Folytatnám soproni emlékeimet szemezgetve a HÁZAK fotóiból.
A Rejpál-ház Sopronban, a Várkerület 7 szám alatt áll. A Festő-köz sarkán látható egyemeletes lakóház középkori elődjét római épületmaradványokon emelték. A 16. század második felének reneszánsz stílusában formálódott ki mai alakja, noha jelentős középkori részleteket – például a gótikus lépcsőház – is megőrzött. Udvari szárnyait a 16.-17. században bővítették. Egykor iparosok (kovácsok, hentesek, cukrászok) tulajdona volt.
A Kolostor és Templom utca kereszteződésében (Kolostor u.13) található a középkori eredetű barokk lakóház egyszerű homlokzata az utca tört vonalát követi. Kapuja alacsony, mert egykor az utcaszint mélyebben volt. Zárókövén az 1628-as évszám olvasható.
A Templom utca a Fő teret köti össze a Széchenyi térrel. A Belváros egyik legtöbb látnivalót tartogató utcája. Látogatásomkor ide igyekeztem az Evangélikus templom koncertjére. Ez a harmadik legnagyobb magyarországi evangélikus templom, a dunántúli evangélikusság egyik nagy központja. A mai templom előtt már három előd állt ezen a helyen. Ebből kettő fatemplom volt és a nagy tűzvészben pusztult el. Végül 1781-ben II. József császár türelmi rendeletének értelmében 1782-től 1783 végéig császári jóváhagyással megtörtént a negyedik, mai templom építése. Kritérium volt, hogy protestáns templomnak nem lehetett tornya – a mai gyönyörű, tompa kupolás torony mintegy száz évvel később, 1862–1863-ban épült meg.
Hajnóczy-ház – Templom utca 19. Az egyemeletes barokk lakóház Hajnóczy Dániel neves tanár és szónok tulajdonában volt az 1734-es telekkönyv szerint. Fia, Hajnóczy József jogtudós, aki részt vett a Martinovics-féle összeesküvésben, 1792-ben eladta az épületet. A Hajnóczy-ház szinte valamennyi építészeti stílusból őriz emléket.
Városfal: Sopron belvárosának erődítményei három korszakhoz köthetők. A római kori Scarbantiát monumentális kőfalak vették körbe, erre épültek az Árpád-korban Supron fa-föld szerkezetű ispáni várának falai és a középkorban ezek felett alakították ki Sopron/Ödenburg hármas falgyűrűjét. Végül a 17. században a külvárost is fallal vették körbe.
A Szent Mihály utca legjellegzetesebb épülete az 1710 körül épült Két mór-ház. Nem ismerjük sem az építőjét, sem a szobrászát, sem az első lakóját. A XIX. században a tulajdonos Leitner Szervác szobrász volt, aki népies barokk motívumokkal díszítette a homlokzatot. A kapuját két korinthoszi csavart oszlop keretezi, tetején egy-egy mór alakjával, akik a párkányt tartják. A kapupárkány felett a kis Jézus alakja látható.
Az Új utca, a keskeny, kanyargós, középkori hangulatával nem csak azért különleges, mert karnyújtásnyira van a Fő tértől és a Tűztoronytól –, hanem azért is, mert sajátos hangulata van. A régi falak, a boltíves kapuk, a kőből faragott ablakkeretek mind-mind tanúi voltak az elmúlt századoknak. Aki végigsétál itt, könnyen érezheti úgy, mintha visszarepült volna az időben. Az Új utcát eredetileg Zsidó utcának nevezték, hiszen 1300 körül zsidó családok telepedtek itt le. Ők építették az első lakóházakat az utcában és a XIV. század elején létrehozták a Közép-Európában egyedülálló Ózsinagógát.
