Zsigmondy Vilmos (Pozsony, 1821. május 15. – Budapest, 1888. december 21.) bányamérnök kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy Pest városában egy artézi kút sikeres fúrása legnagyobb valószínűséggel a Városligetben valósítható meg. Ezt a javaslatot Pest város közgyűlése 1868. március 4-én el is fogadta. A kút fúrásának helyéül a Városligetet jelölték ki (a mai Hősök terén, Árpád fejedelem lovas szobra előtti részen). A kút fúrása 1868 novemberében kezdődött el és 1878 januárjában fejeződött be.
A fürdő építését 1909-ben kezdték meg Czigler Győző (Arad, 1850. július 19. –Budapest, Ferencváros, 1905. március 28.) tervei alapján. Czigler halála után, 1905-től irodáját Dvorák Ede (Oravica, 1861. október 19. – Budapest, Ferencváros, 1920. augusztus 23.) vezette tovább. Első években az egykori főnöke által elkezdett épületek befejezésével foglalkozott, melyek közül a legfontosabb a Széchenyi gyógyfürdő volt. A végső terveket Gerster Kálmánnal (Pest, 1850. október 9. – Budapest, 1927. augusztus 25.) közösen készítette el. A kor jelentős művészei így Maróti Géza, Telcs Ede, Róna József, Róth Miksa, Vastagh György, Vajda Zsigmond közreműködött az épület külső és belső díszítésének kialakításában.
A fürdőt 1913. június 13-án nyitották meg. 1926-ban pályázatot írtak ki az épület bővítésére. 1927-ben el is készült a gyógyfürdő népfürdő szárnyának bővítése és az uszoda létesítse.
Az épület a II. világháborúban károkat szenvedett, de mivel a kút nem sérült meg a részleges üzemeltetése biztosított volt.
1963-ban a strandfürdő öltözőit téliesítettek és az óta a szabad területen lévő medencék télen is üzemelnek.
