Rémálomház az Elm utcában

A lakóhely, amelynek az otthonunknak kellene lennie, gyakran válik a stressz és frusztráció forrásává, ha a társasház üzemeltetése borzalmasan vagy pedig egyáltalán nem működik. Egy ilyen helyzetben a lakók mindennapjaikat a bizonytalanság és a kényelmetlenség határozza meg. Íme, egy mélyreható betekintés egy olyan társasház életébe, ahol a problémák csak halmozódnak, és a megoldások nem érkeznek meg, sőt néha még a szándék a megoldásra is hiányzik. A leírtakkal személyesen találkoztam, ugyanis az ominózus társasház kezelésére tőlem is kértek egy ajánlatot. Kimentem a házhoz, bejártam, felmértem, beszélgettem pár lakóval. A tapasztalatok pedig lentebb olvashatók. Elöljáróban annyit, hogy nem ez lesz életem legpozitívabb és legvidámabb beszámolója egy társasházzal kapcsolatban.

Mikkel is találkoztam? Mit mesélt az a pár tulajdonos aki szóba állt velem? Nem sok jót. Kezdjük talán a legijesztőbb esettel: Az elmúlt négy évben a társasház lakói már a legfontosabb döntéseket sem tudták meghozni, mivel nem volt közgyűlés, ami érthetetlen és teljesen szabálytalan a közös képviselő részéről, illetve egy hiba a lakóközösség részéről is, hiszen nem tettek semmit az ügyben. (https://rem189.eu/tenyek-es-tevhitek-a-kozos-kepviselorol-5-resz ezen a linken találhatóak megoldások rossz közös képviselők leváltására). Ennek eredményeként a szükséges felújítások, karbantartások és fejlesztések elmaradtak, ami komoly veszélyt jelent az épület lakhatóságára és a lakók biztonságára nézve.

Egy másik jelentősebb hiányosság a felújítási alap hiánya, ami azt jelenti, hogy nincs megfelelő anyagi fedezet az épület karbantartására és fejlesztésére. Ez pedig konkrétan oda vezet, hogy a nem túl jó állapotú tető problémái csak súlyosbodnak, és a beázások egyre gyakoribbak lesznek, fenyegetve az épület struktúráját és a lakók vagyonát. Arról már nem is beszélve, hogy bármi más felújításra sem lesz pénz.

A rendszeres elszámolások hiánya csak tovább súlyosbítja a helyzetet. A lakók nem kapnak megfelelő tájékoztatást a befizetésekről, és a közösség bizalmatlansága egyre csak növekszik. Nevezzük nevén: fogalma nincs az ott élőknek, hogy a befizetett közös költséggel mi történik. Nem tudják, hogy mire megy el a pénzük, hiszen a házban nem történik nagyjából semmi. Erre egy újabb kiváló példa: a társasház takarítása eléggé ad hoc jellegű. Egy héten egyszer-kétszer felbukkan pár takarítónak kinéző egyén és sepregetnek kicsit. De a ház tisztasága nagyjából a nem létező kategória felé tendál.
Erről a témáról már értekeztem korábban: https://rem189.eu/a-tarsashazi-takaritas-legnagyobb-hibai/

A társasház biztosítása lejárt, ami további bizonytalanságot és kockázatot hordoz a lakók számára. Amikor egy társasház nincs biztosítva, az azt jelenti, hogy nincs fedezet a különféle károkra, például tűz, árvíz, földrengés, vagy akár lopás esetén. Ez óriási kockázatot jelent a lakók vagyona szempontjából, hiszen egy esetleges káresemény során a lakók önerejükből vagy közösségi alapokból kellene helyreállítsák az okozott károkat. Azt hinné az ember, hogy ezt mindenki igyekszik elkerülni. Hát nem…

A villamos hálózat pedig elavult és veszélyes állapotban van, ami komoly biztonsági kockázatot jelent mind a lakók, mind az ingatlan tulajdonosai számára. Az elavult villamos hálózatok gyakran okoznak rövidzárlatokat vagy túlterheléseket, amelyek tűzveszélyt jelentenek. A rosszul karbantartott vezetékek, elavult csatlakozók vagy túlmelegedett alkatrészek könnyen kiválthatnak tüzet, ami komoly veszélyt jelent mind a lakókra, mind az ingatlanra nézve. Az elavult villamos hálózatok gyakran okoznak áramszüneteket és feszültségingadozásokat, amelyek kényelmetlenséget okozhatnak a lakók számára. Az áramszünetek különösen problémásak lehetnek olyan kritikus helyzetekben, mint például az éjszaka vagy a hideg téli hónapokban.

Akadt még pár apróság. Volt aki azt se tudta ki a közös képviselő, más valaki megkérdezte: „Van egyáltalán közös képviselőnk?”. A hírek szerint sem SZMSZ, sem pedig házirend nincs, a házon található reklámok és hirdetések után senki sem fizet a társasháznak bérleti díjat, a kaputelefont egy ott lakó idősebb úr tartja karban, a kukákat mindig valaki más húzza ki.

Természetesen elkezdtem gondolkodni, hogy miként lehet rendezni a kaotikus helyzetet, de hamar rájöttem, hogy a társasházban mélyen gyökerező problémák és a lakók közötti bizalmatlanság és konfliktusok nehezítik a helyzet kezelését. Végül úgy döntöttem, hogy nem vállalom a feladatot még ajánlat adás szintjén sem, felismertem ugyanis, hogy a jelenlegi körülmények között nem lehetséges hatékonyan megoldani az előállt problémákat. Néha sajnos találkozom olyan esetekkel amikkel nem tudok mit tenni.

 

Egy szösszenet, aminek nehéz címet találni

Néhány érdekes, talán kicsit furcsa esetemről már meséltem. Például ebben a cikkben. De egy érdekes közgyűlés történetét is megosztottam már.  Most jöjjön egy újabb tanulságos, ám némileg elrettentő eset is.

Nem is olyan rég egy Pest külvárosban található 92 lakásos, 4 szintes társasház kezelésére kértek tőlünk ajánlatot. Kimentem, megnéztem, és láttam, hogy itt az állapotok elég rendesen áldatlanok. Mondhatom: rémesen le volt robbanva a ház, az összes-vissza lógó kábelektől kezdve, a koszos liftig, a rendezetlen udvarig, a lyukas tetőig volt ott minden. Persze minden feladat megoldható, a kihívásokat kedveljük, szóval nem mondtam nemet. Osztottam, szoroztam és arra jutottam, hogy úgy 3-4 ezer forint/albetét közötti összegért elvállalnám. Ez eredményezett egy „ X” összeget mint havidíj. Illetve javasoltam, hogy a házban legyen egy gondnok is, mert egy ekkora házban bőven szükség lenne rá. Kizárt, hogy ne legyen mit csinálnia és ezzel a közös képviselőnek sokat segítene és gyorsabban tudna a ház fejlődni. Miután elmondtam az ottani SZVB-nek az összeget megkaptam a következő kérdést: „Ez az összeg éves díj?”. És vártam a mosolyt ami a viccet jelzi. Nem jött. Teljesen komolyan gondolták. Igen, vannak olyanok akik azt hiszik, hogy egy ekkora házat ami tragikus közeli műszaki állapotban van valaki majd havi 20-25 forintért fog kezelni. Ez még heti bérnek is kevés lenne maradjunk ennyiben. Mert ugye mit is csinálunk mi többek között:

– Szervezzük és megtartjuk a közgyűléseket ahol a ház érdemi dolgairól dönthetnek a lakók,
– Rendszeresen tartunk fogadóórákat illetve heti rendszerességgel látogatjuk az ingatlant,
– Pontról pontra betartjuk és betartatjuk a Társasházi Törvényt és a ház SZMSZ-ét is, hiszen csak így működhet törvényesen a ház, így elkerülve az akár több milliós bírságot,
– A ház működéséhez szükséges szolgáltatásokat (takarítás, karbantartás, biztonság stb.) ellenőrizzük, szervezzük és folyamatosan fejlesztjük,
– Megszervezzük és folyamatosan figyeljük a karbantartási munkálatokat,
– Felújításokat, korszerűsítéseket intézünk, a szerződés megírásától az átvételig,
– Fizetjük a számlákat, illetve minden beérkező számlát ellenőrzünk,
– A közös költséggel kapcsolatos összes tevékenységet megcsináljuk, a könyveléstől kezdve a lakók részére elkészített egyenlegig bezárólag,
– Kezeljük a kintlevőségeket és próbáljuk behajtani az elmaradásokat a tartozóktól,
– Minden hatósággal és hivatalos szervvel tartjuk a kapcsolatot,
– Figyeljük a pályázatokat és amin tudunk elindulunk. Természetesen a pályázatot mi írjuk,
– Nyomon követjük a törvényi változásokat,
– Befektetési és megtakarítási lehetőségeket keresünk és ha találunk mindent el is intézünk ezzel kapcsolatban,
– Az összes tervrajzot, dokumentációt, szükséges szabályzatokat napra készen tartjuk.

Itt most befejezem. Pedig még egyszer ennyi tevékenységet írhatnék. Abba már bele sem megyek, hogy egy nagy társasház mennyi munkaórát emészt fel. Csak telefonálni 5-8 órát telefonálunk hetente és 1-2 óra az emailekre is elmegy. A személyes találkozók és helyszíni bejárások is legalább 4-5 órát elvisznek egy héten. A banki és pénzügyi feladatok (könyvelés, iktatás, ellenőrzés) sem lesznek kész 2-3 óránál kevesebb idő alatt. A komolyabb felújítások, fejlesztések adminisztrálását, a bonyolult ügyek kicsomózását, a jogi eseteket már nem is említem. Durván 12-18 órát visz el egy héten egy nagy társasház. Na mindegy, ez nem panasz vagy sivalkodás, csak számok és tények. Mi szerencsére meg tudjuk oldani a feladatainkat, vagyunk elegen és értjük is a saját szakmánkat. Ezért tartom nevetségesnek azt a díjat amit az említett házban elképzeltek.
Most pedig felteszem a pontot arra bizonyos „i” betűre, vagyis jöjjön slusszpoén: kiderült egy ott élő jóvoltából, hogy a házból valaki „képviselősködik”  már pár éve, mindenféle végzettség nélkül. Közgyűlés mint olyan írd és mondd 2008 óta nem volt. Mindenki fizet valamit de ezekről elszámolás ritkán van. Mindez egy olyan házban aminek nincs és nem is volt használatbavételi engedélye. Talán jobb, hogy ezt a házat kihagytam.

Közgyűlés egy párhuzamos univerzumban 2. rész.

Korábban némileg kikarikírozva és a a valóságot többé-kevésbé elferdítve írtam egy közgyűlésről.  Erre kaptam egy olyan reakciót egy barátomtól: „Nálunk ennél sokkal durvább dolgok vannak a közgyűlésen”. Egy másik válasz: „Ha csak ennyi lenni a mi közgyűléseinken akkor boldog lennék”. Bármennyire is szerettem volna az általam átélt közgyűlések abszurd pillanatait viccesen elmesélni, úgy látszik a valóságot is sikerült érintenem. Most pedig jöjjön egy újabb adag közgyűlési történet. Ami vagy valóságos vagy kitaláció.

Közös képviselő: A következő témánk: az energiafogyasztás. Valakinek van véleménye, ötlete, észrevétele a témában?
– Lakó 1: Lehetséges csak én vagyok az egyetlen, aki azt észrevette, hogy az órája hátrafelé jár?
– Lakó 2: Az én hűtőszekrényem öntudatra ébredt és most önállóan rendel élelmiszert az interneten!
– Lakó 3: És az én villanyórámból kijön egy kis manó minden éjszaka, és szabotálja az áramot!
– Közös képviselő: Nos, az óra hátrafelé járása egyszerűen csak időutazás, semmi különös. A hűtőszekrénye önállóan rendel? Jó, akkor könyörögjön neki, hogy olcsóbb helyen vásároljon. A manó az áramszabotázsért pedig csak az Ön lakásában felelős, próbálja ezért meg megszelídíteni!

–  Közös Képviselő: Következő téma: szomszédok. Valakinek van esetleg valami panasza valamire?
Lakó 1: Az én szomszédaim titkos ügynökök! Mindig függönyök mögött rejtőzködnek!
Lakó 2: Az én szomszédaim meg azt állítják, hogy én vagyok a titkos ügynök! És folyamatosan szállítják a teóriáikat a galaxisok közötti rádiójeleken!
Lakó 3: Az én szomszédaimról csak annyit tudok, hogy minden hónapban más alakot öltenek. Ma például kaktuszok!
– Közös képviselő: Nos, én is kíváncsi lennék azokra a teóriákra, beszélek velük hátha megosztanak velem néhányat az űrbeli rádiójelekből. De azt is megtehetjük, hogy szervezünk egy szomszédismereti délutánt, és mindenki felismerheti egymást a valóságban!

– Lakó: Én meg azt mondom, vízipipázni kellene a pincében! Kialakíthatnánk egy egész vízipipás szociális klubot!
Közös képviselő: Vízipipás szociális klub? Hát, lehet, hogy a tűzoltók és a szomszédok kevésbé lennének lelkesek az ötletre. Talán egy csendes könyvklubbal próbálkozhatnánk helyette?
Lakó: Akkor már inkább szerveznénk túraútvonalakat a lépcsőházban! És lehetnének táblák a látványosságokról.
Közös képviselő: Túraútvonalak a lépcsőházban? Az útvonalak végén mindig ott lenne a lift, mint az életünkben, és azt hiszem, a látványosságok túl szűkösek lennének. De hajrá, próbálja meg megjelölni a szépségeket!
Lakó: És miért nincs a folyosón anti-gravitációs járdaszőnyeg? Lassan unom már a lépcsőzést!
Közös képviselő: Az anti-gravitációs járdaszőnyeg a jövő zenéje, de sajnos még nincs tervezés alatt sem. Addig is marad a jó öreg lépcsőzés.-
Lakó: Nézze, egy régi barátomtól hallottam, hogy a homokvárak energiatárolóként is funkcionálhatnának. Mit szólna hozzá, ha minden lakásba kötelezővé tennénk a homokvárakat?
– Közös képviselő: Hát, a homokvárak energiatárolóként? Ez valóban kreatív, de nem biztos, hogy a homok egy hatékony energiaforrás lenne. De ki tudja, lehet, hogy a homokozók lesznek a jövő városi erőművei!

– Lakó1: Tudja, mi lenne igazán kreatív? Egy gumicsónak-körversenyt rendeznénk a pincében!
Lakó2: De a pincében inkább hangszigetelt szobákat kellene létrehoznunk, hogy senki se hallja, amikor a szomszéd folyamatosan eljátssza az Othello és és a társai című musicalt!
Közös képviselő: Gumicsónak-körverseny és hangszigetelt szobák? Talán a pincében egy mini-golfpályát is kialakíthatnánk, és a szomszédoknak szabadon választható zenét biztosítanánk!
Lakó 1: Kedves Közös képviselő, miért nincs az erkélyen állandóan felnyitható tükör, hogy mindig láthassam a hátamat, amikor a napozok?
Lakó 2: Vagy inkább a lépcsőházban telepítsünk egy interaktív táblát, ahol a szomszédokkal való vitáinkat játékosan rendezhetjük el!
– Közös képviselő: Felnyitható tükör az erkélyen és interaktív vita-tábla a lépcsőházban? Talán inkább beszéljünk meg egy közös virágoskert programot, hogy mindenki lássa, milyen szép, amikor virágokban úszik a ház körül. És nem, a virágok nem vitáznak. Legalábbis reméljük.

– Lakó 1: Tisztelt közösség, azt állítom, hogy az összes szelektív hulladék valójában a háttérhatalom alattomos kémkedése. Minden üveg és műanyag tartályban egy kamera van elrejtve és a kupakok álcázott mikrofonok!
Lakó 2: Úgy gondolom, az üvegekben előre betelepített apró zöld emberek laknak valójában idegenek, akik telekinetikus erőikkel manipulálják a szemeteseket! És azt hiszem, egyikük a házban él!
– Lakó 3: De a zöld emberkék a műanyag flakonokban valójában menekültek akik ott bujdokolnak! Figyelmeztetem mindenkit, ne hagyjuk a műanyag hulladékot otthon mert akkor megszállnak minket! Ezt akár egy rendőrségi ügynek is tekinthetjük!
Lakó 4: Én inkább azt gondolom, hogy mindezt a szomszédok találták ki! Ők akarják elvenni a szelektív hulladékot, hogy a saját titkos laboratóriumukban mutáns szuperhősökkel kísérletezzenek!
– Közös képviselő: Na, na, emberek! Az üvegekben és műanyagokban élő űrlényekről, idegenekről, rendőrségi ügyekről és mutáns szuperhősökről beszélünk itt? Talán a legjobb, ha egy kicsit visszatérünk a valóságba és megoldjuk, hogy a hulladékot rendesen szelektáljuk.
– Lakó 1: De emberek, a szemeteskocsik valójában időgépek! Amikor elviszik a szemetet, valójában az eltűnt időt dobálják vissza hozzánk!
– Lakó 2: És azt hiszem, hogy azok a zöld emberkék telekinetikusan irányítják a szemetesautókat! Ez egy olyan összeesküvés ami egy nagy időutazás is!
– Lakó 3: Az időutazó zöld emberkék átírták a gyűjtési időpontot a szemeteskocsi gyűjtőpontján, és most mindig késve érkezik! Az én salátám is tönkrement emiatt!
Lakó 4: A maga a salátája csak egy hologramm volt! A tudják kik már beférkőztek magához és nem akartak salátát etetni magával, hanem meg akarták szerezni a tudását az időgépekről!
Közös képviselő
: (Könnyed mosollyal) Kedves szomszédok, időutazók és hologrammok! Talán kezdenénk az alapoknál, és megtanulnánk, hogyan kell a szelektív hulladékot helyesen összegyűjteni? Az időgépek és űrlények helyett talán egy kicsit odafigyelhetnénk a környezetünkre is. És igen, a saláta még mindig valóság!

– Lakó 1: Na kedves közös képviselő, ebben a házban meg kellene változtatni a fűtési rendszert! Az egész lakás tele van mikrohullámú hőszivattyúval!
– Lakó 2: Mikrohullámú hőszivattyú? Ez semmi! Én azzal jönnék, hogy fűtés helyett mindenkinek varázslókabátot kellene viselnie! Így megspórolnánk az energiafelhasználást!
– Lakó 1: Varázslókabát? Mi ez az elmebaj? Telepítsünk hordozható vulkánokat minden lakásba! Az garantáltan mindenkit felmelegítene, és még ingyen is van!
– Lakó 2: Hordozható vulkánok? Ez tiszta abszurd! Inkább azt mondanám, telepítsünk minden ablak elé hatalmas szélnyílást, hogy a szelektív szelek hozzájárulhassanak a fűtéshez!
– Lakó 1: Szelektív szelek? Ebben a házban inkább hozzunk létre egy társasházi szelencét, és mindenki azt fűti a lakásában! Hűvös nyári estéken is megfelelő lenne!
– Lakó 2: Egy társasházi szelence? Kérem szépen, az már túl messzire megy! Talán inkább telepítsünk rakétahajtóműveket a radiátorokra, és majd száguldozhatunk a világűrben!
– Közös képviselő: Nos, kedves szomszédok! Lehet, hogy a társasházi szelence és a világűr száguldás kicsit sok lenne az idei költségvetésnek. Talán inkább maradjunk a hagyományos fűtési rendszer mellett, és csak azt optimalizáljuk, hogy mindannyian kényelmesen élhessünk. Ne hagyjuk ki a valóságot a számításokból!
– Lakó 1: Tisztelt képviselő úr, az Ön javaslata a világűri száguldásra engem inkább lehűt, mint felmelegít!
– Lakó 2: És a fűtési rendszer optimalizálása? Inkább melegedjen fel egy kis vidámsággal, és vegyen pár varázslókabátot!
Közös képviselő: Talán valahol a középen találhatjuk meg a megoldást. De azért maradjunk a valóság talaján és ne vágjunk neki egy űrutazásnak a radiátorokkal felszerelt hajónkkal. A józan ész mindig a legjobb útitárs!

Közgyűlés egy párhuzamos univerzumban 1. rész.

Előfordult már, hogy írtam valamit a társasházakról. Például kiveséztem, hogy mi is az az SZMSZ. Erről itt és itt lehet olvasni. De volt anno egy két részes elmélkedésem a közgyűlésekről is. Ezeket itt és itt lehet megtalálni. Most egy kicsit (vagy nagyon) kilépek a valóság keretei közül és némi humorral és nem kevés túlzással próbálom érzékeltetni, hogy mennyire nem is könnyű egy közös képviselőnek (és a lakóknak sem) egy közgyűlésen részt venni. Azt mindenki tudja, hogy vannak olyan lakók akik komoly nehezítő tényezőnek számítanak a társasházban és velük rend szerint baj van a gyűléseken is. Mindenhez IS értenek, mindent IS megszakértenek, bármit IS jobban tudnak stb. stb. Jó sok stb. Most ezeket próbálom kikarikírozni amik között lehetnek akár valós események is. Szóval lássuk milyen is az amikor egy problémás lakótárs hozzászól a közgyűléshez:

– Szeretném felvetni, hogy a lift lassan jár, és egyértelműen a szomszédom hibája, mert minden reggel megállítja az összes emeleten, hogy beszélgethessen a virágokkal a közös erkélyeken. Hát tudom én, hogy a ciklámeneknek és a kövirózsáknak is fontos a társaság, de azért a liftet ne használjuk ilyen módon.

– Nem értem, miért nem javasoljuk a közös költség emelését egy kis sátor és elefántok bérlésére a kertbe? Legalább lenne valami szórakozás a lakóknak!

– Miért van az, hogy mindig csak én figyelmeztetem az embereket a létrával való közlekedés veszélyeire a közös területeken? Valahogy úgy érzem, mintha egyedül lennék ebben a témában ezen közgyűlésen!

– Én azt mondom, hagyjuk el a társasházat, és költözzünk mind egy óriási sárkány által vezetett léghajóra. Az nem csak 1000-szer jobb lenne mint a mostani, és nem kéne a szomszédokkal vitatkozni a parkolóhelyek miatt!

– Legközelebb inkább ebédlőben ülök majd egyedül, mert a falaknak jobb ötleteik vannak, mint nekünk itt a közgyűlésen.

– Ez a padló nekem valahogy ferde, de elképzelhető hogy csak a térbeli tudatom került kibillenésbe? Mindenesetre lehetséges, hogy az a neonkék karosszék a sarokban okozza a gravitációs problémákat.

– Mindenki csak a kutyákra panaszkodik! Miért nincs szabályzat azokra az űrlényekre, akik az én erkélyem alatt parkolnak éjszakánként? Elég már az UFO-zgatásból!

– Miért nem kapok értesítést, amikor az első lépcsőház második emeletén az ötödik lépcsőfok nyikorog? Mostantól saját nyikorgást mérő készüléket igénylek Jogom van tudni melyik lépcső mikor nyikorog!

– Javaslom, hogy a tetőn legyen egy speciális sáv a repülő szőnyegeknek! Megjegyzem, az én szőnyegem már többször is panaszkodott, hogy nincs elég hely az udvaron és a ház előtt parkolni!

– Ez a közgyűlés olyan hosszú, hogy már azt is elfelejtettem, miért jöttünk ide! Talán csak azért, hogy megtudjuk, ki a legjobb az összeszorított fogak közötti süteményevésben?

– Egyébként ti is észrevettétek, hogy a földszinten az összes konyhából hiányzik a zebra? Lehet, hogy a felső szomszédok a reggeli müzliben találjuk meg őket!

– Van egy fontos dolog, amiről beszélnünk kell: mégpedig a szobanövényeink. Valaki megpróbálta őket nevelni és beszélni tanítani? Mert az én fikuszom most éppen szabad verseket ad elő minden este!

– Hogy lehet az, hogy mindig pont akkor hívom fel a liftet, amikor mások is használni akarják? Talán a liftnek van egy kis érzékelő kamerája, amelyik megjegyzi az arcomat, és szándékosan kerül el, amikor a legkritikusabb pillanatban próbálok a hívó gomb után kapni?

– A lépcsőházban azt hiszem, egy láthatatlan kenguru ugrál. Már kétszer is meglökött, amikor nem számítottam rá! Meg kellene neki beszélni a társasházi etikett szabályait.

– Van valami furcsa a parkolóban. Megpróbálom körülírni. Úgy néz ki mint egy hatalmas spagetti szörny ami önkényesen veszi el a helyeket! Azt mondja addig csinálja ezt amíg nem kap sajtszószt és egy kis fűszert!