Ma Szeged város néhány nekem kedves épületét mutatom be.
Anna fürdő szeged belvárosban álló műemlék fürdőépület. A neoreneszánsz és török jegyeket felvonultató, eklektikus stílusban épült műemlék épületet 1896-ban építették Láng Adolf és Steinhardt Antal bécsi építészek tervei alapján. Ugyanis az 1879-es nagy szegedi árvíz után a városban mindössze egyetlen nem túl jól fölszerelt közfürdő maradt. A fürdőt 1896. szeptember 6-án nyitották meg. 1927-ben a fürdő közvetlen szomszédságában fúrták a 944 méteres talpmélységű Anna-kutat, amelyből az 52 fokos, emésztési panaszokat és a pajzsmirigy megbetegedéseit orvosló Anna-víz tört fel, amelyről a kút később a nevét kapta. A gyógyvizet bevezették a fürdőbe is, amelyet 1938-ban gyógyfürdői rangra emeltek.
A Gróf-palota a szegedi belváros legnagyobb önálló szecessziós stílusú épülete, amely szinte változtatás nélkül maradt meg napjainkig. A palota építését Gróf Árpád Márton, Szeged akkori főügyésze kezdeményezte, hogy magas fizetésű városi tisztviselők otthonául szolgáljon. A Raichle J. Ferenc által tervezett épület utcai szintjén ügyvédi irodák, emeletén lakások kaptak helyet. A palota igen rövid idő alatt, az építkezés kezdete után mindössze 13 hónappal, elkészült. Homlokzatának felületformálása igen változatos, oromfalak, erkélyek, beugrók tagolják, két saroktoronnyal. Az oromzatok díszítése kifejezetten különlegessé teszi az épületet kora nyári reggeleken, amikor a homlokzatra eső napfény visszaverődik az aranyszínű mintázatról. A keleties hangulatot hordozó kék, sárga és aranyszínű díszítések mellett számos helyen találhatók a magyar népművészetből átemelt motívumok, kerámiából készült fali díszek.
A Móricz-ház egy 1912-ben szecessziós stílusban épült műemlék épület, amely a szegedi Szent István tér déli szegletében emelkedik. Az épületet Móricz József szegedi postai tisztviselő megbízása alapján Raichle J. Ferenc építette 1910 és 1912 között. A Móricz-házat a korabeli nagypolgárság igényeit szem előtt tartva építették. A homlokzatot a juhászok subáját idéző díszítéssel látták el.
Reök-palota Szeged belvárosában található szecessziós épület, amely 1907-ben épült Magyar Ede tervei alapján.
Magyar Ede, az épület tervezője tragikusan rövid életében mindössze nyolc alkotó év jutott osztályrészül. Az európai utazásai során megismert és magával hozott élményanyagot és formavilágot felhasználva tervezte meg számomra a legszebb alkotását, ezt a palotát. A megrendelő Reök Iván, a Folyammérnöki hivatal vezetője, kultúrmérnök, gazdag földbirtokos, országgyűlési képviselő volt. A palota 1907 novemberében készült el luxus kivitellel, többnyire helyi művészek és mesteremberek közreműködésével. A kétemeletes saroképület minden részletén a szecesszió jellemző formakincsei fedezhetők fel a stilizált virágmotívumok, az éles vonalak elkerülése, a gyűrött falfelületek, az alapvető falsíkok hullámos kialakításának alkalmazása révén. Magyar Ede a homlokzati felületeket vízszintes és függőleges irányban, plasztikus szobrászati eszközökkel alakította ki. A kivitelezés során Winkler és Társai pesti épületszobrászok valódi méretű szénvázlatok alapján rabic-hálóra vagy a nyers felületre hordták fel a gipszes mészhabarcs pépet. A kovácsoltvas munkákat a Kiss János szegedi lakatosmester műhelyében dolgozó Fekete Pál díszkovács készítette Magyar Ede rajzai alapján.
Ungár–Mayer-palota Szeged belvárosában álló szecessziós bérpalota, amely a város egyik jelképének számít. 1910 és 1911 között épült, szintén Magyar Ede tervei alapján, nevét a két megrendelő vállalkozóról, Ungár Benőről és Mayer Áronról kapta.
Az 1900-as évek elején Magyar Ede az egyik legkeresettebb szegedi építésznek számított. Ungár Benő és Mayer Áron őt bízták meg 1908-ban egy nagyméretű, látványos bérpalota megtervezésével. Az épület szerkezete vasbetonból készült, amely a 20. század elején még teljesen új építőanyagnak számított. Ennek terveit és a statikai számításokat Zielinszky Szilárd, a magyarországi vasbetonépítés úttörője készítette, aki nem sokkal korábban a szintén úttörőnek számító vasbeton szegedi víztornyot is tervezte.
Az épületen felfelé haladva a homlokzat egyre kidolgozottabb, döntően geometrikus formákat használó díszítésekkel borított. A legfeltűnőbb díszítőelem a sarkon magasodó torony, amelyet bádogból készült táncoló félmeztelen kisasszonyok díszítenek. A díszes kupolát támasztó, körben összekapaszkodó lányokat Halm Mihály bádogosmester készítette, a kupolát emellett további bádog virágfüzérek dekorálják. A további lakatosmunkákat Szeged egyik legnevesebb díszkovácsa, Kecskeméti Antal végezte, míg a szobrászati munkákat Varga Sándor és Tóásó László készítették.
A Víztorony a Szent István téren áll és 1904-ben épült. Tervezője Zielinski Szilárd. A magyarországi vasbetonépítés úttörő egyéniségének víztornya másodikként épült az országban, a torony épület kivitelezője Freund Henrik és Fiai munkáját dicséri. 2003 márciusában egyedi ipartörténeti műemléki védettséget kapott.
