A lakóhely, amelynek az otthonunknak kellene lennie, gyakran válik a stressz és frusztráció forrásává, ha a társasház üzemeltetése borzalmasan vagy pedig egyáltalán nem működik. Egy ilyen helyzetben a lakók mindennapjaikat a bizonytalanság és a kényelmetlenség határozza meg. Íme, egy mélyreható betekintés egy olyan társasház életébe, ahol a problémák csak halmozódnak, és a megoldások nem érkeznek meg, sőt néha még a szándék a megoldásra is hiányzik. A leírtakkal személyesen találkoztam, ugyanis az ominózus társasház kezelésére tőlem is kértek egy ajánlatot. Kimentem a házhoz, bejártam, felmértem, beszélgettem pár lakóval. A tapasztalatok pedig lentebb olvashatók. Elöljáróban annyit, hogy nem ez lesz életem legpozitívabb és legvidámabb beszámolója egy társasházzal kapcsolatban.
Mikkel is találkoztam? Mit mesélt az a pár tulajdonos aki szóba állt velem? Nem sok jót. Kezdjük talán a legijesztőbb esettel: Az elmúlt négy évben a társasház lakói már a legfontosabb döntéseket sem tudták meghozni, mivel nem volt közgyűlés, ami érthetetlen és teljesen szabálytalan a közös képviselő részéről, illetve egy hiba a lakóközösség részéről is, hiszen nem tettek semmit az ügyben. (https://rem189.eu/tenyek-es-tevhitek-a-kozos-kepviselorol-5-resz ezen a linken találhatóak megoldások rossz közös képviselők leváltására). Ennek eredményeként a szükséges felújítások, karbantartások és fejlesztések elmaradtak, ami komoly veszélyt jelent az épület lakhatóságára és a lakók biztonságára nézve.
Egy másik jelentősebb hiányosság a felújítási alap hiánya, ami azt jelenti, hogy nincs megfelelő anyagi fedezet az épület karbantartására és fejlesztésére. Ez pedig konkrétan oda vezet, hogy a nem túl jó állapotú tető problémái csak súlyosbodnak, és a beázások egyre gyakoribbak lesznek, fenyegetve az épület struktúráját és a lakók vagyonát. Arról már nem is beszélve, hogy bármi más felújításra sem lesz pénz.
A rendszeres elszámolások hiánya csak tovább súlyosbítja a helyzetet. A lakók nem kapnak megfelelő tájékoztatást a befizetésekről, és a közösség bizalmatlansága egyre csak növekszik. Nevezzük nevén: fogalma nincs az ott élőknek, hogy a befizetett közös költséggel mi történik. Nem tudják, hogy mire megy el a pénzük, hiszen a házban nem történik nagyjából semmi. Erre egy újabb kiváló példa: a társasház takarítása eléggé ad hoc jellegű. Egy héten egyszer-kétszer felbukkan pár takarítónak kinéző egyén és sepregetnek kicsit. De a ház tisztasága nagyjából a nem létező kategória felé tendál.
Erről a témáról már értekeztem korábban: https://rem189.eu/a-tarsashazi-takaritas-legnagyobb-hibai/
A társasház biztosítása lejárt, ami további bizonytalanságot és kockázatot hordoz a lakók számára. Amikor egy társasház nincs biztosítva, az azt jelenti, hogy nincs fedezet a különféle károkra, például tűz, árvíz, földrengés, vagy akár lopás esetén. Ez óriási kockázatot jelent a lakók vagyona szempontjából, hiszen egy esetleges káresemény során a lakók önerejükből vagy közösségi alapokból kellene helyreállítsák az okozott károkat. Azt hinné az ember, hogy ezt mindenki igyekszik elkerülni. Hát nem…
A villamos hálózat pedig elavult és veszélyes állapotban van, ami komoly biztonsági kockázatot jelent mind a lakók, mind az ingatlan tulajdonosai számára. Az elavult villamos hálózatok gyakran okoznak rövidzárlatokat vagy túlterheléseket, amelyek tűzveszélyt jelentenek. A rosszul karbantartott vezetékek, elavult csatlakozók vagy túlmelegedett alkatrészek könnyen kiválthatnak tüzet, ami komoly veszélyt jelent mind a lakókra, mind az ingatlanra nézve. Az elavult villamos hálózatok gyakran okoznak áramszüneteket és feszültségingadozásokat, amelyek kényelmetlenséget okozhatnak a lakók számára. Az áramszünetek különösen problémásak lehetnek olyan kritikus helyzetekben, mint például az éjszaka vagy a hideg téli hónapokban.
Akadt még pár apróság. Volt aki azt se tudta ki a közös képviselő, más valaki megkérdezte: „Van egyáltalán közös képviselőnk?”. A hírek szerint sem SZMSZ, sem pedig házirend nincs, a házon található reklámok és hirdetések után senki sem fizet a társasháznak bérleti díjat, a kaputelefont egy ott lakó idősebb úr tartja karban, a kukákat mindig valaki más húzza ki.
Természetesen elkezdtem gondolkodni, hogy miként lehet rendezni a kaotikus helyzetet, de hamar rájöttem, hogy a társasházban mélyen gyökerező problémák és a lakók közötti bizalmatlanság és konfliktusok nehezítik a helyzet kezelését. Végül úgy döntöttem, hogy nem vállalom a feladatot még ajánlat adás szintjén sem, felismertem ugyanis, hogy a jelenlegi körülmények között nem lehetséges hatékonyan megoldani az előállt problémákat. Néha sajnos találkozom olyan esetekkel amikkel nem tudok mit tenni.
