telepített le a dombon. I. István megerősítette a monostor jogait.

Uros apát (1207-1243), a ma is álló templom építtetője visszaverte a mongolokat a monostor-erőd falai alól. A tatárjárás után a falu ismét benépesült. 1334-ben Károly Róbert a pannonhalmi apátot megerősíti vásárjogában. A török hódoltság másfél évszázada alatt a szerzeteseknek többször is el kellett menekülniük hosszabb-rövidebb időszakokra; az épületek megrongálódtak.

Bazilika: A jelenleg álló épület az apátság harmadik temploma, amely korábbi épületek falmaradványait rejti magában. Az első épület felszentelését Szent István király 1002-ben kibocsátott adomány levele datálja. Az apátság építését István apja, a 997-ben meghalt Géza fejedelem kezdte el. 1137-ben II. Béla király kancelláriájában állították ki azt az oklevelet, amely a pannonhalmi templom első újjáépítéséről számol be. A főszentély északi fala mentén, és a déli mellékhajóban minden kétséget kizáróan 12. századi faldarabok találhatók. A jelenlegi, harmadik templom abszolút kronológiájának egyetlen biztos támpontja az ünnepélyes felszentelésről megemlékező, 1225-ben kiállított királyi oklevél, amelynek alapján az építés befejezését 1224-re szokták datálni.

2024.02.29.

Insula, az ókori társasház (1.rész)

ancient roman h 9cdaf0bb b882 431e 8d97 a8f83daaef05

Az elmúlt héten az alábbi facebook posztban próbáltam rájönni vajon hol születhettek meg az első társasházak. Egyik tippem az ókori Rómában található Insula volt. Álljon itt most tíz fontos információ amik sokat elárulnak ezekről az épületekről.

– Többemeletes épületek: Az insulák leggyakrabban többemeletes épületek voltak, melyekben különböző társadalmi osztályok lakói éltek. Az alsó szintekre általában az alacsonyabb társadalmi osztályokhoz tartozó emberek költöztek, míg az emeleteken a gazdagabbak éltek.

– Sűrű lakottság: Az insulákban kevés szabad területet lehetett találni. Az insulae több száz lakót tudott befogadni, így nagyon zsúfolt és zajos helyek voltak.

– Alacsony életkörülmények: A legtöbb insula rossz higiéniai körülményekkel és gyenge építészeti állapottal rendelkezett. Az insula lakói gyakran szembesültek a rossz szellőzés, a vízhiány és a szennyvíz problémáival.

– Kereskedelmi és lakóépületek: Az insulában gyakran kereskedelmi és lakóépületeket egyesítettek. Az alsó szinteken üzletek és műhelyek voltak, míg az emeleteken lakások voltak megtalálhatók.

– Tűzesetek veszélye: Az insulák könnyen tűzvész áldozatává válhattak, mivel a fa és a tégla gyakran alkalmazott anyagok voltak az építésükhöz. A tűz általában gyorsan terjedt az insulák között, ami súlyos veszteségeket okozott.

– Bérlakások: Az insuláben lévő lakásokat általában szegény (szegényebb) bérlők bérelték, bár előfordult, hogy vagyonosabb bérlők vettek ki lakást (ami természetesen kitűnő állapotban volt), és a bérleti díj az adott hely elhelyezkedésétől és állapotától függött.

– Építészet és struktúra: Az insulae építészete általában egyszerű volt, és kevés figyelmet fordítottak a lakók kényelmére vagy biztonságára. Gyakran a legfontosabb szempont a helykihasználás volt.

– Szociális különbségek: Az insula lakói között nagy társadalmi különbségek voltak. A gazdagabbak többnyire a város központjához közelebbi lakásokat preferálták, míg a szegényebb emberek a külvárosi részeken éltek.

– Építési szabályozások: Bár voltak építési szabályok az insulák vonatkozásában, ezek gyakran nem voltak elégségesek a biztonságos vagy élhető környezet biztosításához.

– Fontosság a városi életben: Az insulák az ókori Róma fontos részét képezték, mivel otthont adott a városi lakosság nagy részének, valamint számos kereskedelmi funkciót láttak el a bennünk található üzletek révén.