Kategória: Fogalomtárak

Belső hőszigetelés:
A belső hőszigetelés azt jelenti, hogy a szigetelőanyagot nem kívülről a homlokzaton, hanem a fal belső oldalán helyezzük el. Ehhez általában multipor ásványi hőszigetelő lapokat érdemes használni. Magát az eljárást azonban csak kivételes esetekben érdemes alkalmazni, például akkor, ha a külső hőszigetelés valamilyen oknál fogva nem megoldható. De ez esetben is figyelni kell rá, hogy a hőszigetelő anyag ne károsítsa a falat. A nedves felületre történő telepítés ugyanis komolyabb károkat is okozhat annak szerkezetében.

Diffúziós ellenállási tényező:
A diffúziós ellenállási tényező kifejezi az anyag vízgőz-továbbító képességét. Jelzi, hogy egy adott anyag diffúziós ellenállása hányszor nagyobb, mint ugyanaz a vastag levegőréteg ugyanazon a hőmérsékleten.

EPS:
Az expandált polisztirol rövidítése. Alapanyaga hőre lágyuló polimerizált sztirol és pentán, valamint égéskésleltető adalék. Előhabosítás során a gőzzel hőkezelt gyöngyöcskék megpuhulnak, és hőmérsékletnövekedés hatására a pentán gázzá alakulva „felfújja” azokat. A gyöngyszemecskén belül ekkor apró cellák alakulnak ki – az EPS hőszigetelő táblákat préseléssel állítják elő. Az EPS termékek 98%-a levegő (a pentán a folyamat végén távozik az anyagból), és 2%-a polisztirol, a gyártásuk során képződő hulladék 100%-ban újrahasznosítható. Legnagyobb felhasználója az építőipar, döntően hőszigetelésre alkalmazzák, de lépés-hangszigetelésre is gyártanak belőle termékeket. A normál EPS-hez képest az úgynevezett formahabosított, közel zárt cellás EPS nagyobb mechanikai szilárdsággal, jobb hőszigetelő képességgel és elhanyagolhatóan csekély vízfelvétellel rendelkezik. Készül grafitadalékos EPS is, ami a „fehérhaboknál” akár 20%-kal jobb hőszigetelő képességgel rendelkezik.

Fajlagos hő:
Fajlagos hő (fajlagos hőteljesítmény) c az a hő, amelyet egy bizonyos súlyú anyaghoz állandó nyomáson kell leadni annak hőmérsékletének 1 K-val történő emeléséhez.

Felszíni réteg:
A felületi réteg az érintkező hőszigetelő rendszer olyan rétege, amely védelmet nyújt a hőszigetelő rendszer mechanikai sérülések és légköri behatások ellen. Színes és szerkezeti megjelenést hoz létre a szigetelés külső felületén. Minimális vastagsága 2 mm, általában 4 mm-ig a maximális vastagságtól, a töltőanyag méretétől függően.

Fényerő tényező:
A fényerősségi tényező (fényvisszaverő tényező) az érintkező hőszigetelő rendszer külső felületének a felületi habarcs színétől függő visszaverődési képességét, ill. elnyeli a hősugárzást.

Filtrációs hőveszteség:
Szellőztetésből, és az épület szerkezeti elemeinek a tömítetlenségeiből származó légcsere. Utóbbit nem szeretjük, úgyhogy erről későbbiekben még írok néhány gondolatot.

Grafitos polisztirol:
A grafitos polisztirol egy újabb típusa a táblás hőszigetelő megoldásoknak. Alapját a hagyományos polisztirol adja, amihez grafitport adnak azért, hogy így növeljék a szigetelőképességet. Hatásfoka annyira jelentős, hogy 20-25 százalékkal képes jobb szigetelési eredményeket felmutatni, mint a hasonló vastagságban alkalmazott EPS lapok.

Harmatpont:
A harmatpont az épületszerkezet belső felületének hőmérséklete, amelynél a vízgőz lecsapódik.

Homlokzati hőszigetelés:
A homlokzati hőszigetelés egy olyan eljárás, amely során a homlokzatot szigetelőanyaggal borítják, majd a végeredményt egy külső vakolattal fedik be. Ez a fajta hőszigetelés jelentősen javítja az ingatlan energiatakarékosságát, és hatékonyan tartja bent a hőt a hideg időjárásban.

Hőáramlás:
Hőáramlás vagy konvektív hőátadás a hővándorlás olyan formája, amelynek során a hő közlése az azt hordozó anyag helyének megváltozásából következik, vagyis a vizsgált rendszer egy része, valamennyi anyag ténylegesen elmozdul a rendszer melegebb tartományából a hidegebb felé. A hőterjedés ekkor tehát valóságos anyagáramlással jár. Mivel a hőáramlás megkívánja a közeg mozgékonyságát, így csak folyadékokban és gázokban valósulhat meg, szilárd anyagokban hőáramlás nem történhet. A hőáramlás eredete szerint lehet szabad (vagy természetes), ún. mesterséges konvekció. Szabad vagy természetes konvekció esetén az áramlást nem külső erő hozza létre, hanem az áramló közeg belső állapotából adódik.

Hőáramsűrűség:
A hőáramsűrűség abban különbözik a hőátbocsátási tényezőtől, hogy ez esetben a hőmérséklet-különbség nem egységnyi. Ennek megfele­lően azt mutatja, hogy egy adott épülethatároló szerkezet egységnyi felületén időegység alatt mekkora hőmennyiség áramlik át: q=UΔΘ   W/m2.

Hőátbocsátás:
Ez egy komplex folyamat eredménye, ahol hőátadás és hővezetés is történik (hőátbocsátás = hőátadás + hővezetés). A hővezetés szilárd anyagban történik, a hőátadás pedig felület és levegő között.

Hőátbocsátási tényező: 
a határoló szerkezetekre jellemző, ami az átáramló hőmennyiséget mutatja meg, egységnyi felületen, egységnyi idő alatt, egységnyi hőmérséklet különbségnél. (Jele: „U” mértékegysége: W/m²K) Az a jó, ha ennek értéke minél kisebb, mert annál jobb a szerkezet hőszigetelő képessége.

Hőhidak:
Az épülethatároló szerkezeteknek mindig vannak olyan részei, ame­lyeket nem jellemeznek a fenti, hőátbocsátásra vonatkozó jellemzők, mert a hőáramlás nem egy dimenzióban történik.

Hőmérséklet:
A hőmérséklet egy fizikai mennyiség a hőállapot számszerű jellemzésére. Ha két test hőmérséklete különböző, közöttük hőátadás indul meg, ami addig tart, amíg mindkettő azonos hőmérsékletű lesz. Az anyagok fizikai tulajdonságai (pl. térfogatuk, elektromos vezetésük, színük) a hőmérséklettel változnak. Ezt használjuk hőmérsékletmérésre a folyadékos hőmérőkben, a termoelemeknél, a pirométerben stb.

Hőtágulás:
Hőtágulásnak nevezzük azt a fizikai jelenséget, amikor valamely anyag hőmérsékletének a változásával megváltoztatja a méretét. Melegítéskor az anyagok általában tágulnak, a tágulás relatív mértékét a hőtágulási együttható fejezi ki. A hőtágulás általában közelítőleg lineárisan függ a hőmérséklettől. Ez alól kivétel, ha halmazállapot-változás történik, ill. néhány speciális vagy bomlékony anyag zsugorodik (negatív hőtágulás). Léteznek kerámiák és fémötvözetek, amelyek gyakorlatilag nem változtatják a méretüket. Az anyagtudomány hőtágulás tekintetében három kategóriát határoz meg, a lineáris (vonalas), a felületi és a térfogati hőtágulást.

Hőtárolás:
Az épülethatároló szerkezetek fontos jellemzője a hőtárolás, a nyári és téli hő védelem szempontjából. A hőtárolási szám az anyag fajhőjének és testsűrűségének szorzata:
s= cρ  kJ/(m3K).

Hőterjedés:
A hőközlés folyamatát hőterjedésnek nevezzük. A hő különféle közegekben többféle módon terjedhet, amelyeket hővezetésnek, hőáramlásnak és hősugárzásnak nevezünk. A hőterjedésben általában mindhárom mechanizmus részt vesz, de a három közül általában az egyik dominánsabb szerepet játszik a többinél.

Hőszigetelés:
A hőszigetelés általános értelemben két eltérő hőmérsékletű tér (például a kültér és az épületbelső) között fellépő hőátadás gátlása, jellemzően nagy hőellenállással rendelkező szerkezettel. Lényege a hő terjedésének megakadályozása. A hőszigetelés célja általában az energiatakarékosság, ami részben költségmegtakarításban, másrészt környezetvédelemben jelentkezik.

Hőszigetelő anyag:
Az építőiparban általánosan elfogadott definíció szerint azonban a hőszigetelő anyagok általában valamilyen természetes vagy mesterségesen előállított alapanyagból készült, porózus vagy üreges szerkezetű, kis testsűrűségű termékek, amelyek hővezetési tényezője 10 °C középhőmérsékleten mérve nem haladja meg a 0,15 W/m-K értéket. A hőszigetelő anyagok szilárd alkotórészekből álló vázból, valamint levegővel vagy más gázokkal telt pórusokból, kapillárisokból épülnek fel. Mivel az álló levegő jó hőszigetelő, így a hőszigetelő anyagok pórusaiban jelen lévő levegő jó hőszigetelést biztosít.

Hővezetési ellenállás:
Ez a jellemző már nem anyagjellemző, hanem a különböző anyagok­ból készült szerkezetekre vagy szerkezeti rétegekre vonatkozik, és adott vastagságú réteg hőszigetelő képességére utal: R=d/λ    m2K/W.

Hővezetési tényező:
Ez anyagjellemző, és az időegység alatt átjutó hő mennyiségét mutatja. (Jele: „λ” mértékegysége: W/mK) Az a jó, ha ennek értéke minél kisebb, mert annál jobb hőszigetelő az anyag. Tájékoztatásul bemutatom néhány jellemző építőanyag λ értékét, csak hogy látható legyen az anyagok közötti óriási különbség; beton 2,1; pórusbeton 0,09; EPS vagy MW hőszigetelő lap 0,04. Természetesen ez gyártmányonként, gyártónként mutathat némi eltérést, de a nagyságrendek ezek.

Kiegészítő elemek:
A kiegészítő elemek a hőszigetelő rendszer módosítására szolgáló termékek, amelyek a lábazatok, sarkok, tágulási hézagok, lezárások stb. területén találhatók.

Kombinált rúd:
A kombinált szalag fém vagy műanyag profil, ragasztott erősítő rácsokkal, mindkét oldalon meghatározott átfedéssel. A hőszigetelő rendszer sarkainak éleinek létrehozására szolgál.

Kondenzációs zóna:
A kondenzációs zóna az épületszerkezet vastagságának meghatározott része, amelyben az épületszerkezeten keresztül diffundáló vízgőz kondenzációja történik.

Kőzetgyapot:
A kőzetgyapot központi alapanyaga a bazalt, amit olvasztást követően folyékony halmazállapotban formákba töltenek, majd táblázottan szilárdítanak meg újra. A szigetelőanyag így szinte teljes egészében bazaltszálakból tevődik össze, kötőanyagként legfeljebb némi műgyanta kerülhet bele, melyek elősegítik a szálak rögzülését, illetve víztaszító tulajdonságait egyaránt.

Külső burkolat:
A külső burkolat vékony ragasztórétegből, valamint a köztük lévő burkolóelemekből és fugákból áll. A burkolólapok lehetnek olyan lapok, amelyek ellenállnak a külső környezet hatásainak. Általában kerámiából, üvegből vagy más anyagokból készülnek.

Lábazati hőszigetelés:
A lábazati hőszigetelés az épületek talapzatának szigetelését jelenti. Javítja az épület hőszigetelési értékét, csökkenti a nedvességet, és megakadályozza a hideg levegő beáramlását az épületbe. Nemcsak az épület energiahatékonyságát javítja, hanem a különböző nedvességgel és penésszel kapcsolatos problémákat is csökkenti. A lábazati hőszigetelés megvédi az épületet a talajvíz okozta problémáktól.
Megerősítő réteg:
Az erősítő réteg a hőszigetelő réteg külső felületén lévő érintkező hőszigetelő rendszer egy olyan rétege, amely biztosítja a felületkezelésből származó terhelés átadását, valamint a térfogatváltozás és a külső erők által okozott mechanikai igénybevétel okozta deformációk kiküszöbölését. 2 mm vastag erősítőhabarcsból készül, amelybe erősítő rács van felszerelve.

Nyomószilárdság:
Egy adott anyag nyomószilárdsága azt jelenti, hogy mekkora nyomást képes károsodás nélkül állni. Mértékegysége: kPa vagy MPa. Hasznosított tetőkön indokolt a hagyományoshoz képest magasabb nyomószilárdságú hőszigetelő-anyag beépítése a fokozott terhelés miatt: ilyenek pl. a tetőteraszok, parkolótetők, intenzív zöldtetők.

Összekötő réteg:
Az összekötő réteg ragasztóhabarcsból készült réteg, amely az érintkezőrendszerben biztosítja az eredeti épületszerkezet és a hőszigetelő rendszer rétegeinek kölcsönhatását.

Páradiffúzió:
Kiegyenlítődési folyamat, amely során a porózus építőanyagokban – az eltérő hőmérsékletű és nedvességtartalmú külső és belső tér között – gőz halmazállapotú nedvességvándorlás következik be. Télen a páradiffúzió a belső térből a külső felé alakul ki. Egy adott anyag páradiffúzióval szembeni ellenállását az (μ) -értékkel jelölik.

Perforált rúd:
A perforált szalag egy nem korrodáló, lyukakkal ellátott profil, amelyet a hőszigetelő szakasz elején és végén használnak, a perforáció olyan helyen van, amely lehetővé teszi a szellőztetett hőszigetelő rendszer levegőrétegének szellőzését.

PIR / PUR:
A poliuretán rövidítése. A PIR két alap összetevője a poliol és az izocianát – maga a poliuretán alacsony hőmérsékleten, katalizátor és melléktermék nélkül, a habosításhoz használt pentán gáz hatására jön létre. A poliuretán több mint 90 %-ban zártcellás szerkezetű, melynek belsejében található a pentán. Elterjedt felhasználása a II. világháború idején kezdődött: az akkoriban drága és nehezen beszerezhető gumi helyettesítésére használták. Azóta a számos fejlesztésnek köszönhetően mindennapi életünk valamennyi területén körülvesz minket. Bár a poliuretán egy olyan termék, amelyet a legtöbben nem ismernek behatóan, mert rendszerint más anyagokból készült burkolatok vagy felületek mögött rejtőzik, nehéz volna nélküle elképzelni az életünket.

Polisztirol:
A polisztirol a műanyagok egy fajtája, melyet polimerizált sztirolból állítanak elő. A habosított polisztirol nemcsak a hőszigetelő keményhab táblák, hanem különböző használati tárgyak alapanyaga: többek között kerékpáros bukósisakok, méhkaptárak, ételszállító dobozok, dekorációs eszközök is készülnek belőle.

Termikus burok:
Amikor az épületet hőszigeteljük, az egyfajta pajzsot képez a külső környezet hőhatása ellen. Ezt a pajzsot hívjuk termikus buroknak – ha a burok folytonossága megszakad (például szerkezeti elemek találkozásánál, amennyiben a hőszigetelés kivitelezése nem volt elég gondos), ott sérül a pajzs védelme is: fűtött házból jellemzően itt szökik a meleg.

Transzmissziós hőveszteség:
A ház határoló szerkezeteinek hőátbocsátásából adódó hőveszteség.

Üveggyapot:
Az üveggyapot egy speciális szigetelőanyag a gyapotok között, melyet egyre ritkábban alkalmaznak célzottan hőszigetelésre. Az üveg megolvasztásával, majd az így kapott massza centrifugálásával létrejövő kristályos szerkezetű szálakból készül, melyekből gyapjúszerű, puha anyag születik. Kísérőeleme a kvarchomok, valamint néhány egyéb mesterséges adalékanyag, ami képes egyben tartani a szálakat.

XPS (Extrudált polisztirolhab):
Az extrudált habok legfontosabb tulajdonsága a zárt cellás anyagszerkezetből adódó igen alacsony, szinte elhanyagolható vízfelvétel (0,2–1,0 V%). Testsűrűségük 25–35 kg/m3, hővezetési tényezõjük 0,029–0,035 W/mK közötti.

Adathalászat:
Jogosulatlanul, eredeti banki internetes oldalak megtévesztő másolatait készítik el, melynek segítségével személyes adatokat próbálnak megszerezni a látogatótól, ügyféltől. Általános alapelv, hogy bankok elektronikus azonosításra szolgáló adatot (bankkártyás PIN kódot), nem kérnek a kártyabirtokostól semmilyen formában, sem e-mailben, sem weboldalon. A PIN kód alkalmazása kizárólag kártyahasználat (ATM, POS) során szükséges.

Adós:
Az a személy, aki a hitelezőnek egy adott értéket fizet, egy bizonyos időintervallumon belül, a tőle kapott összegért. Megnevezése megfelel a hitel igénylőjének.

ÁFA:
Áruforgalmi Adó – olyan adó, amelyet a forgalmazott árukra és a nyújtott szolgáltatásokra szabnak. Ez az adó minden olyan kereskedelmi tevékenységben megtalálható, amely javak gyártásával és forgalmazásával illetve szolgáltatás nyújtással foglalkozik. Az adó a végső fogyasztót érinti.

Állampapír:
Az állam által kibocsátott kötvény, amely a költségvetés hiányának finanszírozását szolgálja. Lehet fix és változó kamatozású, kibocsátása történhet saját, illetve idegen valutában. A teljes állampapír-állomány a teljes államadóssághoz kapcsolódik.

ATM:
Automated Teller Machine: Bankjegykiadó automata, amely bankkártya használatával készpénzfelvételre és a rajta feltüntetett egyéb szolgáltatások (pl. a bankkártya használatának fedezetét biztosító bankszámla egyenlegének lekérdezése, PIN-kód csere, stb.) igénybe vételét biztosítja.

Árfolyam:
Pénznemek közötti átváltásra szolgáló mérték (egység)/arány, amely többféle lehet (pl. referencia árfolyam, pénztári, deviza, vételi, eladási, számlakonverziós, stb.). A bank az általa alkalmazott árfolyamot attól függően állapítja meg, hogy milyen fizetési művelethez alkalmazza (pl. bankszámlák közötti átvezetések, bankkártyával végzett tranzakciók, készpénzfelvétel, stb.).

Árfolyam tájékoztatás:
A bank által jegyzett árfolyamok megjelenítése bankfiókban árfolyamtáblán, valamint a banki internetes honlapon.

Átutalás:
Készpénz használata nélküli fizetési mód. A megbízó arra utasítja a bankot, hogy a nála vezetett bankszámláról írjon át egy meghatározott összeget a megbízásban szereplő személy, intézmény bankszámlájára.

Bankfiók:
A bankfiók jogi személyiség nélküli egység, amely egy hitelintézményhez tartozik, és ennek az összes vagy bizonyos tevékenységét végzi. A bankfiókok a hitelintézmény által megszabott autonómiát élvezik.

Bankhitel:
Kölcsön, melyet a bank bocsát ki. Időtartam, rendeltetés, biztosíték, pénznem stb. szerint határozható meg.
A hitelek lehetnek:, fogyasztói hitel, jelzálog kölcsön, kiegészülő, megújuló vagy rulírozó hitel.

Bankkártya:
Elektronikus fizetőeszköz, amellyel a kártya tulajdonosa hozzáférhet  a megnyitott folyószámláján lévő összegekhez. Ugyanakkor ha a bankkártyához egyéb szolgáltatások is kapcsolódnak, mint például a folyószámlahitel, akkor ezek is elérhetők a kártya használatakor.
Bankkártya folyószámla:
Olyan folyószámla amelyhez kártyával lehet hozzáférni, és amely a kártyával végzett műveletek, fizetések, költségek dekontálásához használható.

Bankon belüli átutalás:
Olyan átutalás ami egy azon bank ügyfelei közt történik.

Bankon kívüli átutalás:
Olyan átutalás, amely más bank ügyfelének folyószámlájára történik.

Betét:
Betétnek nevezik a banknál kamat elérése céljából számlán elhelyezett pénzösszeget. A látra szóló betét a folyószámlán lévő olyan pénz, amelyről az ügyfél bármikor rendelkezhet. A látra szóló betétek után alacsonyabb kamatot fizet a bank, mint a lekötött, határidős betétek után. A határidős betétek lehetnek folyamatosan megújulók, ebben az esetben a lejáratot követően a betét összege (vagy annak kamattal növelt összege) ismét, automatikusan lekötésre kerül. A takarékbetétként elhelyezett megtakarításokról külön okmányt, takarékbetétkönyvet állítanak ki az ügyfél részére. A takarékbetét is kamatozik, a kamatok jóváírása jellemzően az év végén vagy a betét megszűnésének napján történik.

Bróker:
Közvetítő kereskedők, akik az üzletfelek számára megszervezik az egyes ügyleteket, maguk azonban saját számlára, tulajdonosként nem részesei a tranzakciónak.

Cash flow kimutatás:
A vállalat működése, befektetései és pénzügyi tevékenysége által generált pénzáramlásokat tartalmazó kimutatás.

CVC és CVV kódok:
A MasterCard esetében az ún. Card Verification Code, a Visa esetében az ún. Card Verification Value egy numerikus érték (a bankkártya mágnescsíkján kódolt), melynek segítségével megállapítható egy kártya valódisága. Az ún CVC 2 kódot, mely az Eurocard/MasterCard kártyák hátoldalán található számsor utolsó három számjegyében szerepel, az Internetes vásárlásoknál kell megadni

Csekk:
A bankszámla terhére, a számlatulajdonos által, esetleg az általa megbízott személy által nagyrészt bankfiókban, esetleg (szerződés szerint postán vagy máshol, pl. kereskedelmi helyen) beváltható, készpénzt helyettesítő fizetési eszköz; Magyarországon csekknek elsősorban a postai készpénzátutalási megbízást hívjuk.

Csoportos beszedés:
A Kedvezményezett (pl. közüzemi szolgáltató, biztosító, stb.) által azonos jogcímen, több kötelezett bankszámláinak terhére, kötegelve benyújtott Beszedés, minden egyes érintett Bankszámla-tulajdonos előzetes felhatalmazása alapján.
Csődeljárás:
Ha az adós fizetési kötelezettségeinek előre láthatóan nem tud majd eleget tenni, vagy fizetésképtelensége bekövetkezett, csődeljárás kezdeményezhető. Ennek során az adós fizetési haladékot kap és a hitelezőivel megállapodásra törekszik (csődegyezség) a társaság továbbműködése érdekében. Csődeljárás esetén a cég nevét (rövidített nevét) „csődeljárás alatt” („cs. a.”) toldattal kell használni.

Devizaátváltás:
A devizapiacokon az eltérő devizanemek egymás közötti átváltása zajlik.

Devizakockázat:
A devizában denominált pénzügyi eszközök tulajdonosainak abból fakadó kockázata, hogy az árfolyam elmozdulásával az általuk tartott deviza hazai fizetőeszközben kifejezett értéke megváltozik.

Dombornyomásos kártya:
Olyan bankkártya, amelynek a kártyaszáma a kártya síkjából kiemelkedik, ezáltal lehúzógépbe helyezve az önátírós bizonylatra a kártya száma és érvényességi ideje, továbbá a kártyabirtokos neve automatikusan, tévesztés nélkül kerül át.

Előtörlesztés:
A hiteltartozás visszafizetése még a futamidő lejárata előtt.  Előtörlesztés esetén a hitelintézmény előtörlesztési jutalékot igényelhet. Ha előtörlesztés történik, akkor a következő két eset léphet fel:, a havi részlet csökken és a törlesztési futamidő változatlan marad vagy a havi részlet változatlan marad, míg a törlesztési futamidő csökken.

Értékbecslés:
Az ügyfelek által biztosítékul felajánlott ingatlan(ok) vizsgálata, amely a helyszíni szemléből áll, és amelynek eredményeként a hivatalos értékbecslő írásos elemzést készít, továbbá megindokolja az általa meghatározott értéket.

Értékpapír:
Vagyoni jogot vagy követelést megtestesítő okirat, melynek birtoklása nélkül nem érvényesíthető a követelés. Az értékpapírok átruházhatók (forgathatók).
Fajtái:
kibocsátó szerint:, állampapírok
sorsjegy, kötvény, kincstárjegy, járadéklevél, stb.
magánpapírok-részvény, kötvény, váltó, csekk, stb.
szolgáltatás tárgya szerint: pénzpapír, árupapír (közraktárjegy)
tartalma szerint: követelést (váltó), részesedést megtestesítő (részvény), lehet bemutatóra, névre, vagy rendeletre szóló
hozam szempontjából: fix, változó, vegyes kamatozású

Fedezet:
A bankok a hitel visszafizetésének biztosítékaként rendszerint valamilyen biztosítékot szoktak kérni a hitelfelvevőtől. Nemfizetés esetén a bank ebből elégíti ki az ügyféllel szembeni követelését. A biztosítékok (fedezetek) legfontosabb típusai: kezesség, zálog, engedményezés, óvadék, opció).

Fix kamatozás:
Amikor a kamatok előre rögzítettek és később sem változnak.

Fix részlet:
A hitel igénylésekor az ügyfélnek lehetősége van kiválasztani a havi törlesztési részlet típusát. Ha ez a részlet fix, akkor a hitel lejáratáig változatlan marad.

Fizetési garancia:
Bank fizetési ígérete, garanciája a szállító részére, amennyiben a bank ügyfele, mint vevő részére a szerződésszerű teljesítés megtörtént.

Fizetőképesség:
Egy személy/vállalat azon kapacitása, amely révén képes a határnapig törleszteni adósságait.

Folyószámla:
Bankszámla – pénz kezelése, pénz letétele és megőrzése a bankban; a folyószámla vagy a bemutatásra szóló betét nagyon kis kamathordozó, vagy egyáltalán nem jár kamattal és a kliens bármikor felveheti a letett összeget. A letéti- és a takarékszámlák esetében az összeget futamidőre teszik le, és mindig kamattal jár.

Folyószámlakivonat:
Egy elszámolási időszak (általában hónap) forgalmainak összesítése – általában papíralapú és elküldik az ügyfél részére, nem feltétlenül, de legtöbbször azonos a kivonattal is.
Franchise:
Egy olyan (franchise) szerződés alapján működő, önálló egységekből álló hálózat, amely szerződés keretében a hálózat működtetője (a franchisor vagy a franchise adója) az egység működtetője, az átvevő (franchisee) részére, díjfizetés ellenében jogokat garantál.

Futamidő:
A betét elhelyezésének vagy hitel fennállásának időtartama. A kezdőnaptól a lejáratig terjedő időszak. Az induló vagy a lejárati napot nem számítjuk hozzá a futamidőhöz.

Garancialevél:
Olyan garantálási eszköz, amely bizonyos szerződési záradékokat garantál, és amely révén a garantáló (a bank) kötelezi magát, hogy a hiteligénylő hitelezőjének egy adott összeget fizessen abban az esetben, ha a hitel igénylője nem teszi ezt.

Hitelbírálat:
A hitelbírálat (scoring) eljárás lényege egyrészt, hogy megállapítsa, hogy egy kérelmező kaphat-e hitelt, illetve, hogy mekkora lehet a hitelkeret. A scoring minden kérelmező esetében egyedi értékeket állapít meg, lényegében azt jelenti, hogy felmérik, mekkora a valószínűsége annak, hogy a hitelkérelmező személy a jövőben pontosan teljesíti a hitel használatából keletkező fizetési kötelettségét.

Hitelező:
Olyan jogi személy aki, legális körülmények között, egy adott személynek (hitel igénylő) bizonyos összeget nyújt; ennek eredménye, hogy a hitelező megszabott idő után az összeget visszakapja a hozzá tartozó jutalékokkal együtt.

Hitelkártya:
Olyan bankkártya, amelynek felhasználásával a bank által meghatározott hitelkeret erejéig lehet pénzt költeni; ezt az összeget kamataival együtt kell visszafizetni.

Hitelkeret:
Számlás előfizetéssel rendelkező ügyfeleink hitelkerete egyaránt lehetővé teszi a mobiltelefonon keresztüli MobilVásárlás és emelt díjas szolgáltatások igénybevételét, ugyanolyan módon mintha univerzális egyenleg lenne. Számlás előfizetők akár egész hitelkeretüket felhasználhatják MobilVásárlás szolgáltatásra.

Hitelminősítés:
A hitelfelvevő egy adott típusú hitelének kockázatát jellemző mutató, amelyet a hitelminősítő intézet ad. A hitelminősítés kialakítása gondos elemzésen alapul, és a hitelfelvevő nemfizetési kockázatát fejezi ki. A hitelminősítés alapján a hitelnyújtó dönthet a hitel odaítéléséről, visszavonásáról (felmondásáról) illetve annak árazásáról.

IBAN:
Az International Bank Account Number rövidítése; meghatározott számlaszám képzési algoritmust rögzít, mely a saját bankszámlaszámunkból képezhető, és ezzel a bankszámlaszámunk nemzetközi használatra alkalmas alakját kapjuk meg – megadása a nemzetközi fizetési forgalomban szükséges.

Infláció:
Az infláció az árszínvonal tartós emelkedését jelenti, egyik fő kiváltó oka a gazdaságban jelen lévő pénzmennyiség nagymértékű növekedése. Az inflációt az ún. árindexszel mérik. Az árindex egy adott időszak – általában egy év – elején és végén mért árszínvonal hányadosa.

Inkasszó:
Az egymással üzleti kapcsolatban álló partnerek megállapodást kötnek a következőre:, a pénzügyi teljesítés olyan módon történik, hogy a jogosult (pl. közüzemi vállalat) az adott összegre – bankján keresztül – beszedési megbízást indíthat, amelyet a kötelezett fél bankja az előzetes megállapodás alapján köteles teljesíteni a fizető fél értesítése, egyedi engedélye nélkül. A megállapodás lehet egyszeri és folyamatos jellegű.

Internet banking:
Az internetbank angol neve; az a rendszer, amellyel (általában bármely) számítógépről elérjük a számlát vezető bankunk elektronikus rendszerét és az internet böngésző segítségével a számlánk felett rendelkezhetünk, aktív műveleteket hajthatunk végre (fontos különbség a házibankhoz képest, hogy itt nem kell külön program a szolgáltatáshoz, így az bármilyen, internetre kapcsolt számítógépről használható).

Jegyzett tőke:
Más néven alaptőke, az a pénzösszeg, illetve nem pénzbeli hozzájárulás (apport), melyet a tulajdonosok véglegesen bocsátanak a társaság rendelkezésére.

Jelzálog:
A jelzálog egy ingatlan, telek vagy épület garancia, amely a hitelezőnek (hitelt nyújtó személy vagy intézmény) biztosítja az adósság visszanyerését. A tulajdonjogról való ideiglenes lemondás ingatlan esetében; hitelszerződések garanciája.

Jelzáloghitel:
Hosszú távú hitel, amelynek fedezetéül valamilyen ingatlan szolgál.  A hitelfelvevő a kölcsönt az ingatlanra mint fedezetre kapja, jövedelmétől függetlenül. Az ingatlanra a bank jelzálogjogot jegyez be. A hitel általában lehet lakáscélú (pl. vétel, bővítés) vagy szabadfelhasználású.

Kamat:
A kamat összege és a kölcsönzött pénzösszeg közötti, százalékban kifejezett arány, amelyet a meghatározott időszakra – rendszerint egy évre – fizetendő kamat összegével fejeznek ki. A kamatláb tehát azt mutatja, hogy időszakonként a kölcsönösszeg hány százalékát kitevő kamat fizetendő.

Kereskedő:
Az a jogi személy, aki kereskedelmi dokumentumokat és tevékenységet hajt végre, és aki elfogadja fizetőeszközként a bankkártyát az általa forgalmazott áruért vagy a nyújtott szolgáltatás ellenében

Késedelmi kamat:
A hitel késedelmes törlesztése esetén a bank által felszámított büntetőkamat-többlet

Kezes:
Az a személy, aki vállalja egy harmadik fél esedékes adósságainak kifizetését abban az esetben, ha ez fizetésképtelenné válik.

Kincstárjegy:
Egy éven belüli lejáratú, névérték alatt kibocsátott államkötvény, amelyért lejáratkor a névértéket fizeti ki a kibocsátó.

Kötvény:
Jogi személy (állam, helyi hatóság, cég) által szerződött hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, melynek kibocsátója (az adós) arra kötelezi magát, hogy az ott megjelölt névértéknek (pénzösszeg) az előre meghatározott fix kamatát, továbbá a pénzösszeget a kötvény mindenkori tulajdonosának (jogosult) a megjelölt módon és időben kifizeti.

Lízing:
A hitel egyik formája, amely ingatlan, felszerelés, vagy egyéb eszközök (aktívák) bérbeadását jelenti a lízingszerződésnek megfelelően, meghatározott időtartamra (futamidőre) és fix összeg ellenében, vagyis a lízingbeadó átengedi a lízingtárgy használatát a lízingbe vevőnek. A szerződés lejártakor az eszköz automatikusan vagy maradványérték megfizetése ellenében a lízingbe vevő tulajdonába mehet át, amennyiben ezt előre kikötötték.

MasterCard:
A MasterCard az Europay európai kártyatársaság amerikai partnere. A MasterCard kártyák az Europay/MasterCard nemzetközi kártyatársaság betéti kártyái közé tartoznak, és a kártyacsalád felső osztályát képviselik, rendszerint ezekhez kapcsolódik a legtöbb kiegészítő szolgáltatás. Előfordulnak betéti- (debit) és hitelkártya (credit) változatban is.

Megtakarítási folyószámla:
A Megtakarítási Számla lényege, hogy bármikor érkezhetnek rá jóváírások és terhelés, készpénzfelvétel vagy átutalás útján. Így az ügyfél élvezheti a magasabb betéti kamat és a rugalmas számla előnyeit.

Osztalék:
Ha valaki valamely társaságban tulajdoni részesedéssel rendelkezik, akkor jogosult arra, hogy a társaság adott időszakban elért eredményéből tulajdoni hányadának arányában részesedjék.

Pénzeszközök:
Egy bank (illetve bármely szervezet, társaság) fizetőképessége, vagyis az a képessége, hogy bármely pillanatban vissza tudja fizetni az ügyfelei pénzét, illetve fizetni tud ügyfelei szolgáltatásáért. Különösen bankok esetében hangsúlyos, fontos fogalom. A bármikori fizetőképességet körültekintő – likviditási terven alapuló -likviditásmenedzseléssel tudja elérni a bank.

Részvény:
A részvény tagsági jogot megtestesítő értékpapír. Tulajdonosa az adott részvénytársaság résztulajdonosává válik. Megilletik mindazon jogok (és ugyanakkor terhelik mindazon kötelezettségek), amelyeket a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján a részvényes gyakorolhat (tagsági jogok: közgyűlésen, szavazásban való részvétel; vagyoni jogok: osztalékhoz való jog, likvidációs hányadhoz való jog).

Swift:
Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication, nemzetközi elektronikus kommunikációs rendszer, ezen keresztül bonyolítható le a devizapiaci üzletek túlnyomó része.

THM:
Az a belső kamatláb, amely kifejezi az adott hiteltermék esetén az ügyfél által fizetendő összdíj mértékét. Számításánál nem vehetők figyelembe a prolongálási költség, késedelmi kamat, biztosítási és garanciadíjak, valamint átutalási díjak. A pénzügyi intézménynek biztosítania kell, hogy az ügyfél a szerződés aláírása előtt megismerhesse a THM-et és az ügylet összes körülményét, feltételét. Hitelfelvétel során az ügyfelet terhelő, a banknak fizetendő összes díj, amely a felvett összeg százalékában fejezi ki a hitellel kapcsolatos összes terhet.

Token:
Biztonsági eszköz; egy pár másodpercig percig érvényes jelszót generál, melyet az internetbank alkalmazásba történő belépéskor kell megadni az érvényes azonosítás érdekében.

Törlesztés:
A hitelező által kölcsönadott összeg visszatérítése kamataival együtt, a hitelszerződésnek megfelelően.

Türelmi idő:
A hitel törlesztésekor a tőke visszafizetésére adott haladék. Ez idő alatt csak a kamatot kell fizetni. Hitelkártyáknál is gyakran használt ez a kifejezés; azt a nap számot jelöli, amit az elszámolási periódus legelső napjától az elszámolási periódus lezárását követő visszafizetési határidőig számítunk.

Üzletszabályzat:
A bank által a termékeire, szolgáltatásaira vonatkozó definíciók és a jogszabályokkal harmonizáló belső (saját) szabályok összessége.

Váltó:
A váltó követelést megtestesítő értékpapír. Értelmezése, hogy az egyik fél elismeri a másik fél felé fennálló tartozását, és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon (jogilag kikényszeríthető formában) ki fogja egyenlíteni.

Valutaárfolyam:
A külföldi fizetőeszközök (deviza, valuta) és az értékpapírok ára. A devizaárfolyam valamely meghatározott devizának egy más ország pénznemében kifejezett ellenértéke.

VISA:
A Visa egyike a legnagyobb nemzetközi kártyatársaságoknak és bankkártyás fizetési rendszereknek. Az Europay/MasterCard társasághoz hasonlóan a Visa sem önállóan bocsátja ki a kártyákat, hanem a rendszeréhez csatlakozott kibocsátó bankokon keresztül. A Visa működteti a kártyaelfogadás hátterét képező pénzátutalási rendszereket; a kártyaelfogadó kereskedők, kibocsátó- és elfogadó bankok az ő hálózatán keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A Visa kártyákat minden olyan helyen elfogadják, ahol a Visa embléma megjelenik.

 

Ablak: Az épület homlokzatába épített szerkezet, amely meggátolja a külső időjárás hatásának az épületbe jutását, de a fényt átengedi. Fő részei: ablaktok, ablakszárny, vasalat, üvegszerkezet. Az ablak alapanyaga szerint lehet: fa, műanyag, fém esetleg különböző fémek.

Ajtó: Alapvetően kétféle ajtót különböztetünk meg : bejárati ajtó és beltéri ajtó.
A bejárati ajtó az épület homlokzatába épített szerkezet, amely meggátolja a külső időjárás hatásainak az épületbe jutását, házunk ékessége. A bejárati ajtók maximális magassága 210 cm, ha magasabb nyílászáróra van szükség, akkor felülvilágító szerkezetet kell alkalmazni.
Az egyszárnyú bejárati ajtók maximális szélessége 110 cm, ha szélesebb nyílászáróra van szükség, akkor oldalvilágító szerkezeteket kell alkalmazni. Nyílásirány szerint lehetnek: jobbos vagy balos.
A beltéri ajtó választja el egymástól a lakótereket, harmonizál a ház belső tereivel és a külső nyílászárókkal. A beltéri ajtók maximális magassága 210 cm, ha magasabb nyílászáróra van szükség, akkor felülvilágító szerkezetet kell alkalmazni. Az egyszárnyú beltéri ajtók maximális szélessége 120 cm, a kétszárnyú beltéri ajtók maximális szélessége aszimmetrikus esetben 160 cm, szimmetrikus esetben 190 cm. Nyílásirány szerint lehetnek: jobbos vagy balos.

Ajtó – ablak szárny: a teljes nyílászáró nyitható része, amely az ajtó-ablak tokba csukódik.
Az ajtó-ablak szárnyat különböző vasalatok rögzítik a falba épített ajtó-ablak tokhoz.

Ajtó-ablak tok: a teljes nyílászáró oldhatatlan kötéssel falba épített, nem mozdítható része, melybe az ajtó-ablak szárny csukódik.
Az ajtó-ablak tokhoz különböző vasalatok rögzítik a nyitható ajtó-ablak szárnyat.

Ajtópanel: Műanyag bejárati ajtóknál előforduló fogalom.
A műanyag bejárati ajtó ajtószárnyában lévő betét, mely alapvetően meghatározza a nyílászáró esztétikai megjelenését.
A betétek 24 mm teljes vastagságúak, 1.5-1.5 mm vastag kétoldali PVC lemez borítással, extrudált poliuretán hab szigeteléssel készülnek.

Beépítési mélység: A beépítési mélység a nyílászáró profil jellemzője, tulajdonképpen a profil vastagságát jelenti. Többnyire a légkamrák számával egyenes arányban nő. A három légkamrás nyílászáró szerkezetek általában 60mm, az öt légkamrás 70mm, a hat kamrás 80mm beépítési mélységgel rendelkeznek. A beépítési mélység növelésével párhuzamosan javul az ablak és ajtó statikája, hő- és hang szigetelése

Belső párkány: Az ablak alsó részére utólag felszerelhető elem, amely elsősorban a fal védelmét szolgálja.
A belső térben elhelyezett párkány emeli a helyiségek hangulatát, javítja a lakásban élők komfortérzetét.

Beltéri ajtó: A beltéri ajtó választja el egymástól a lakótereket, harmonizál a ház belső tereivel és a külső nyílászárókkal.

Bukó – nyíló szerkezet: fentről lefelé és oldalirányban egyaránt nyitható szerkezet, speciális vasalattal. Ablakoknál és erkélyajtóknál egyaránt megtalálható nyitásmód. A bukó-nyíló nyitásmód rövidítve : BNY.
Olyan helyiségekben alkalmazható, ahol fontos az állandó szellőztethetőség, valamint szükséges, hogy az ablak nyitható is legyen.

Elészerelt redőny: Más néven külső tokos redőny. Az a redőnytípus, mely a nyílászáró külső részére utólag is felszerelhető anélkül, hogy a falon bármit is alakítani kellene.

Erkélyajtó: Az épületek homlokzatába épített szerkezet, amely meggátolja a külső időjárás hatásának az épületbe jutását, azonban a fényt átegedi.
Az erkélyajtó egy speciális ablak, mivel magassága miatt a házba történő ki-és bejutásra is alkalmas. Az erkélyajtó magassága 190 cm-től 240 cm-ig terjed.
Az erkélyajtó fő részei: tok, szárny, vasalat, üvegszerkezet. Az erélyajtó alapanyaga szerint lehet: fa, műanyag, fém (alumínium vagy acél).

Felülvilágító: A bejárati ajtó fölé szerelt, azzal harmonizáló és üveget tartalmazó szerkezet, amelyen keresztül több fény jut be a lakótérbe.

Fix szerkezet: Olyan szerkezet, amely nem nyitható, ezáltal csak a belső térbe bejutó természetes fény mennyiségét lehet vele növelni. Ablakoknál és erkélyajtóknál egyaránt megtalálható nyitásmód, bejárati ajtóknál gyakran előfordul oldalvilágító illetve felülvilágító szerkezetként. A fix nyitásmód rövidítve : FIX.

Fölészerelt redőny: Vagy belső tokos redőny. Az ablak felső részére a beépítés előtt felszerelendő redőnytípus. Beépítéshez a fal belső részén a redőnyszekrény helyének kialakítása szükséges.

Hibásműködés-gátló: Bukónyíló szerkezeteknél előforduló vasalat elem. A bukónyíló ablakoknál a vasalatot a kilinccsel lehet vezérelni.
A kilncs ha lefelé áll, a nyílászáró be van zárva, ha vízszintes pozicióba állítjuk, akkor oldalra nyílik a szerkezet, ezután BE KELL CSUKNI az ablakot, és így felfelé fordítva a kilincset bukó állásba állíthatjuk az ablakot.

Hőátbocsátási tényező: A hőátbocsátási tényező azt mutatja meg, hogy a nyílászárónál egy négyzetméter felületen egy másodperc alatt mekkora hőmennyiség áramlik át (Joule-ban mérve) akkor, ha a külső és a belső oldal között pontosan egy Kelvin fok a különbség. A hőátbocsátási tényező jele U, ez vonatkozhat a teljes nyílászáróra (Uw), az üvegezésre (Ug), vagy a keretre (Uf).
A hőátbocsátási tényező mértékegysége W/m2K.

Impregnálás: A fa nyílászáró felületének speciális anyaggal történő bevonása, amellyel a fa vizállóságát lehet növelni.

Katedrál üveg: Bel-, és kültéri nyílászárók üvegezéséhez használatos különleges üvegfajta, amely a rajta áthaladó fényt,típusától függően, különböző mértékben megtöri, torzítja.

Kazettás ajtó-ablak: Az ajtók illetve az ablakok szárnyfelületének felosztása egyenlő részekre. Ezen egyforma részek a kazetták, amelyek az ajtók esetében valamilyen azonos díszítő elemet tartalmaznak.

Kilincs: a nyílászárókhoz elengedhetetlenül szükséges elem, ennek a segítségével lehet az ajtót-ablakot kinyitni és becsukni. A kilincsek általában eloxált kivitelűek.
Az eloxálás egy speciális elektrokémiai eljárás a kilincsek felületének védelmére,ahol a fémszerkezet felületén védő oxidréteget hoznak létre elektrokémiai (eloxálás) úton.

Külső párkány: Az ablak alsó részére utólag felszerelhető elem, amely elsősorban a fal védelmét szolgálja, összegyűjti és elvezeti az ablakokra érkező csapadékot anélkül, hogy a homlokzat károsodna.

Lamella: Árnyékolástechnikai termékeknél, redőnynél és a zsalugáternél, előforduló fogalom.
A lamella a redőny, vagy a zsalugáter része.
Lamellák sorozatából áll össze a redőny, melyeket valamilyen rögzítő elem köt egymáshoz.

Merevítés: A profilba rögzített legalább 1,5 mm vastag, tüzihorganyzott acél alkatrész, mely a tokban és a szárnyban körbefutva biztosítja a szerkezet stabilitását.

Nyílásirány: Nyílásirány meghatározására minden olyan nyitásmódú nyílászárónál szükség van, ahol oldalra nyitható a szerkezet szárnya. Az ajtók, ablakok nyílásirányának meghatározása kiemelkedően fontos a nyílászáró későbbi kényelmes kezelhetősége miatt. Nyílásirány meghatározása:
– Álljon szembe a szerkezettel úgy, hogy önmaga felé tudja kinyitni.
– Amelyik oldalon van a pánt, olyan nyílásirányú lesz a szerkezet

Oldalvilágító: A bejárati ajtó mellé szerelt, azzal harmonizáló és üveget tartalmazó szerkezet, amely több fény bejutását segíti elő.

Profil: A profil az a része a nyílászárónak, amit köznyelven keretnek, toknak neveznek. Ebben kerül elhelyezésre a szárny és az üveg.
Uw= megjelölés a teljes rendszer hő átbocsátási tényezője.

Üveg: A nyílászáró szerkezetek szárnyába beépített elem, amely meggátolja a külső időjárás hatásának az épületbe jutását, azonban a fényt átegedi. A mai, korszerű kültéri nyílászárók kivétel nélkül thermoüveggel készülnek.
Az üvegszerkezet felépítése szerint lehet egyrétegű, kétrétegű vagy háromrétegű az üveg.

Vasalat: Az a része a nyílászárónak, amely működteti a nyílást-záródást. A felhasználó a kilincs segítségével mozgatja a vasalatot. A megfelelő záródás érdekében fontos a jó minőségű vasalat szakszerű beépítése.

Vasalati résszellőző: Ez a szellőző típus a kilincs valamely negyedes (méretfüggő) állásában biztosít légmozgást úgy, hogy a bukó-nyíló ablak tetejét 2-7mm-re megnyitja. A vasalat az ablakot ez esetben még zárva tartja. Ezt a szellőző típust az ablakok túl tökéletes záródása miatti, légcsere hiány kiküszöbölésére használják. Mivel kézi állítású és elzárható, nyílt égés-terű gázkészülékekhez (ahol előírás a szabályozott légbevezető) nem elegendő!

Zsalugáter: A zsalugáter fix- vagy mozgatható lamellákkal készülő passzív külső árnyékoló, amely az árnyékolás mellett komoly védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival szemben pl. heves esőzés, jégeső, szélvihar vagy hózápor idején.

Nemsokára egy új fejlesztésünkről, felújításunkról tudunk majd beszámolni. Örömteli esemény ez, hiszen munkánk elengedhetetlen része a folyamatos fejlődés-fejlesztés. Jelen esetben a vizes dolgok lesznek fókuszban, de erről majd később. Addig is megnéztük milyen fogalmakkal lehet találkozi vízszerelés témában.

Alapvezeték:
Lefolyórendszer és a nyomóvezeték azon szakasza ami a szolgáltatótól (vízművek, csatornázási művek) a felhasználóig tart. Lefolyórendszernél az ingatlan telekhatáron lévő aknafedelét és az épület közötti szakaszt jelenti. Nyomóvezetéknél pedig a kültéri vízóra és az ingatlan beltéri főelzáró közötti szakasza.

Ágvezeték:
Az ágvezeték feladata, hogy a berendezési tárgyon elhelyezett szagfogó berendezéstől az ejtő vezetékig vigye el a szennyvizet. Az ágvezeték általában műanyagból (polietilén, polipropilén, PVC) készül, persze léteznek öntöttvasból vagy acélból készült csövek is. Az ágvezetékek általában a vakolat alatt, a falra szerelt szerelvények üregeiben, a gipszkartonos válaszfalakban, illetve a mennyezet alatt kerülnek kiépítésre, mivel így ezeket el lehet takarni. Mivel az ágvezeték a vízvételi helyhez viszi el a vizet, leágazhat az alap-, a felszálló- vagy a szintet ellátó vezetékről is.

Automata leeresztő:
Mosogató, fürdőkád, mosdó szifonok része. Automata vízleeresztők bovdenes vagy pálcás kivitelben készülnek. A hagyományos dugót helyettesíthetik úgy, hogy a víz leeresztésnél nem szükséges belenyúlni a vízbe, hanem magas pontról vezérelhető a lefolyás.

Átemelő szivattyú:
A szennyvíz szállítására szolgáló berendezés. Olyan helyeken használják ahol nem lehetséges a gravitációs úton történő szennyvíz elvezetés. Főbb alkalmazási területei: mélygarázsok, alagsorok, pincék, szuterének.

Bűzelzáró:
Lefolyórendszerek kulcsfontosságú része. Azon a helyen ahol szennyvizet engedünk a csatornába, mindenképpen szükség van rá. A csatornából visszaáramló, kellemetlen szagok és gőzök visszaáramlását akadályozó szerelvény. A bűzelzárók a benne tárolt vízzel vagy valamilyen mechanikai egységgel zárja el a csatornából érkező bűzt.

Csatorna lejtés:
A tökéletes szennyvízelvezetés alapkövetelménye a helyes lejtési fok kialakítása. Általában 3 ezrelék és egy százalék közötti lejtés érték a jó érték. A csatorna lejtést befolyásoló tényezők: csatorna átmérő, csatorna anyaga, talaj minősége.

Csatorna kiszellőző:
Műanyagból készült alkatrész, mely az ejtővezetékek (strang vezetékek) függőleges magas pontján helyezkedik el. Általában a több szintes ingatlanoknál a tetősíkban helyezik el. Feladata a lefolyórendszer levegőztetését lezárni olyan módon, hogy a gázok, gőzök távozni tudjanak a csatorna hálózatból, de az esővíz, falevelek, bogarak ne tudjanak bekerülni a lefolyórendszerbe.

Csatorna visszacsapó szelep:
Az utcai csatornahálózatból visszaáramló szennyvíz vagy kevert csapadékvíz eltorlaszolására szolgáló berendezés.

Csőkötések:
Manapság már rengeteg fajta csőkötés létezik. A kötés fajtája nagyban függ a cső anyagától. Két fő csoport létezik: oldható és oldhatatlan kötés. Csőkötések elterjedt típusa a menetes, hegesztett, forrasztott, préselt, ragasztott csőkötés.

Ejtővezeték:
Az ejtővezeték a vízelvezető rendszer része, gyakorlatilag a függőleges csatornaszakasz elnevezése, amely az ingatlan alapvezetékébe továbbítja a szennyvizet. Átmérője általában 50-200 mm közötti. Célja, hogy vizet szakszerűen és biztonságosan vezesse el. Fontos szerepe van a vezetékrendszerben, hiszen erre csatlakoznak rá a vízszintes lefolyóhálózatok. 

Eternit cső:
Cementhabarcsos, hengerelt csőkészítési technológiával készített cső. Az eternit cső cementből és azbesztrostból készül. Nagy nyomás alatt préselik, hengerlik sablonban. Szerkezete: homogén, alaktartó, vízálló, jól formálható.

Esővízcsatorna:
Esővízcsatornának azt a tető szélén lévő keskeny fémcsatornát nevezzük, amelynek elsődleges feladata, hogy elvezesse az esővizet.

Fagycsap:
Kettős szerepe van. Az egyik, hogy elzárja a vizet a másik, hogy leeressze a fagyhatár feletti csőhálózatból a vizet. Leggyakrabban kerti csapoknál és vízóra aknákban történhet az elhelyezése. Általában rézből készül, 3/4″ és 1″ col közötti méretben alkalmazzák.

Flexibilis lefolyó:
Első sorban ott alkalmazzák, ahol a normál szifon nem fér el. Azonban manapság egyre gyakrabban alkalmazzák mosdók bekötésénél is. Nem kell hozzá szakember.

Flexicső:
Szinte minden vízvezeték rendszerben találkozhatunk vele, ahol az elzárók és szerelvények között kell oldható kapcsolatot kiépíteni. Leggyakrabban csaptelepeknél, szivattyúknál, WC. tartályoknál és vízmelegítőknél használják. A flexibilis bekötőcső (flexicső) belső anyaga gumi, külső borítása pedig fémháló.

Főelzáró:
Ingatlanok vízelzárását szolgáló szerelvény. Mely lehet az ingatlanon kívül: vízóra aknában, lépcsőházban, fürdőszobában.

Gebo vario csőrendszer:
A tekercsekben kapható, bordázott, rozsdamentes acélcső. Könnyen vágható és szerelvényezhető. A Gebo csövek alkalmasak víz, használati meleg víz, hűtő víz szállítására

Göbcsap – golyóscsap:
A gömbcsapok (más néven golyós csapok) nélkül ma már elképzelhetetlen bármely ingatlan vízhálózata. A gömbcsap felépítése egyszerű. Három fő elemből áll: csapház, golyó, tömítőszett. A tömítése a gömbfelülethez simulnak a gömbcsap házban. Előnyös tulajdonságai: hosszú élettartam, karbantartást nem igényel, felújítható. A gömbcsapokat max. 20 bár nyomása és max. 200 fok hőmérsékletre készülnek.

Kerámiabetétes csaptelep:
Napjainkra már szinte teljesen kiszorították a kerámiabetétes csaptelepek a hagyományos tekerős gumibetétes típusokat. Itt egy karral tudjuk a hideg és meleg víz keverést megoldani. természetesen létezik a hagyományos csaptelepekhez is kerámia betétes felsőrész. A kerámiabetétes csaptelepek esetében két egymáson csúszó kerámia korong nyitja meg vagy zárja el a víz útját.

Kombinált szelep:
A kombinált szelep speciális változata a sarokszelepeknek, mely lehetővé teszi, hogy egyszerre két kivezetést és elzárót nyerhessünk egy hideg vizes kimenetről. Elsősorban mosdó vagy mosogató mellé vagy alá kerül beszerelésre, ahol a mosógép vagy mosogatógép is be lesz kötve, így érhetjük el, hogy a mosdó vagy mosogató csaptelepet a mosógép vagy mosogatógép üzemelése közben is használhassuk.

Kondenzvíz vezeték:
Klímák és olyan egyéb hűtő-fűtő berendezések vezetéke, ahol működés közbeni kondenzációs víz keletkezik és ennek elvezetése szükséges. Általában műanyagból készül, mely lehet merev falú vagy flexibilis.

Könyök:
Vízvezeték és fűtési rendszerek eleme. Ott alkalmazzák ahol iránytörést vesz a vezeték. Főbb felhasználási helyek: fűtési rendszerek, lefolyó csövek, vízvezetékek. A könyök anyagát tekintve lehet: acél, öntöttvas, PVC, réz, műanyag.

Leeresztő szelep:
Mosogatók, mosdók és fürdőkádak lefolyójánál alkalmazható. Általában pálcával vagy bovdennel működik. Előnye, hogy nem kell a vízbe belenyúlni a lefolyó nyitásához és zárásához. Ezért in nevezik automata leeresztő szelepnek.

Légbeszívó szelep:
Hasznos szerelvény, a lefolyórendszerben fellépő vákuum és légtorlódás kiküszöbölésére szolgál. A mennyiben kellemetlen csatornaszag jelenik meg a fürdőben vagy a mosdóban akkor biztos hogy szükség van a légbeszívó szelepre. Bizonyos épületmagasság után már fontos lehet a beépítése, pláne ha nincs strang szellőző. Gyakran mosogató vezetékeken is beépítésre kerülhet utólag, ha nem megfelelő a lefolyórendszer kiépítése.

Légtelenítő szelep:
Fűtési rendszerekben kialakuló légbuborékok eltávolítását szolgáló alkatrész. Létezik automata légtelenítő és manuális légtelenítő szelep. A légtelenítő beépítése elengedhetetlen egy megbízhatóan működő meleg vizes fűtési rendszernél. Az automata légtelenítőt általában a fűtési rendszer legmagasabb pontjára érdemes felszerelni, ahol általában a levegő leginkább összegyűlik.

Padlóösszefolyó:
Mint a nevéből is adódik ez egy víz elnyelésre képes lefolyó. A köztudatában a mai napig Szuez szifon elnevezéssel is illetik. Létezik belőle: csak elfolyó, illetve 1-2-3 rákötést tartalmazó típus is. Általában a kézmosó vagy a kád lefolyóvezetékét szokták rákötni, hogy mindig friss víz utánpótlása legyen és ne száradjon ki. Amennyiben egy padlóösszefolyó kiszárad és a bűzzárban nincs víz akkor a kellemetlen szagok forrása lesz, mivel akadály nélkül fog a csatornaszag kipárologni. A padlóösszefolyónak kettős funkciója van, az egyik a biztonsági vízelnyelés vízfolyás esetén, a másik a tisztítási lehetőség az elmenő szakaszon.

Sarokcsap (sarokszelep és kombinált sarokszelep):
Első sorban csaptelepek és WC. tartályok bejöv víznyomásnak elzárására és szabályzására alkalmas szerelvény. Létezik szűrővel ellátott és szűrő nélküli modell is.

Strang vezeték:
Ennek a lefolyóvezetéknek több neve elnevezése is lehet: ejtő vezeték, strang vezeték, felszálló vezeték. Az említett csatorna szakasz minden esetben függőleges kiépítésű. Erre függőleges lefolyócsőre csatlakoznak rá a lakások lefolyócsövei. Létezik mosogató starng, WC. strang és fő lefolyó strang vezeték. A strang vezetékek anyagai régebben eternit, vas és PVC. voltak. Manapság már a korszerűbb PVC KG csöveket alkalmazzák. Méretük: 63mm és 200 mm között váltakozhat, annak függvényében, hogy milyen lefolyócső van rákötve a lakásból.

Strang szellőző:
Főbb feladata: eltávolítani a csatornahálózatban keletkező gázokat, gőzöket. Biztosítja a szifonok, összefolyok és bűzelzárók állandó vízszintjét, mérsékli vagy megszünteti a fellépő vákuum jelenséget a víz leeresztéskor. Ezért nagyon fontos, hogy a kültéri csatornaszellőző állapotának ellenőrzése. A strang szellőző lehet egyszerűen kivezetett (kalappal ellátott vagy hálós kivitelű a bogarak és madarak távoltartására.

Szelepház, szelep orsó, szelep tányér, szelepülék:
Általában rézből készült, korrózió tűrő alkatrészek. Az elzáró egység szerves részei. A nyitás folyamán nő a szelepház átmérője, így az átáramló folyadék mennyisége szabályozhatóvá válik. Többnyire horizontális elhelyezésű a menetese elzáró test, és merőleges a az áramlásra. Létezik az áramlásra szögben döntött elzáró is.

Szennyvíz szivattyú:
Minden esetben speciális kiképzésű, erősített házú és erősített alkatrészekből álló berendezés. Általában centrifugál kiképzésű, fogakkal, késekkel, lapátokkal felszerelt. Teljesítmény és kiképzés függvényében változhat az emelési magasságuk és a szállítási közeg.

Túlfolyó:
Általában fürdőkádaknál, mosogatóknál alkalmazott műanyag szerelvény. Feladata a nyitva felejtett vízcsap esetén a ledugózott lefolyó mellett is képes legyen a vizet biztonságosan elvezetni a lefolyórendszerbe.

Visszacsapó szelep (szivattyú):
A klasszikus típus szivattyúk szívó csövének végére van csatlakoztatva és rézből készült. Feladata, hogy felszívás estén nyisson, viszont kikapcsolt szivattyúnál ne engedje el a vizet a csőhálózatból. Létezik tányéros rugós kivitel és műanyag golyós kivitel is.

Vízmérő:
Külön jogszabály (1991. évi XLV. törvény) szerinti, a vízhálózatba beépített – az áramló víz mennyiségének meghatározására szolgáló – hitelesített mérőeszköz (így például készülék, berendezés, műszer), ideértve annak tartozékait is.
1. Bekötési vízmérő: az ellátásba bekapcsolt ingatlanok vízhasználatának mérésére szolgáló, a bekötővezeték végpontjára telepített vízmérő.
2. Mellékvízmérő: a bekötési vízmérő után beépített, elkülönített vízhasználat mérésére szolgáló vízmérő.
3. Törzshálózati vízmérő: közvetlenül a törzshálózati fogyasztási helyekre, többek között közkifolyókra, tűzcsapokra telepített vízmérő.
4. Ikervízmérő: az ellátásba bekapcsolt ingatlanon belüli elkülönített vízhasználat mérésére szolgáló, a meglévő bekötővezeték végpontjára telepített bekötési vízmérő.

Felhasznált irodalom: https://vizvezetekszerelo.dugulaselharitas.net

Egy nem is olyan régen közzétett cikkünkben meséltem egy irodaház napelemesítéséről.  Amikor meséltem erről baráti és családi körben sok-sok kérdést kaptam magukról a nepelemekről.  Ez az apropója a lenti fogalom gyűjteménynek.

Abszorber: A napkollektor hőelnyelő lemeze, aminek a feladata, hogy elnyelje a napsugárzást és hővé alakítsa. Majd ezt a hőt át kell adni a berendezésben keringő munkaközegnek.

AC: A váltakozó áram rövidítése. A hátköznapi nyelven az általunk használt villamos hálózat (220/380 v) ezzel működik.

Árnyékolás: A közvetlen napsugárzást megakadályozó a napelemeket árnyékoló tárgyak, például kémények, fák és antennák. Az ebből eredő veszteség akár az egész sztring teljesítményét is képes lerontani, így erre különösen kell figyelni a tervezés során.

DC: Az egyenáram rövidítése. A napelem modulok egyenáramot termelnek.

Fajlagos teljesítmény: A valós energiatermelés és a névleges teljesítmény hányadosa.

Felületi hőmérséklet: A felszerelt, üzembe helyezett napelem aktuális hőmérsékletére vonatkozik. Fontos adat, mert ha a napelem hőmérséklete eltér az ideálistól, akkor a teljesítménye romlik.

Félvezető réteg: A napelem azon része, ami az elektromos energiát képes vezetni, vagyis többnyire a szilícium.

Hatásfok: Azt határozza meg, hogy 1 m2 napelem felület mennyi energiát képes előállítani. Máshogy megfogalmazva, mennyi veszteség keletkezik amikor elektromos energiává alakítja a napenergiát.

Hibrid napelem: A hibrid napelem két technológia ötvözéséből áll. A hagyományos napelem hátoldalán folyadékot áramoltat és ez hűti a napelemet. Így melegvizet és elektromos áramot is képes előállítani egyszerre. Illetve másik lényeges előnye, hogy a folyadék hűti a napelemet, ezáltal jobb teljesítményre képes forró időben.

Hőmérsékleti együttható: A napelemek az ideális hőmérsékleten teljesítenek a legjobban. Ha ettől eltér a hőmérséklet, akkor azzal együtt a teljesítmény is eltér. A hőmérsékleti együttható azt mutatja meg, hogy az ideális (25 C˚) hőmérséklethez képest mennyivel növekszik a felszerelt, üzembe helyezett napelem felületi hőmérséklete.

Inverter: A napelemek és a villamos hálózat közötti eszköz,feladata a napelem modulok szolgáltatta egyenáram átalakítása szinuszos váltakozó árammá. Hálózatra kapcsolt esetben az inverter további szinkronizálási feladatokat is ellát, ami biztosítja a háztartási kis erőmű illeszkedését az áramszolgáltatói követelményekhez.

kWh (kW/h = kW/óra): A kilowattóra rövidítése. Az egy órán át 1.000 W – termelt vagy fogyasztott – energiának felel meg és 3,6 millió Joule energiával egyenlő.

kWp (Wp): A maximális leadott teljesítménye egy napelemnek, optimális körülmények között. Ezredrésze a Watt peak. Az egyes modulok jellemzésére ez a mértékegység a használatosabb.

Megtérülési idő: Az az időtartam, amikorra a befektetésünk összegét megtermeli a napelemes rendszer. Kiszámításánál figyelembe kell venni a villamos energia hozamon felül az amortizációt az esetlegesen meghibásodó eszközök költségét, a villamos energia árának növekedését és még számos további tényezőt is .

Monokristályos napelem: A monokristályos napelem lényege, hogy a szilíciumot henger alakúra alakítják egy tömbbe. Ezért mono, mert a szilícium egy tömbben dermed meg. Ezt nyolcszög alakú vékony szeletekre vágják. A napelem több cellából, de egy szilícium tömbből áll.

Napelem: A napelem olyan szilárdtest eszköz,
amely az elektromágneses sugárzást (fotonbefogást) közvetlenül villamos energiává alakítja. Az energiaátalakítás alapja, hogy a sugárzás elnyelődésekor mozgásképes töltött részecskéket generál, amiket az eszközben az elektrokémiai potenciálok, illetve az elektron kilépési munkák különbözőségéből adódó beépített elektromos tér rendezett mozgásra kényszerít, vagyis elektromos áram jön létre.

Napenergia hasznosítás: A Napból érkező energia hasznosításának két alapvető módja létezik: a passzív és az aktív energiatermelés. Naperőművekben alakítják át a napenergiát elektromos árammá.
Passzív hasznosításkor az épület tájolása és a felhasznált építőanyagok a meghatározóak. Ilyenkor az üvegházhatást használjuk ki hőtermelésre. Alapjában véve passzív napenergia-hasznosító minden olyan épület, amely környezeti adottságai, építészeti kialakítása következtében képes használni a Nap sugárzását mint energiaforrást. A passzív napenergia-hasznosítás főként az átmeneti időszakokban működik, vagyis akkor, mikor a külső hőmérséklet miatt az épületen már/még hőveszteség keletkezik, de a napsugárzás még/már jelentős.
Az aktív energiatermelésnek két módja van. Első módszer, hogy a napenergiát hőenergiává alakítjuk. A jellegzetes napenergia hasznosító épületeken nagy üvegfelületek néznek déli irányba, melyeket estére hőszigetelő táblákkal fednek. Az üvegezésen keresztül a fény vastag, nagy hőtároló képességű padlóra és falakra esik, melyek külső felületei szintén hőszigeteltek, így hosszú időn át képesek tárolni az elnyelt hőt. A hőenergia „gyűjtése” és tárolása főképp napkollektorokkal történik. Ez az a berendezés, ami elnyeli a napsugárzás energiáját, átalakítja hőenergiává, majd ezt átadja valamilyen hőhordozó közegnek. Magyarországon 2007. augusztusában telepítettek először napkollektort panelházra, a miskolci Avas egyik 50 lakásos házára.

Napkollektor: A napkollektor olyan épületgépészeti berendezés, amely a napenergia felhasználásával közvetlenül állít elő fűtésre, vízmelegítésre használható hőenergiát. Fűtésre való alkalmazása az épület megfelelő hőszigetelését feltételezi és általában csak tavasszal és ősszel mint átmeneti, illetve télen mint kisegítő fűtés használatos. Hőcserélő közege jellemzően folyadék, de a levegőt használó változatai is elterjedtek. A hétköznapi nyelvben gyakran összetévesztik a napelemmel, amely a napsugárzást elektromos energiává alakítja. A napkollektor fényelnyelő (matt fekete, fényt nem visszaverő festékkel bevont) rétegét abszorbernek is nevezik. Ez a réteg a fény elnyelése által melegszik fel, majd a hőt egy csőkígyón át vezetik el – általában szivattyúval. A csőkígyó másik oldalán hőszigetelő réteg van fokozandó a hatékonyságot, illetve megakadályózandó az átégetést.

Névleges teljesítmény: Az a teljesítmény adat, amit a gyártók meghatároznak az adott napelemre vonatkozóan, Watt mértékegységben meghatározva. Ezt a legideálisabb körülmények között határozzák meg, tehát a valós, használat közbeni teljesítmény eltérhet ettől.

Oda-vissza mérő óra: Kétirányú mérésre alkalmas fogyasztásmérő óra. Hálózatra tápláló rendszer esetén a háztartási fogyasztáson felül termelt villamos energiát a hálózatba tápláljuk vissza. Az általunk megtermelt villamos energiát az áramszolgáltató átveszi, amikor a rendszerünk nem termel akkor mi vételezünk az áramszolgáltatótól.

Polikristályos napelem: A polikristályos, vagyis több kristályos napelem lényege, hogy a szilícium több kristályban dermed meg, mert több, négyzet alakú tömbbe öntik. Ezt szeletekre vágják és ónszalaggal forrasztják.

Rögzítő rendszerek: A kifejezetten a napelemek rögzítésére kifejlesztett, moduláris kompakt fém szerkezetek elsősorban rozsdamentes anyag és alumínium felhasználásával . Lényeges tulajdonság a korrózió állóság, valamint a külső behatásokkal pl. széllel szembeni ellenállóság.

Szigetüzemű napelemes rendszer: A sziget üzemű napelemes rendszerek teljesen önálló rendszerben működő napelem rendszerek. Emiatt nem is kapcsolódnak semmilyen közüzemű elektromos hálózathoz sem, így leadni sem tudják a megtermelt, de fel nem használt elektromos energiát. Ez a fajta rendszer ideális lehet olyan helyeken, ahol nem lehet bevezetni az elektromos áramot.

Túlfeszültség-védelem: Napelemes rendszer esetén elsősorban a villámlás okozta túlfeszültséggel kell foglalkoznunk. A napelemes rendszer és az ingatlan védelme szempontjából célszerű megoldás a DC és AC oldali áramköröket is ellátni túlfeszültség védő berendezésekkel.

Vékonyrétegű napelem:A vékonyrétegű napelem, más nevén amorf napelem, néhány vékony rétegből áll, amik a nanométertől a mikrométerig terjedhetnek. A félvezető réteget pedig kémiai vagy fizikai lecsapatással hordozzák fel a közvetítő felületre.

Watt peak: A watt peak egy olyan mérőszám, ami egy napelem legjobb teljesítményét mutatja ideális körülmények között. Wp jelölésként is gyakran találkozhatunk vele.

Alapító okirat: Olyan okirat, mely az ingatlan összes tulajdonosának társasház alapítására vonatkozó elhatározását tartalmazza.  A társasházi alapító okirat célja a több lakásból vagy nem lakás célú helyiségből álló épület esetén az alapvető tulajdoni viszonyok rögzítése. Tételesen tartalmazza a közös, valamint a külön tulajdonba tartozó helyiségeket, épületrészeket. A közös és külön tulajdon meghatározása azért lényeges, mert ez dönti el, hogy ki rendelkezik ezekkel kapcsolatban. A közös tulajdoni részről a társasház közgyűlése, míg a külön tulajdoni részről maga a tulajdonos rendelkezik.
Az alapító okiratban meg kell határozni:
– a külön tulajdonba kerülő lakásokat, nem lakás céljára szolgáló helyiségeket,
– a közös tulajdonban álló épületrészekből és a földrészletből az egyes tulajdonostársakat megillető – a külön tulajdonba kerülő lakáshoz tartozó – tulajdoni hányadot és ezek meghatározásának módját,
– a közös tulajdonba kerülő épületrészek felsorolását,
– az ingatlan-nyilvántartás szabályai által megkívánt egyéb adatot, jogot és tényt,
– a közösség közös nevét, amely egyéb megjelölés hiányában a társasház címe, a társasház megjelöléssel együtt.
Az alapító okiratot és annak módosítását közokiratba vagy ügyvéd – jogkörén belül jogtanácsos – által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.
Az alapításhoz be kell jegyeztetni a társasháztulajdont az ingatlan nyilvántartásba. A közös tulajdont tulajdoni törzslapon, a külön tulajdonú lakásokat, helyiségeket pedig külön tulajdoni lapon kell nyilvántartásba venni.

Alapító okirat módosítása: Amennyiben az alapító okirattal, illetve annak módosításával a tulajdonosok négyötöde egyetért és a kisebbségben maradt tulajdonostársak a szavazás napjától, illetve írásbeli szavazás esetén a négyötödös szavazási arány elérésétől számított 30 napon belül nem élnek keresetindítási jogukkal, úgy az alapító okirat, illetve annak módosítása hatályba lép.

Albetét: Önálló helyrajzi számmal jelölt ingatlan a társasházban. Azért használjuk ezt a szót az alapító okiratban, mert nem csak lakások vannak a társasházban, hanem mondjuk üzlethelyiség, így az helytelen kifejezés lenne.

Bejelentési kötelezettség: A szervezeti-működési szabályzat előírhatja, hogy a tulajdonostárs köteles a közös képviselőnek vagy az intézőbizottság elnökének bejelenteni:
– külön tulajdona tekintetében a tulajdonosváltozást,
– lakcímét, az ingatlan-nyilvántartásban bárki által megtekinthető személyes adatát, illetőleg a jogi személy nyilvános adatát,
– a külön tulajdonát bérlő, használó személy adatait,
– a külön tulajdonában lakó személyek számát,
– haszonélvezettel terhelt tulajdon esetében a haszonélvező személy nevét.

Erkély: az épület homlokzati síkjától kinyúló, szerkezetileg rendszerint konzolos, függesztett, vagy pontszerűen alátámasztott kialakítású és helyiséghez közvetlenül csatlakozó külső tartózkodó tér.

Felújítás: az ingatlan egészére vagy főszerkezetére kiterjedő általános javítási, építési-szerelési munkák, melyek időszakonként szükségesek az eredeti műszaki állapot, használhatóság visszaállításához. Fajtái: teljes, részleges és korszerűsítés.

Házirend: A házirend a szervezeti-működési szabályzat része, rendelkezéseit a társasház minden lakója és használója köteles betartani.
A házirend határozza meg, hogy a társasházi lakásokban, helyiségekben mikor és miként végezhetők az építési, szerelési munkák, vagy más zajjal járó tevékenységek. A házirend rendelkezései ugyanakkor nem lehetnek ellentétesek az építésre, illetve a zajszint határértékére vonatkozó jogszabályokkal.
A tulajdonosok a házirendben határozhatják meg a közös tulajdonú helyiségek és területek használatának részletes szabályait is.

Helyrajzi szám (HRSZ): A helyrajzi szám (Hrsz) az ingatlanok tulajdonképpeni nyilvántartási száma. Ezzel lehet azonosítani az illetékes Földhivatalnál, hogy pontosan melyik ingatlanról van szó.
A helyrajzi szám egy számsor, amely minimum 3 jegyű. ( 123 vagy 12345 )
Amennyiben egy nagyobb területet, telekalakítás során több kisebb részre bontottak, akkor az egyes részeit / jellel látják el. (123/1, 12345/4)

Hibaelhárítás: az épület állagát károsító, rendeltetésszerű használhatóságot akadályozó, életveszélyt okozó hibák azonnali kijavítása.

Időszerű karbantartás: az észleléstől számított legkésőbb 6 hónapon belüli javítási munkák, melyeket olyan, azonnali beavatkozást nem igénylő hibák esetén kell elvégezni, amik az épület állagát veszélyeztetik, de a rendeltetésszerű használhatóságot nem akadályozza.

Ingatlan: Az ingatlan-nyilvántartásról szóló CXLI. törvény 11-12.§-ai szerint önálló ingatlan:
A földrészlet:
– a föld felszínének természetben összefüggő, közigazgatási vagy belterületi határ által meg nem szakított területe, amelynek minden részén azonosak a tulajdoni vagy a vagyonkezelői (kezelési) viszonyok,
– a kialakított építési telek a tulajdonosi és vagyonkezelői viszonyoktól függetlenül,
– az utak, terek, vasutak, csatornák elágazással és kereszteződéssel, valamint közigazgatási vagy belterületi határ által – az országos közút, vasút, vagy hajózható csatorna kivételével – meg nem szakított részei, amelyek tulajdonosa vagy vagyonkezelője (kezelője) azonos.
A földrészlettel együtt kell nyilvántartani a földön létesített épületet, építményt; társasháznál a tulajdonostársak közös tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket; szövetkezeti háznál a szövetkezet tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket ha azok tulajdoni viszonyai a földrészlettel azonosak.
A földrészleten kívül önálló ingatlannak kell tekinteni:
– az épületet, a pincét, a föld alatti garázst és más építményt, ha az nem vagy csak részben a földrészlet tulajdonosának a tulajdona,
– a társasházban lévő öröklakást, illetőleg külön tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget a közös tulajdonban lévő részekből az öröklakás tulajdonost megillető hányaddal együtt,
– a szövetkezeti házban lévő szövetkezeti lakást, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiséget,
– a közterületről nyíló pincét függetlenül annak rendeltetésétől.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCII. törvény 102.§ (1) b.,: föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog.

Karbantartás: megelőző és felújítási munkának nem minősülő, a közös tulajdonban levő ingatlan rendeltetésszerű használhatóságának biztosítása, közösségi berendezések cseréje. Fajtái: időszerű, tervszerű, hibaelhárító.

Korszerűsítés: olyan építési-szerelési munkálatok, melyek az épület, épületrész használhatóságát, üzembiztonságát javítja, használati értékét növeli. Ide tartoznak a megújuló energiaforrások alkalmazásával, energiahatékonyság növelésével, levegőtisztaság-védelemmel összefüggő átalakító, cseremunkák is.

Közös költség: A közös tulajdonba tartozó épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás (közös költség) a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli, ha a szervezeti-működési szabályzat másképp nem rendelkezik.

Közös tulajdon: Ha a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt illet meg, közös tulajdonról beszélünk.
A tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban az egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére. A dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen arányban terhelik őket a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is. Az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatokat bármelyik tulajdonostárs jogosult elvégezni; az ilyen kiadások ráeső részét mindegyik tulajdonostárs viselni köteles. Ilyen kiadások előtt azonban a tulajdonostársakat a lehetőség szerint értesíteni kell. Saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs rendelkezhet. A tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben elővásárlási, előbérleti, illetőleg előhaszonbérleti jog illeti meg, de tudni kell, hogy a jogszabály által más személy részére biztosított elővásárlási jog megelőzi a tulajdonostárs elővásárlási jogát.

Közgyűlés: A társasház közgyűlése a tulajdonosok közösségének legfőbb döntéshozó szerve, amelyen valamennyi tulajdonos részt vehet. Legalább évente egyszer, május 31-ig meg kell tartani a beszámoló közgyűlést, mely az előző év pénzügyi elszámolását, valamint az adott évre vonatkozó költségvetési tervét tárgyalja. A közgyűlés lehet: rendes, megismételt és rendkívüli.

Közgyűlési határozatok tára (KHT): A közgyűlési határozatok tára a tulajdonosok közgyűlésen meghozott döntéseit tartalmazza évenkénti bontásban, amiről a közös képviselőnek kell nyilvántartást vezetnie.
Ebben a hitelesített jegyzőkönyv alapján kell szerepeltetni a közgyűlések időpontját, a határozatképesség arányát, a megszavazott határozatok szó szerinti szövegét és a szavazáskor jelen lévő tulajdonosok, illetve meghatalmazottak nevét, továbbá a tulajdoni hányad szerint leadott szavazatokat.
Ugyanitt kell beszámolnia a közgyűlési határozatok végrehajtásáról és idejéről, valamint azok elmaradása esetén az indokokról.
A közgyűlési határozatok tárába bármely tulajdonostárs betekinthet és a határozatokról – a másolási költség megfizetésével – másolatot kérhet.

Közösképviselő: lehet természetes személy, aki maga is a házban lakik, valamely lakás tulajdonosa. Amennyiben természetes személy és tulajdonrésszel rendelkezik, a közösképviselői feladatok ellátásához nincs szükség külön végzettségre.

Lakás: olyan huzamos tartózkodás céljára szolgáló önálló rendeltetési egység, melynek lakóhelyiségeit (lakószoba, étkező stb.), főzőhelyiségeit (konyha, főzőfülke), egészségügyi helyiségeit (fürdőszoba, mosdó, zuhanyozó, WC), közlekedő helyiségeit (előszoba, előtér, belépő, szélfogó, közlekedő, folyosó) és tároló  helyiségeit (kamra, gardrób, lomkamra, háztartási helyiség stb.) úgy kell kialakítani, hogy azok együttesen tegyék lehetővé
a) a pihenést (az alvást) és az otthoni tevékenységek folytatását,
b) a főzést, mosogatást és az étkezést,
c) a tisztálkodást, a mosást, az illemhely-használatot,
d) az életvitelhez szükséges anyagok és tárgyak tárolását tervezési program szerint (pl. élelmiszer-tárolás, hűtőszekrény elhelyezési lehetősége, mosás céljára szolgáló berendezés, ruhanemű, lakáskarbantartás eszközeinek, egyéb szerszámoknak és sporteszközöknek az elhelyezése).

Lakásterület: helyiségek padlószint felett 1 m magasságban, vakolatlan falsíkok között mért alapterületeinek összessége.

Lakóépület: olyan épület, melyben az önálló, műszakilag megosztott lakások száma meghaladja a nem lakás céljára szolgáló helyiségek számát.

Nem lakás céljára szolgáló épület: olyan épület, melyben legalább kettő, önálló, műszakilag megosztott nem lakás céljára szolgáló helyiség van, például iroda.

Számvizsgáló bizottság: A társasház tulajdonképpeni ellenőrzési szerve. A számvizsgáló bizottság tagjait a közgyűlés, elnökét pedig a bizottság tagjai választják. A testület egyszerű szótöbbséggel hozza döntéseit.
A huszonöt lakásosnál nagyobb társasházakban kötelező számvizsgáló bizottságot választani a közösség gazdálkodásának ellenőrzésére. Azokban a társasházakban, ahol nem választanak számvizsgáló bizottságot, ott a szervezeti-működési szabályzatban határozzák meg a társasházi ellenőrzést, amelyet ilyenkor általában egy a közgyűlés által felhatalmazott tulajdonos lát el.
Az ellenőrzést ugyanakkor mindkét esetben végezhetik könyvvizsgáló cégek, vagy okleveles, nyilvántartásba vett könyvelők is. Az ötvenlakásosnál nagyobb, illetve az évi húszmillió forintnál nagyobb költségvetésből gazdálkodó társasházaknak pedig már kötelező is ilyen segítséget igénybe venniük.
A gazdasági ellenőrzés ugyanakkor nem kötelező, ha a közös képviselő OKJ-s társasházkezelői, ingatlankezelői, vagy könyvelői végzettséggel rendelkezik.

SZMSZ: A társasház Szervezeti- és Működési Szabályzata. Ebben minden, nem tulajdonjogot érintő kérdésben lehet döntéseket, szabályokat hozni. Az SzMSz a legtöbb esetben a következő kérdéseket szabályozza: hatáskörök (közös képviselő, számvizsgáló bizottság), közös költség számítási módja (tételesen), az írásbeli szavazás lebonyolítása, a fizetési felszólítások szabályai, a közgyűlésekre vonatkozó szabályok, a házirend. Az SzMSz megírásához nem kell ügyvédet megbízni, így akár évente is módosítható, amennyiben indokoltnak érzik. A földhivatalba be kell adni, az alapító okirathoz hasonlóan társasház tulajdoni lapján/törzslapján megjelenik az SzMSz beadásának, befogadásának dátuma.

Szoba: Olyan helyiség, melynek hasznos területe eléri vagy meghaladja a 8 m2–t, és belmagassága ezen a területen belül eléri a 190 cm-t, külső határoló fala legalább 25 cm vastag téglafal vagy más anyagból épült ezzel egyenértékű fal, melegpadlója van, fűthető, ablaka közterületre, udvarra, kertre vagy üvegezett verandára (folyosóra) nyílik, leglább egy két méteres – ajtó és ablak nélküli – falfelülettel rendelkezik.

Társasház: Társasháznak nevezzük azon lakóközösségeket, amelyben több, különálló lakás található, és rendelkezik, ún. Társasházi alapító okirattal.

Társasházkezelő: olyan külső, tulajdonrésszel nem rendelkező természetes vagy jogi személy, melynek rendelkeznie kell társasházkezelői képesítéssel és a kormányhivatalban regisztráltnak kell lennie. Lehet egyéni vállalkozó vagy cég.

Teljes felújítás: az egész ingatlanra kiterjedő külső-belső javítási munkák.

Tervszerű karbantartás: állagmegóvó és a rendeltetésszerű használhatóságot biztosító rendszeres munka.

Tetőtér: az épület legfelső építményszintje feletti födém padlófelülete és a magastető közötti – minden irányból épületszerkezettel körülzárt – tér (padlás).

Tetőtér-beépítés: a lakás alapterületének bővítése tetőtérben, amely az eredeti tetőszerkezet elbontása nélkül helyiség(ek), helyiségcsoport(ok) vagy önálló rendeltetési egység építésével új építményszint (emeletszint) létrehozását jelenti;

Tulajdoni hányad: A tulajdoni hányad az a mutató, amelyet arra használnak, hogy meghatározzák: a tulajdonosok milyen arányban vegyenek részt a társasház gazdasági és jogi életében.
A tulajdoni hányad alapján határozzák meg például a tulajdonosok közös költséget és közgyűlési szavazati jogát.
A tulajdoni hányad mértékét az alaptó okirat tartalmazza és a magántulajdonban álló lakásokhoz, helyiségekhez tartozik, azoktól nem választható el, vagyis nem lehet külön értékesíteni.
Általános gyakorlat szerint arányosítással határozzák meg a lakások, helyiségek közös tulajdonra vonatkozó mutatóját.

Részleges felújítás: teljes felújításnak nem minősülő, de minimum egy főszerkezeti egységre kiterjedő általános javítási munkák.

Üzemeltetés: azon szolgáltatások összessége, melyek a közös tulajdon rendeltetésszerű használatához folyamatosan szükségesek, például gondnoki feladatok ellátása vagy megszervezése, közüzemi számlák rendezése.

Alapterület: helyiség, vagy tér teljes járófelületének területe.

Átalakítás: meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység, helyiség alaprajzi elrendezésének, vagy külső megjelenésének, illetőleg használati módjának megváltoztatása érdekében végzett, az építmény térfogatát nem növelő építési munka.

Beépített terület: határoló falak külső vonala által bezárt terület

Belmagasság: padló és mennyezet közötti függőleges távolság

Belterület: a település közigazgatási területének – jellemzően a település történetileg kialakult, elsősorban összefüggő, beépített, illetőleg beépítésre szánt területeket tartalmazó – kijelölt része.

Bővítés: meglévő építmény beépített térfogatának vízszintes, és/vagy függőleges irányú növelése érdekében végzett építési munka (toldaléképítés, tetőtér-beépítés, emeletráépítés).

Bruttó alapterület: Az épület által a telekből lefedett alapterület.

Bruttó terület: Az épület összes szintjén található összes terület összege, amely teljes mértékben az épület belsejében található. Az épület bruttó területét a külső falak külső felszínétől mérik, figyelmen kívül hagyva a fal felületén túlnyúló párkányokat, pillérelket és oszlopokat. Az épület pinceszinti bruttó területe a határoló pincefalak külső síkjáig terjed.

Erkély: az épület homlokzati síkjától kinyúló, szerkezetileg rendszerint konzolos, függesztett, vagy pontszerűen alátámasztott kialakítású és helyiséghez közvetlenül csatlakozó külső tartózkodó tér

Építési telek: beépítésre szánt területen fekvő, az építési szabályoknak megfelelően kialakított és közútról vagy önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott magánútról gépjárművel közvetlenül megközelíthető telek.

Értéknövelő beruházás: A szokásos piaci értéket növelő ráfordítás.
Szokásos piaci értéket növelő ráfordításnak minősül az az igazolt kiadás, amely az ingó dolog átruházása esetén annak eredeti használhatóságát növeli, javítja és/vagy az átruházást megelőző 12 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az eredeti használhatóságának megőrzése, helyreállítása céljából történt. Illetve az ingatlan átruházása esetében a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott korszerűsítés céljából történt, és/vagy az átruházást megelőző 24 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az ingatlan állagmegóvása céljából történt.

Felújítás: meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység, helyiség eredeti használhatóságának, üzembiztonságának biztosítása érdekében végzett építési-szerelési munka.

Félszoba: Az olyan lakószoba, amelynek alapterülete a 12 m2-t nem éri el. A félszoba kifejezést 2008-ban törölték, azóta minden 8 m2 feletti helyiség szoba, míg a 8 m2 alattiak már egyéb (gardrób, stb.)

Garzon: Kis alapterületű, legfeljebb 40 négyzetméteres, fél- vagy egyszobás lakás, sokszor (agg)legénylakás. Általában a fürdő, a WC és a konyha külön helyiség, elválasztva a szobától.

Hasznos alapterület: az alapterületnek azon része, amelyen a belmagasság legalább 1,90 m. (A fogalom nem vonatkozik a terek használhatóságára.)

Helyrajzi szám (HRSZ):
A helyrajzi szám (Hrsz) az ingatlanok tulajdonképpeni nyilvántartási száma. Ezzel lehet azonosítani az illetékes Földhivatalnál, hogy pontosan melyik ingatlanról van szó.
A helyrajzi szám egy számsor, amely minimum 3 jegyű. ( 123 vagy 12345 )
Amennyiben egy nagyobb területet, telekalakítás során több kisebb részre bontottak, akkor az egyes részeit / jellel látják el. (123/1, 12345/4)

Helyszínrajz: Egy adott földterület a műszaki rajza, amely megmutatja, hogy az milyen alakú, az adattáblája pedig, hogy mekkora méretű, milyen övezeti besorolásba tartozik, valamint, hogy milyen építési, magassági, vagy egyéb korlátozások tartoznak hozzá.
Helyszínrajz beszerezhető az illetékes Földhivatalnál, vagy bizonyos településeken (pl Budapest) az Önkormányzat műszaki osztályán.

Ingatlan: Az ingatlan-nyilvántartásról szóló CXLI. törvény 11-12.§-ai szerint önálló ingatlan:
A földrészlet:
– a föld felszínének természetben összefüggő, közigazgatási vagy belterületi határ által meg nem szakított területe, amelynek minden részén azonosak a tulajdoni vagy a vagyonkezelői (kezelési) viszonyok,
– a kialakított építési telek a tulajdonosi és vagyonkezelői viszonyoktól függetlenül,
– az utak, terek, vasutak, csatornák elágazással és kereszteződéssel, valamint közigazgatási vagy belterületi határ által – az országos közút, vasút, vagy hajózható csatorna kivételével – meg nem szakított részei, amelyek tulajdonosa vagy vagyonkezelője (kezelője) azonos.

A földrészlettel együtt kell nyilvántartani a földön létesített épületet, építményt; társasháznál a tulajdonostársak közös tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket; szövetkezeti háznál a szövetkezet tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket ha azok tulajdoni viszonyai a földrészlettel azonosak.
A földrészleten kívül önálló ingatlannak kell tekinteni:

– az épületet, a pincét, a föld alatti garázst és más építményt, ha az nem vagy csak részben a földrészlet tulajdonosának a tulajdona,
– a társasházban lévő öröklakást, illetőleg külön tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget a közös tulajdonban lévő részekből az öröklakás tulajdonost megillető hányaddal együtt,
– a szövetkezeti házban lévő szövetkezeti lakást, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiséget,
– a közterületről nyíló pincét függetlenül annak rendeltetésétől.

Karbantartás: meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység, helyiség kármegelőzése, kárelhárítása érdekében végzett, az eredeti állagának visszaállítását szolgáló építési-szerelési munka

Komfortfokozatok: Összkomfortos, Komfortos, Félkomfortos Komfort nélküli Szükséglakás

Korszerűsítés: használati értékének, teljesítőképességének, üzembiztonságának növelése érdekében végzett építési-szerelési munka. Például központi fűtő/ meleg vízellátó berendezések, világítás technikai berendezések energiaracionalizálással, összefüggő munkák.

Közös tulajdon: Ha a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt illet meg, közös tulajdonról beszélünk.
A tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban az egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére. A dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen arányban terhelik őket a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is. Az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatokat bármelyik tulajdonostárs jogosult elvégezni; az ilyen kiadások ráeső részét mindegyik tulajdonostárs viselni köteles. Ilyen kiadások előtt azonban a tulajdonostársakat a lehetőség szerint értesíteni kell. Saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs rendelkezhet. A tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben elővásárlási, előbérleti, illetőleg előhaszonbérleti jog illeti meg, de tudni kell, hogy a jogszabály által más személy részére biztosított elővásárlási jog megelőzi a tulajdonostárs elővásárlási jogát.

Külterület: a település közigazgatási területének belterületnek nem minősülő, elsősorban mezőgazdasági, erdőművelési, illetőleg különleges (pl. bánya, vízmeder, hulladéktelep) célra szolgáló része.

Loft lakás: Üzemcsarnokok, gyárépületek és raktárak funkcióváltásáról van szó, ugyanis az ezekből kialakított lakások a loftok. Leggyakrabban emeletmagas ablakok szegélyezik a belmagasság minimum 3 méteres, de inkább 5-6 méter. Hatalmas egybefüggő terek jellemzik, általában 120 négyzetmétertől indulnak, de több száz négyzetméterig terjedhetnek.

Lakás: A lakás olyan huzamos tartózkodás céljára szolgáló önálló rendeltetési egység, melynek lakóhelyiségeit (lakószoba, étkező stb.), főzőhelyiségeit (konyha, főzőfülke), egészségügyi helyiségeit (fürdőszoba, mosdó, zuhanyozó, WC), közlekedő helyiségeit (előszoba, előtér, belépő, szélfogó, közlekedő, folyosó) és tároló  helyiségeit (kamra, gardrób, lomkamra, háztartási helyiség stb.) úgy kell kialakítani, hogy azok együttesen tegyék lehetővé
a) a pihenést (az alvást) és az otthoni tevékenységek folytatását,
b) a főzést, mosogatást és az étkezést,
c) a tisztálkodást, a mosást, az illemhely-használatot,
d) az életvitelhez szükséges anyagok és tárgyak tárolását tervezési program szerint (pl. élelmiszer-tárolás, hűtőszekrény elhelyezési lehetősége, mosás céljára szolgáló berendezés, ruhanemű, lakáskarbantartás eszközeinek, egyéb szerszámoknak és sporteszközöknek az elhelyezése).

Lakásterület: helyiségek padlószint felett 1 m magasságban, vakolatlan falsíkok között mért alapterületeinek összessége.

Loggia: az épület homlokzati síkján belül lévő, három oldalról falakkal, alulról és felülről födémekkel, a homlokzat síkjára eső oldala felől pedig korláttal vagy mellvéddel határolt, helyiséghez közvetlenül csatlakozó külső tartózkodó tér.

Manzárdlakás: A manzárd egy tört síkú nyeregtetőfajta, ami fölfelé 45 foknál nagyobb, általában 70-80 fokos dőlésszöggel kezdődik, majd egy lapos, 10-20 százalékos dőlésben végződik. Ez a speciális tetőkialakítás biztosítja a tetőtér lakásként való kihasználását, mert ennek a módszernek köszönhetően a teljes tetőtéri alapterület hasznosítható.

Műtárgy: mindazon építmény, ami nem minősül épületnek és épület funkciót jellemzően nem tartalmaz (pl. út, híd, torony, távközlés, műsorszórás műszaki létesítményei, gáz-, folyadék-, ömlesztett anyag tárolására szolgáló és nyomvonalas műszaki alkotások

Piaci érték: Azt az árat jelenti, amelyért a vagyontárgy méltányosan magánjogi szerződések keretében  – az értékelés időpontjában  – várhatóan a legnagyobb valószínűséggel eladható.

Rendeltetés: az a használati cél, amelyre az építmény, az önálló rendeltetési egység vagy a helyiség létesül.

Rendeltetés-módosítás: az építmény használati céljának, üzemelés technológiájának olyan megváltoztatása, amely az állékonyság, a tűzbiztonság, az egészségvédelem, a környezetre gyakorolt hatás, a használati biztonság, az energiafelhasználás, a zaj- és rezgéskibocsátás tekintetében változást eredményez a megelőző használathoz képest

Részleges felújítás: épület minimum egy főszerkezetére kiterjedő teljes felújításnak nem minősülő általános javítási munkák.

Szoba: Olyan helyiség, melynek hasznos területe eléri vagy meghaladja a 8 m2–t, és belmagassága ezen a területen belül eléri a 190 cm-t, külső határoló fala legalább 25 cm vastag téglafal vagy más anyagból épült ezzel egyenértékű fal, melegpadlója van, fűthető, ablaka közterületre, udvarra, kertre vagy üvegezett verandára (folyosóra) nyílik, leglább egy két méteres – ajtó és ablak nélküli – falfelülettel rendelkezik.

Társasház: Társasháznak nevezzük azon lakóközösségeket, amelyben több, különálló lakás található, és rendelkezik, ún. Társasházi alapító okirattal.

Telek: egy helyrajzi számon nyilvántartásba vett földterület

Teljes felújítás: előzetesen felmért műszaki állapot alapján szükséges, ingatlan egészére kiterjedő külső (és/ vagy)belső javítási munkák.

Tetőtér: az épület legfelső építményszintje feletti födém padlófelülete és a magastető közötti – minden irányból épületszerkezettel körülzárt – tér (padlás).

Tetőtér-beépítés: a lakás alapterületének bővítése tetőtérben, amely az eredeti tetőszerkezet elbontása nélkül helyiség(ek), helyiségcsoport(ok) vagy önálló rendeltetési egység építésével új építményszint (emeletszint) létrehozását jelenti.

Tulajdoni lap: A tulajdoni lap az egységes ingatlan-nyilvántartás része. Tartalmazza az adott ingatlanra vonatkozó számszerű adatokat, a tulajdonosi, kezelői, használói jogokat, az egyéb bejegyezhető jogokat és tényeket.

Tűzfal: az építménynek – általában a teleknek a szomszédos telekkel közös telekhatárán álló – olyan függőleges térelhatároló falszerkezete, amelynek tűzállósági határértéke megfelel a tűzvédelmi előírás követelményeinek, és amely a tetőhéjazat fölé emelkedik

Napjaink házainak, lakásainak és egyéb ingatlanjainak egyik legfontosabb berendezése a klíma berendezés. A klimatizálás minden túlzás nélkül nélkülözhetetlenné vált és mint ilyen beépült életünk szerves részei köze. A mi életünknek is fontos részei a klíma berendezések, akár saját irodánkról, akár egy általunk kezelt ingatlanról vagy saját otthonunkról legyen szó. Kezelőként pedig az egyik fontos feladatunk ezeknek a berendezéseknek a karbantartása. (Vagyis a karbantartás megszervezése). Ezért is állítottunk össze egy klíma technikai fogalomtárat.

Ablakklíma: Egy egységből álló berendezés. Az ablak-klímakészülékek az utcai ablakokból kiálló, városképet nem éppen szépítő látványáról és a kifolyó cseppvizéről, széles körben ismert készülék. Elterjedése olcsóságának és a könnyű felszerelhetőségének köszönhető. Kisebb helyiségek részleges hűtésére, szárításra, az átmeneti időszakban kismértékű fűtésre használható.

Allergén: az allergia/orrgyulladás, asztma, láz, kiütés, hasmenés, fulladásforrása. Az allergén leginkább fehérjéből áll és a legismertebb típusai az atkák, a pollen, az állatszőr stb. Ezek az allergének bőrön, a légutakon, és az emésztőrendszeren keresztül jutnak be a szervezetbe.

Automatikus tisztítás: A klímakészülékek „szagának” fő oka a hőcserélőn megtelepedő penész. Ha a készüléket hűtési üzemben hagyományos módon kapcsoljuk ki, a penészgombák és baktériumok megtelepedhetnek a hőcserélő nedves felületén. Az automatikus tisztítási funkció kiszárítja a nedves hőcserélő felületet, megakadályozva ezzel a penész és baktériumok megtelepedését.

Cseppvíz szivattyú: Lehetőséget biztosít a kondenzvíz elvezetésére. Szükség esetén jó pár méterre elvihető ez a megoldás. Ha például olyan helyeken kell vinni a csöveket és a beltéri egységből nem tudjuk hova vezetni.

Cseppvíz elpárologtató: Amikor a kültéri egységnél nem lehet lecsöpögtetni a vizet akkor lehetőség van elpárologtatni azt. Hátránya annyi, hogy sokat fogyaszt ha megy 2kw, és a fűtés üzemben nem bírja elpárologtatni a kültéri egységből hirtelen lezúduló vizet.

COP: Energiahatékonysági besorolás fűtés üzemmódban. „A”-tól  „G”-ig hét különböző energiahatékonysági besorolást különböztetünk meg, ahol az „A” a leghatékonyabb, míg a „G” a legkevésbé hatékony készüléket jelzi. COP= fűtési teljesítmény leadása osztva a fűtéskor felvett elektromos teljesítmény felvételével.

EER: Energiahatékonysági besorolás hűtés üzemmódban. „A”-tól  „G”-ig hét különböző energiahatékonysági besorolást különböztetünk meg, ahol az „A” a leghatékonyabb, míg a „G” a legkevésbé hatékony készüléket jelzi. EER= hűtési teljesítmény leadása osztva a hűtéskor felvett elektromos teljesítmény felvételével.

Hőszivattyú: Klímaberendezéseknél akkor beszélünk hőszivattyúról ha berendezés hűtő-fűtő üzemmódú. A fűtés üzemmódot egy automatikusan vezérelt négyállású szelep kapcsolja,  mégpedig úgy, hogy az elpárologtatót felcseréli a kondenzátorral.  A hűtőközeg szállítását továbbra is a kompresszor látja el.

Hűtőközeg (klímagáz): A klíma berendezések alapvető működése ennek a gáznak egy zárt rendszerben történő halmazállapot váltásán alapszik. A kereskedelmi hűtés és klímatechnika területén tehát elsősorban a klórmentes, részben halogénezett fluorszénhidrogének (HFC), R134a, R125, R143a, R152a és R32 jöhetnek számításba, mint helyettesítő anyagok. Az R134a és az R125 kivételével egyébként mindegyik anyag égethető.

Inverter: Az inverteres klíma titka abban rejlik, hogy a kompresszor egy elektronikus egység segítségével tudja változtatni a fordulatszámát. A fordulatszámot az elektronikus egység a helység hőmérséklete függvényében változtatja, tehát ha beindítjuk a klímát és például van 32 fok a szobába akkor a klíma automatikusan elindul és elkezdi a beállított hőmérsékletet elérni. Ebben az esetben az elektronikus egység maximális fordulatszámot határoz meg a kompresszornak. Amikor elérte a berendezés a kívánt hőfokot, akkor visszavesz a fordulatszámból, mivel már nincs szükség akkora hőmérsékletcsökkentésre csak a beállított hőmérséklet megtartását kell biztosítani. Ilyenkor akár 60% teljesítmény is elegendő. Ennek következtében rengeteg előny származik a típus használatából.

Léghűtés: Kizárólag a levegő hőmérsékletét hűti, viszont a frisslevegő-mennyiség befolyásolására nem képes. Ezért nem keverendő a klimatizálással.

Légnedvesítés: Ha a külső hőmérséklet a belső hőmérséklet szintje alá csökken, akkor a hideg és nedves levegő beáramlik a fűtött épületbe, ahol felmelegszik és kiszárad. Ez történik például akkor is, ha télen szellőztetünk. Ez ellen a légnedvesítés a megoldás, amelyre főként akkor van szükség, ha olyan anyagok nagy tömegben fordulnak elő, melyek a levegő víztartalmát elvonják – pl.: papír, textil, fa, festmények, gyümölcs, zöldség stb.; statikus elektromosság előfordulása esetén; komfortigényeink kielégítésére. Alapvetően kétféle nedvesítési megoldás létezik: izotermikus és adiabatikus nedvesítés. A léghűtés és légnedvesítés együtt jelenti a klimatizálást.

Klimatizálás:
A klimatizálás során a zárt tér levegőjének hőmérsékletét, nedvességtartalmát, összetételét és nyomását adott értéken tartjuk, vagy meghatározott program szerint változtatjuk (annak függvényében, hogy mi a feladat). A levegő összetétele elsősorban az oxigén és szén-dioxid koncentrációját jelenti, mely alapvetően a frisslevegő ellátással van összefüggésben.

Kompresszor: A berendezések fő alkatrésze. Feladata: az elpárologtatóból érkező száraz gáz nyomását a kondenzátor nyomására növelni.

Kondenzvíz: Hűtési folyamat közben a beltéri egység elpárologtatójára a szoba és a
párologtató hőmérsékletkülönbsége miatt kicsapódik a szoba levegőjéből a pára. Ezt nevezzük kondenzvíznek. Fűtési folyamatkor a kültéri egységen keletkezik kondenzvíz. A kondenzvíz a beltéri aljából folyik ki gravitációsan vagyis nem tudjuk a csöveket a plafonon vezetni.

Multi klíma: Egy kültéri (multi) egységhez több beltéri egység kapcsolható. A kültéri egység típusától függően akár többféle (oldalfali, mennyezeti, parapet, stb.) típusú beltéri egység, vagy azonos típusból több darab üzemeltethető vele. Olyan helyeken célszerű az alkalmazásuk, ahol problémás vagy költséges több kültéri egység elhelyezése vagy nem lehetséges telepakolni a házfalát kültéri egységgel.

Split Klíma: Lakossági felhasználású klíma berendezések. A hőmérséklet és a páratartalom kívánt mértékét tudjuk velük befolyásolni. A SPLIT szó jelentése osztott, azért kapta ezt a nevet, mert egy beltéri és egy kültéri egységből áll. A beltéri egység feladata a párátlanítás valamint a légbe fúvás, a kültéri egységben van a berendezés lelke a kompresszor és a kondenzátor, amik a tényleges munkát végzik. Többféle teljesítménnyel léteznek, az esetek nagy részében 2  és 10 Kw teljesítményben kaphatóak.
Ezek a berendezések nem fújnak be friss levegőt kintről csakis a helyiség levegőjét keringtetik.

Zajszint: A zaj az emberek számára kellemetlen  hang, zörej. Az embert érő erős és tartós zaj halláskárosodást, ingerlékenységet, gyomor panaszokat, általános kimerültséget válthat ki. A megengedett zajszintekre szigorú előírások vannak.  A fül érzékelését követő (A) hangnyomásszint szűrő beépítésével a zajszinteket dB(A) értékkel jelölik.

 

 

 

Nincs ember és nincs cég akinek ne lenne valamilyen biztosítása. Sőt, biztosítás nélkül nagyjából ma már létezni is alig lehet. Lakásbiztosítás, életbiztosítás, casco stb. Ingatlan és társasház kezelőként mi sem lógunk ki a sorból, a mi létünknek is része a biztosítás.  Ezért is szedtünk össze néhány fontos(abb) fogalmat:

Ajánlat: a biztosítási igényt megfogalmazó és a szerződéskötésre irányuló egyoldalú írásbeli nyilatkozat. Az ajánlatot jogi értelemben minden esetben a biztosítási védelmet kereső kéri a biztosítótól. Az ajánlat még nem szerződés; kétoldalú megállapodássá akkor válik, ha azt a biztosító elfogadja. (szerződés létrejötte)

Alulbiztosítás: ha a vagyontárgy, vagyoncsoport valóságos értéke a káresemény időpontjában meghaladja a szerződésben rögzített biztosítási összeget, aminek következménye: a pro rata kártérítés. Előfordulási lehetősége a vagyonbiztosítások, azon belül a lakásbiztosítási termékek esetében lehet.

Biztosítási díj: a biztosító kockázatviselésének ellenértéke. A védelem ára. Összegét és esedékességét a szerződés rögzíti. Ha az esedékességtől számított 30 nap elteltével (respíró) a díjat nem fizetik meg, a 30. napon a szerződés minden értesítés nélkül, automatikusan megszűnik, hacsak a felek nem állapodtak meg díjhalasztásban vagy hosszabb respíróban.

Biztosítási esemény: a szerződésben rögzített olyan jövőbeni esemény, amelynek bekövetkezése esetén biztosítási szolgáltatás jár. A biztosítási esemény meghatározásának részét képezi a kizárás. Biztosítási esemény lehet valamilyen károsító esemény (törés, betörés, tűz stb.), halál vagy meghatározott időpont elérése (életbiztosítás), testi sérülés, rokkantság (baleset-biztosítás).

Biztosítási időszak: a szerződésben megjelölt időszak, amelyre a biztosítási díj vonatkozik. Általában egy év (12 hónap), de lehet ettől eltérő időtartam (általában rövidebb) is. A szerződés megszűnésénél is nagy jelentősége van.

Biztosítási kötvény: a biztosítási ajánlat elfogadását, vagyis a biztosítási szerződés létrejöttét igazolja. A biztosítási kötvény tartalmazza a biztosítási szerződés legfontosabb adatait, a biztosítási szerződésben részt vevő feleket, a biztosítási időszakot, a biztosítás tárgyát, a biztosítási összegeket, a vonatkozó biztosítási feltételeket, a biztosítási díjat és az aláírásokat.

Biztosítási összeg: a biztosítási szerződésben rögzített összeg, amely a biztosító szolgáltatásának felső határa. (alulbiztosítás, túlbiztosítás)

Biztosító: a biztosítási és azzal közvetlenül összefüggő tevékenység folytatására jogosult szervezet, amely háromféle formában működhet: biztosító (zárt körűen működő, vagy nyilvános) részvénytársaság, biztosító szövetkezet, vagy biztosító egyesület.

Biztosított: a biztosítási szerződés fontos alanya. A biztosított életét, testi épségét és vagyonát védi a biztosítás. Általában Ő (vagy az általa megjelölt kedvezményezett) lesz jogosult a biztosító szolgáltatására, még akkor is, ha a díjat a szerződő fizeti. Személye gyakran egybeesik a szerződővel.

Díjfizetés: a biztosítási díj szerződésben vállalt fizetési gyakoriság szerinti befizetése. A díj a biztosítási időszak egészére, egy összegben és előre esedékes, de a szerződések általában ettől eltérő díjfizetési gyakoriságot pl.  havi díjfizetést (gyakorlatilag: részletfizetést) is tartalmazhatnak. A díjfizetés elmulasztása a szerződés megszűnését eredményezi.

Értékcsökkenés: a vagyontárgyban keletkezett károk helyreállítása, kijavítása után visszamaradt olyan esztétikai, használati tényező, ami csökkenti az adott vagyontárgy forgalmi értékét. A károkozó ezt a tételt is köteles megtéríteni.

Felmondás: a biztosítási szerződést bármelyik fél – indoklás nélkül – egyoldalúan is felmondhatja, de csak a biztosítási időszak végére, azt legalább 30 nappal megelőzően, és írásban.

Indexálás: a szerződésben rögzített értékkövetési módszer, amely alapján biztosítási évenként – a szerződés módosítása nélkül – a feltételben meghatározott árindex aktuális értékének megfelelően automatikusan változik a biztosítási összeg, amivel arányosan emelkedik a biztosítási díj. Az indexálás mértéke általában a KSH által közölt inflációtól függ.

Ingatlan: Ingatlannak nevezzük azokat az épületeket, amelyeket lakáscéljára létesítettek és szerepelnek az ingatlan nyilvántartásban. A lakásbiztosítás általában kiterjed az ingatlanon található egyéb, nem épületként funkcionáló építményekre is (pl. kerítés, járda). Lakásbiztosítást olyan ingatlanra is köthetünk, amely nem lakóépület, pl. nyaralóra vagy melléképületre.

Ingóság: Az ingóság nem ingatlan vagyontárgy, amely a helyéről károsodás nélkül elmozdítható.

Jutalék: a biztosító a biztosításközvetítő eredményes munkáját, a szerződés létrejötte vagy fennmaradása érdekében kifejtett tevékenységét jutalékkal honorálja. A jutalék megállapítható szerződésenként (darabjutalék) is, de általában a biztosítási szerződés állománydíjához vagy befolyt díjához igazodik

Kárbejelentés: a biztosított hivatalos lépése, amellyel a biztosítási esemény bekövetkezését bejelenti a biztosítónak, ami történhet telefonon, írásban, elektronikus úton. A szerződés tartalmazza azt a határidőt, amelyen belül a kárbejelentést meg kell tenni. Elmulasztása a biztosító mentesülését eredményezi, ha a késedelem miatt lényeges körülmények kideríthetetlenné válnak. A határidő elmulasztása egyébként nem jogvesztő.

Kárenyhítés: a már bekövetkezett biztosítási esemény (kár) károsító hatásait csökkentő magatartás. Ellentétben a kármegelőzéssel ez a kötelezettség szerződési kikötés nélkül is terheli a károsultat!

Kárhányad: a biztosító a kifizetett károknak és a díjbevételének egymáshoz való arányát fejezi ki. Általában szerződéstípusonként, ágazatonként mérik.

Kárkori érték: a biztosított vagyontárgy értéke a biztosítási esemény bekövetkezésekor.

Kármegelőzés: olyan magatartás, amely a károk biztosítási események bekövetkezésének megelőzésére irányul. A kármegelőzési teendők a biztosítottat csak akkor terhelik, ha ezt a szerződésben kikötötték.

Kedvezményezett: a biztosítási összeg felvételére jogosult, életbiztosítás esetén a szerződésben megnevezett személy.

Kockázat: a károkozó véletlen események bekövetkezésének lehetősége. A kockázatot káresélynek is nevezzük.

Kockázat-elbírálás: elemzési, értékelési folyamat, amelynek során a biztosító arról dönt, hogy az  ajánlatban rögzített kockázatot elvállalja-e, illetőleg milyen biztosítási díjért vállalja.

Lakásbiztosítás: A lakásbiztosítás olyan vagyonbiztosítás, melynek keretében a biztosító díj fizetése ellenében az adott szerződésben szereplő ingatlanban, illetve az ott található vagyontárgyakban a jövőben véletlenszerűen bekövetkező károk helyreállítása céljából térítést fizet.

Nem vagyoni kár: a károkozónak a bizonyított vagyoni károkon túl a károsult nem vagyoni kárait is meg kell térítenie. Ilyen károk adódhatnak pl. súlyos esztétikai sérülésekből, az életvitel elnehezüléséből, a hozzátartozók elvesztése miatti traumákból.

Részleges kár: a biztosított vagyontárgy olyan mértékű károsodása, amely javítással, a sérült részek pótlásával még helyreállítható, és ez mind műszakilag, mind gazdasági szempontból indokolt.

Szerződés létrejötte: az ajánlat biztosító általi elfogadása. Erről a biztosító kötvényt állít ki. Ha az ajánlatra a biztosító 15 napon belül nem reagál, a szerződés automatikusan létrejön!

Szerződés megszűnése: jogi tény, amely azt eredményezi, hogy a szerződés, és az abban foglalt kétoldalú kötelmek megszűnnek. A biztosítási szerződés megszűnhet: időszakos biztosításoknál a tartam lejártával, a díjfizetés elmulasztásával, érdekmúlással, vagy felmondással, továbbá a biztosítási esemény bekövetkezésének lehetetlenné válásával, pl. teljes mértékben leégett a biztosított épület és nem állítják helyre.

Szerződés-módosítás: a szerződő felek egybehangzó nyilatkozatán alapuló változás, amelynek során csak a szerződés egyes részei (pl. díj) módosulnak, a többi pedig változatlan tartalommal hatályban marad.

Szerződő: a biztosítási szerződés kulcsszereplője. Ő kezdeményezi a szerződéskötést (ajánlat), ő jogosult a jognyilatkozatok tételére, és a biztosító is hozzá intézi azokat. Ő köteles a díjfizetésre is. Személye gyakran egybeesik a biztosítottal.

Társasház biztosítás: Egy olyan biztosítási forma amely  az épület szerkezetére és a szerkezetileg beépített elemekre nyújt fedezetet, ilyenek például: álmennyezetek, galériák, redőny, reluxa, kültéri antenna berendezések, lépcsõk, létrák, beépített szekrények, konyhaszekrények, szerkezetileg beépített üvegezések, klímaberendezések, boiler, villany- gáztűzhelyek, gázkonvektorok, fürdő- és mosdóberendezések, rács, riasztó, falba épített értéktároló, kerítés kapuk, gépkocsi beállók, stb.

Területi hatály: földrajzilag, helyrajzilag vagy természetben meghatározott fogalom. A biztosítási szerződésben azt jelenti, hogy a biztosító csak a feltételben, kötvényben meghatározott területen bekövetkezett biztosítási eseményekre viseli a kockázatot.

Vagyonbiztosítás: olyan biztosítási forma, amely a biztosított vagyontárgyaiban bekövetkezett károk helyreállítási költségeinek térítésére nyújt fedezetet a szerződésben rögzített módon. Vagyonbiztosítást csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt.

Záradék: az általános és különös feltételeket kiegészítő, kétoldalú írásbeli megállapodás, amely a biztosítási szerződés szerves része.