A majki kamalduli remeteség országos szinten is kiemelkedő épületegyüttesnek számít. Az évszázadok során bekövetkezett kisebb-nagyobb változások, átépítések és állagromlás ellenére máig megőrizte egyedi szerkezeti sajátosságait és művészi kialakításának értékeit. A fallal körülvett területen kis utcákat alkotva, szigorú rend szerint megszerkesztve, az együttes központjában álló templom körül épült ki a clausura területe 17 cellaházzal. A templomot a konventépülethez vezető főtengely mentén helyezték el, ma már csakcsonka tornya és egy támpillére áll.

A kamalduli rend Szent Romuald (952 k.–1027) követőinek remeteközösségeiből formálódott a középkori Itáliában. A 16. században alakult a rend új ága. Gróf Esterházy József (1682–1748) 1733-ban adományozta a montecoronai kamalduliaknak a gesztesi uradalmán fekvő Majkpusztát szántóföldjeivel, erdőivel, legelőivel, halastavaival és malmaival együtt. Franz Anton Pilgram osztrák építész tervei alapján több szakaszban épült ki a remeteség 1736 és 1770 között. 1782-ben II. József uralkodó feloszlatta a szemlélődő szerzetesrendeket, köztük a kamalduli rendet is. A 19. század első felében az épületeket posztógyár bérelte, az 1860-as évektől az Esterházyak vadászkastélyként használták.   Majkon született Esterházy Móric (1881–1960) gróf, aki 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt. Később Csákvár és Majk lett a család lakóhelye. A remetelakokba a belső cselédség költözött, a majorsági épületekben kovácsok, lovászok, iparosok rendezkedtek be. A csáládot igen megtiporta a történelem. 1945 után az Esterházy család egy cellalakásban talált menedéket. Egyik fiuk a háború, másik a háború utáni paralízisjárvány áldozata lett, a családfő, Esterházy Móric gróf, és egyetlen lánya, Mónika Bécsbe távozott. 1956-ban. A grófné és testvére azonban maradt: Esterházy Móricné, született gróf Károlyi Margit és Emma testvére egészen 1973-ig lakták a cellaépületet, kétkezi munkájukkal keresték meg a megélhetésükhöz szükséges pénzt.

Felhívnám a figyelmet a kastély belső udvarán egy reneszánsz stílusú, négyszögletes kávájú kutat helyeztek el, amely még ma is látható, Ezt a kút gróf Károlyi Margit kapta nászajándékként.

2012 és 2015 között került sor a vendégház, felújítására, 2018-tól a műemlék további részei: a cellaházak, a templom, a mértani kert és kerti építménye, a grottakápolna újultak meg.

Nagymaros a Dunakanyarban, a Visegrádi-szoros áttöréses völgyében, a Duna bal partján. Váctól nyugatra, Budapesttől 52 kilométerre északnyugatra, a 12-es főút mentén, Visegráddal  szemben helyezkedik el.

Visegrádra mentem. A vonatról Nagymaroson szálltam le, az állomásról megláttam egy csodálatos szecessziós épületet, amit azonnal meg kellett örökítenem

Hazaérve rákerestem építésének történetére, a következőt találtam: „Nagymaros 1912-ben került bele az állami népiskola-építő programba, az épület 1914-re készült el. Három házat bontottak le 1912-ben, hogy ezek helyén felépülhessen az iskola. Az iskola tervezője Sváb Gyula (1879—1938) építész, miniszteri tanácsos, egyetemi tanár, tanszékvezető; és a népiskola-építési program egyik vezetője volt egyben. Az építész főként letisztult iskolai típusterveket készített. Hogyan születhetett mégis szecessziós alkotása? A népiskola-építési programban résztvevők közül többen Lechner Ödön (1845. augusztus 27. – Budapest, Terézváros, 1914. június 10.) követői voltak, és az ő szellemében terveztek. Sváb Gyula a nagymarosi épület tervezésekor az ő útjukat követhette. A kapu felett még Sződy Szilárd munkája is beazonosítható, a baglyok talpán szerepel a neve. Sződy Szilárd (Nagykáta, 1878. április 27. – Budapest, Józsefváros, 1939. február 24.) magyar szobrász- és éremművész az Országos Iparművészeti Iskolában tanult, ahol rajztanári oklevelet szerzett, majd Olaszországban és Németországban képezte magát. Az épület homlokzatán látható gyönyörű majolikadíszítés a Zsolnay manufaktúrából származik, az ország sok szecessziós épületéhez hasonlóan. Azt is tudjuk, hogy az iskola építésének Leimdörfer Nándor cége volt a kivitelezője”

Római katolikus temploma: A 14. században épült. A lent négyzet, a második emelettől fölfelé nyolcszögletű torony a 15. század végén az oromfalas hajó mellé épült. A torony nyolcszögletű felső szakasza a 15. században kétemeletesre épült.

Nagybörzsöny község Pest vármegyében, a Szobi járásban. a  Börzsöny nyugati peremén, a Börzsöny-patak partján található. A falu neve az Árpád-korban Bersen, Belsun  volt. 1700 után német telepesek érkezésekor – több helyen – Deutsch-Pilsen néven szerepel. Mai nevét a 20. század eleji közigazgatási átrendezéskor kapta, 1908 óta használja, korábban Börzsönynek nevezték.

A község 14. századtól bányatelepülés volt, gazdag arany-, ezüst-, vasérc-, ólom- és kénkészlettel rendelkezett. A település ezüstbányájáról 1312-ből van írásos feljegyzés. A falu a török hódoltság idején sem néptelenedett el. A bányászat azonban megszűnt, csak a 17. század végén indult újra, és a 18. századig megmaradt, de a készletek kimerülése miatt átmenetileg ismét megszűnt. 1846-ban, majd 1913-ban és 1933-ban ismét kísérletet tettek a nemesfém ércek termelésére.  1949-ben újranyitották, hogy mélyebben létesített táróval alávájták az ércesedést. A sikertelen kutatások az 1990-es években zárultak.

Templomáról: A 15. században bányavárosnak számító Nagybörzsöny település központjától távol, dombtetőn emelkedik a tökéletes arányú román stílusú falusi templom, amelyet 17. századi kőfal övez. A templom hajója és szentélye a 13. század elején épült, majd a tatárjárás után egészült ki a díszes főpárkánnyal és toronnyal.  Szent István tiszteletére szentelték fel. A templom körüli falat valószínűleg a 15. században építették. A keleti kapu fölött olvasható felirat (ANNO 1632 ZACHARIAS POP FIERI FECIT) arra utal, hogy Pop (vagy Pap) Zakariás 1632-ben felújította.

A templom falai barnásvörös trachit kőből épültek, és eredetileg is vakolatlanok voltak. Szentélye középkori szokás szerint keletre néz. Karcsú tornya a nyugati homlokzat előtt emelkedik. A hajónál jóval alacsonyabb szentély félköríves A bejárat a déli oldalon nyílik, fölötte három jellegzetes félköríves román tölcsérablak. A szentélyen is van a déli oldalon egy egyszerű ablak.

A főpárkány különlegessége: a 19 bajuszos tatár feje. A fejeknek története van, ugyanis jól látható, hogy 20 fejnek van kialakítva ív, viszont csak 19 fejet faragtak az ívsorba. A fejek a faluba betörő és legyőzött tatárokat szimbolizálják, elrettentésül is a tatároknak, hogy hasonló eset ne következzék be újra. A támadásban megmenekült egyetlen bajuszos barbárnak meghagyták a helyet az ívsor végén, ha esetleg visszatérne.

Több éve vágytam Lórévbe, de mivel nincs autóm, tömegközlekedéssel kissé bonyolult az oda és visszajutás. Sajnos szomorúan kellett megállapítanom, hogy nem bánunk „kincseinkkel” megfelelő módon. Sem a kápolna állapota, sem az oda bejutás nincs megoldva.

Az interneten azt olvastam, hogy a kápolna kulcsát a lórévi RÉV büfében lehet elkérni. Az ott levő hölgy igen ingerülten állt tisztelettudó kérésemhez a kulcsot illetően. Azért háborodott fel, mert nem mi voltunk az elsők, akik ott kerestük a kulcshoz jutást. Ebből a tényből adódik, hogy bejutni nem tudtunk, csupán a rozoga ajtón tudtam befotózni.

A Zichy-emlékkápolna

A lórévi Zichy kápolna gyönyörű természeti környezetben áll a Duna árterében, a Csepel szigeten. A kápolna ugyanolyan magas kis dombra épült, mint a tőle alig néhány méternyire található töltés, így amikor a Duna kilép medréből, a kápolna egy apró szigetté változik. Nemcsak a hely nagyon szép, hanem az épület is igen impozánsra sikerült. Építtetője nem más, mint Ferenc József császár volt, aki így akart emléket állítani a kivégeztetett Zichy Ödön emlékére. A kápolna falai szomorú emléket őriznek. 1848-at írunk, amikor Zichy Ödön és testvére Pál, Jellasics horvát bántól tartottak otthoni birtokuk felé.  Szerencsétlenségükre Soponya közelében Görgey Artúr magyar főparancsnok katonái megállították őket, átkutatták csomagjaikat, és hazaáruló iratokat találtak náluk. Mindkettejüket letartóztatták, majd Lórévre szállították és rögtön ítélő hadbíróság elé állították. A hadbíróság vezetője Görgey Artúr volt, aki Zichy Ödönt kötél általi halálra ítélte, testvérét Zichy Pált pedig felmentette. Zichy Ödön vagy, ahogy született Zichy Eugenio (Jenő) volt az első és utolsó arisztokrata, akit a szabadságharc ideje alatt felakasztottak.
A neogótikus stílusú épületet 1853-ban adták át hatalmas ünnepség közepette, amelyen magas rangú egyházi és világi vezetők vehettek részt.

Lébény nagyközség Győr-Moson-Sopron megyében, a Mosonmagyaróvári kistérségben.

Lébény területe az őskortól kezdve folyamatosan lakott hely volt. Az újabb kőkortól a bronz- és vaskoron keresztül követhetjük itt az ember nyomait. A középkorban már 1208-ban említették a települést, nevét akkor már Libin-nek írták.

Legfőbb nevezetessége, Benedek-rendi apátsági templom. A falu története elválaszthatatlanul összefonódik az itteni műemléktemplom történetével. A templom első okleveles említése 1199-ből való, amikor a birtokot Imre király visszaadta Saul kalocsai érsek Poth és Chepán nevű testvéreinek. A már meglévő monostor birtokjogát az 1208-as keltezésű oklevél erősíti. A Hédervári család adományaként – 1202-1208 közt épült apátsági temploma talán elsőnek fogta össze a magyarországi román stílusalakulást a bencések jellegzetes módján. Alaprajza keletelt, háromhajós, keresztház nélküli, hajónként egy vonalra helyezett félkörös szentélyekkel záródik. Felépítése bazilikális, átmenő boltozatú, két nyugati toronnyal, kegyúri karzattal, fő- és déli oldalkapuval.

Az apátsági rendház a török hódoltság alatt elpusztult.

Az alföldi szecesszió másik ékköve Kiskunfélegyháza.
Kiskunfélegyháza város Bács-Kiskun megyében a Duna-Tisza közi homokhátság középső részén a Kiskunságban fekszik, a Kiskunfélegyházi járás központja.

A város csodálatos városházát tudhat magáénak. Az épület aKossuth Lajos u. 1. alatt található. XX. század elején, 1909-1911 között épült, Vas József tervei alapján. Az épület Lechner Ödön építésznek, a szecesszió nemzetközi rangú magyar képviselőjének egyedi, sajátos díszítőelemeit tükrözi. A homlokzaton Zsolnay majolikadíszítések, tulipános motívumok, magyaros ornamentika található. Morbitzer Nándor által tervezett háromszintes tornya 45 méter magas, belső toronyrésze és a toronysisak gazdagon díszített, melybe messziről is jól látható toronyórát helyeztek. Az épület homlokzatának csúcsán található a város címere, mely boltíves városkapuban őrt álló kun vitézt ábrázol.

A díszterem motívumaira a szecesszió különös színvilága és a természetet stilizáló formakincs jellemző.

Őseink így jellemezték az új városházát: „Tornyosan áll s cifrán, mint a puszta virága.”

Gül Baba türbéje egy 16. században épült török sírkápolna a budapesti Rózsadombon, a Margit híd budai hídfője közelében. Korábban a főváros Budapesti Történeti Múzeumához tartozott.

2016-tól az épületet környezetével együtt teljesen felújították, és 2018-ban az ingatlan együttes a Külgazdasági és Külügyminisztérium vagyonkezelésébe került. A Gül Baba Kulturális Központ és Kiállítóhelyet a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány működteti.

Gül Baba, a Rózsák atyja, bektási dervis, azaz harcos muszlim szerzetes volt, aki 1541-ben a megszálló török sereggel érkezett Budára. A legenda szerint a város elfoglalásának ünnepén, a dzsámivá átalakított Nagyboldogasszony templomban tartott hálaadó istentiszteleten halt meg 1541. szeptember 2-án. Tiszteletére díszes temetést rendeztek, amelyen maga I. Szulejmán szultán is részt vett, sőt a legenda szerint beállt a koporsóvivők közé is. A Gül Baba sírja fölé emelt türbét 1543 és 1548 között építtette Mehmed Jahjapasazáde, a 3. budai pasa. A hely azóta is az iszlám vallásúak zarándokhelye, turisták rendszeres úticélja.