Bedő ház- Magyar Szecesszió Háza

A magyarországi szecesszió sokszínűségének csodálatos példája az 1903-ban épült Bedő-ház.
1901-ben Bedő Béla és felesége vette meg az építési területet. Bedő rézbányák és gyárak tulajdonosa volt, a hét budapesti háza közül a Honvéd utcai volt a legkisebb. A budapesti Honvéd utcában álló, Vidor Emil (Pest, 1867. március 27. – Budapest, 1952. június 8.) által tervezett épület a századforduló jellegzetes stílusának több ágával is összefüggésbe hozható. A müncheni műveltségű Vidor Emil nemzetközi stílusban alkotott: a Bedő-ház leginkább a belga Art Nouveau hatását mutatja, de a német Jugendstil jegyei is megtalálhatók rajta.

Az épület homlokzatán valamint belső terekben alkalmazott, Zsolnay kerámiából készült dekorációban észrevehető hazánk népművészetének elemei is, ezért az épület sajátosan magyar.
A ház 2007-től állandó kiállítással várja a látogatókat a gyönyörűen felújított és berendezett Magyar Szecesszió Házában. Az épületben három szinten szecesszió stílusban készült festményeket, bútorokat, dísztárgyak mutatnak be. Emléket állítva a magyar szecessziónak, amely leglátványosabban az építészetben valamint iparművészetben mutatott fel kimagasló értékeket.

A Király utca, Nagymező utca, Csányi utca sarkán található az 1847-48-ban, Brein Ferenc (Pest, 1817. – Székesfehérvár, 1879.) tervei alapján épült Pekáry-ház. Nevét az építtető-megrendelőről, Pekáry Imre városi alkapitányról kapta. Az épület a maga három emeletével a XIX. század közepén igencsak kiemelkedett a környező földszintes, egyemeletes lakóházak, műhelyek és raktárak közül. A gótikus elemekkel gazdagított romantikus stílusú épületen többféle díszítési témát láthatunk: sárkány, a homlokzaton látható vitéz szobrok mellett az első emeleti erkélyt tartó oszlopfőket Dávid-csillagok díszítik.

A Pekáry-ház legismertebb lakója Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, 1933. május 12.) volt, aki 1899-től 1901 között lakott itt első feleségével Spiegler Bellával, a híres vallásfilozófus és rabbi Spiegler Gyula Sámuel lányával.

A Csányi utcai homlokzaton található emléktábla a vészkorszak eseményeihez kapcsolódik: az itt működő lakatosüzemben a tulajdonos Vanczák Béla és felesége közel száz üldözött zsidót bújtatott itt. A világ igaza között ismerik el tevékenységüket.

Budapest V. kerületében, a Széchenyi István téren található a magyar szecessziós építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása, a Gresham-palota. Ez a csodálatos épület 1907-ben épült Quittner Zsigmond (1857-1918) és a Vágó fivérek, Vágó László (Nagyvárad, 1875. március 30. – Budapest, 1933. december 30.) és Vágó József (Nagyvárad, 1877. december 23. – Salies-de-Béarn, 1947. június 7.) tervei alapján. Itt működött a híres Gresham kávéház, ahol a Gresham-kör nevű művészeti társaság tartotta összejöveteleit.​ A társaság több generációhoz tartozó, különféle stílusokat kedvelő művészek, valamint írók baráti köre volt. Mikor 1903-ban elkezdték tervezni a palotát, addigra az 1849-ben átadott Lánchídon már közlekedtek Pestről Budára, 1857 után pedig az Alagúton is a Vár alatt. A két objektum geometriai hossztengelye egybeesik. Ezt használta ki Quittner Zsigmond. Szándékosan tervezte úgy az épületet, hogy innen akadálytalanul át lehessen látni Budára.”A palota a Duna-parti épületekkel együtt 1987-ben felkerült a Világörökségi helyszínek listájára.
Az épület 2004-ben teljes körű felújításon esett át és luxusszállodaként nyitott újra. Figyelemre méltó ez a Róth Miksa (1865-1944) műhelyéből kikerült, Kossuth Lajos arcképét ábrázoló ablak, az épület Kossuth lépcsőházában. Fontos megjegyeznem, hogy ez az eredeti ólomüvegablak átvészelte a 20. század vérzivataros korszakait. Az épület kovácsoltvas díszítése szemet gyönyörködtetőek, így Jungfer Gyula  (Pest, 1841. január 9. – Budapest, 1908. november 21.) műlakatos kovácsoltvas kapurácsai, amit 1906-ban, élete egyik utolsó nagyobb műveként készített el.

Először autóból pillantottam meg ezt a különleges díszítésű épületet. Felkeltette az érdeklődésemet, visszamentem.

Az épület neve: Pollák Ház, az építtető Pollák Manó nevére utalva
Tervezői:Román Ernő, Román Miklós
Az építés éve: 1913.

A magastetős épület négyemeletes, saroképület. A kinézetét meghatározó torony pontosan a teleksarkon található. A torony homlokzata alapos és aprólékos díszítést kapott, kezdve az griff-fejes sarokdíszekkel, a félköríves ablakokkal és az egyéb ívdíszekkel. Az épület homlokzata a XX. század elején jellemző szecessziós irányzat jegyeit viseli.

Igen figyelemfelkeltő a homlokzatdíszítő elemek, így a legfelső emeletnél látható tégladíszítés és a földszinti részen található kerámia, amelyen a stílus ötvözését láthatjuk a magyar motívumokkal (tulipán), ami szintén igen kedvelt volt a korban.

A Párisi Nagy Áruház (1957 és 1999 között Divatcsarnok) elődje, a Terézvárosi Kaszinó, Petschacher Gusztáv tervei szerint épült, 1882-ben. Első átalakítását 1909-ben kezdték el, miután Goldberger Sámuel megvásárolta az épületet, hogy francia mintára a kor legmodernebb áruházát alakítsa ki benne. Az áttervezésre Sziklai Zsigmond kapott megbízást. Az épület a budapesti Andrássy út déli oldalán található, a 39. szám alatt. A Paulay Ede utca 54. felől is van bejárata. Az Andrássy út felé néző homlokzata szecessziós stílusban épült, a Paulay Ede utca felé néző rész neoreneszánsz jegyeket visel.

Az új épület 1911. március 3-án nyílt meg a nagyközönség előtt. Ez volt az ország első modern áruháza, mely a főváros legszebb sugárútjának egyik legszebb épülete lett. Az átriumos elrendezésű, egy légterű épület különlegessége az ötemeletnyi magas, fedett üvegudvar, belsejében márványos oszlopok, aranyozott díszítőfestésű lépcsőfeljáró, Zsolnay-díszítőelemek, Róth Miksa üvegablakai és öt üvegfalú, tükrös felvonó kápráztatta el a vásárlóközönséget. A tetőteraszon 400 személyes étterem létesült kilátósétánnyal, ahol télen korcsolyázni is lehetett. Itt működött a Terézvárosi Casinó. Nevezetessége a Lotz Károly freskóival díszített nagyterem. A középső nagy mezőben Lotz a főváros apoteózisát örökítette meg. Középen a főváros allegorikus nőalakja trónol. Körülötte a művészet, az ipar, a kereskedelem, a bőség, a hír megszemélyesítői foglalnak helyet. A bolt cikkelyekre Feszty Árpád a sixtusi kápolna mennyezetének prófétáit utánzó allegorikus alakokat festett.

Ez az épület szebb napokat is látott, mégis, ha arra járok mindig megállok előtte, mert így, kissé romosan is szép.

A Dob utca ( 8.) és a Rumbach Sebestyén u (6) sarkán álló, szecessziós lakóház Román Ernő (Budapest, 1883. május 4.^[1] – Budapest, 1959. április 5.⁾ és Román Miklós (Budapest, 1879. június 8. – Budapest, 1945. január 15.) tervei alapján 1913-1915 között épült, Az épület hat emeletes. Glücksmann Jakab nagykereskedő megrendelésére építették fel.. A ház a szecesszió speciális magyar változatát képviseli, kívül-belül igen gazdag díszítésű: boglyaívek, hullámzó vonalú zárterkélyek, saroktorony, különleges loggiák; homlokzatdíszítő csempék, faragott kapu, színes üveg lengőajtó, lépcsőház- és függő- folyosó-korlát.

A falon egy kedves emléktábla található: ez az a ház, ahol Dodó és Ubul először csókolta meg egymást.

Az Andrássy úton járva rácsodálkoztam egy épületre, ami csipkerózsika álmából kelt életre. A Drechsler-palota  neoreneszánsz stílusú épület Budapesten, az Andrássy út 25. alatt található, szemben az Operaház épületével. Itt működött 1949-től 2002-ig az Állami Balett Intézet valamint jogutódja, a Magyar Táncművészeti Főiskola. Húsz év után 2023-ban nyílt meg újra az épület a W szállodalánc részeként.

Az épületet a MÁV nyugdíjintézetének a megbízásából Lechner Ödön (Pest, 1845. augusztus 27. – Budapest, Terézváros, 1914. június 10.⁾ és Pártos Gyula (Apatin, 1845. augusztus 17. – Budapest, 1916. december 22.) irodája tervezte. Az épület neve a földszintjén működött egykori híres Drechsler-kávéház tulajdonosának a nevére utal. Drechsler Béla családneve később az egész épületre átragadt.

Az építési engedélyt 1883. május 31-én kapták meg. Lechner Ödön a megbízás elfogadásakor írta: „Becsvágyam sarkallt, de vigyáznom kellett, hogy az én épületem ne viselkedjék tolakodóan Ybl remekével szemben, mert az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné királyné maradjon.” Az épület 1886-ra készült el.

A szállodában az eredeti struktúra szerint lakó- és vendéglátóegységek kaptak helyet az épületben: az Andrássy út felé vendéglátó tér nyílt, az épület központjában elhelyezkedő, üvegtetővel fedett belső udvarról pedig a szálloda különböző funkciókat ellátó egységeibe vezet az út.

Miközben fotózgattam, egy kedves fiatalember a szállodából (elmesélte az épület történetét), beinvitált az épületbe is, így készíthettem el a belső fotókat, köszönet érte!