Korábban némileg kikarikírozva és a a valóságot többé-kevésbé elferdítve írtam egy közgyűlésről. Erre kaptam egy olyan reakciót egy barátomtól: „Nálunk ennél sokkal durvább dolgok vannak a közgyűlésen”. Egy másik válasz: „Ha csak ennyi lenni a mi közgyűléseinken akkor boldog lennék”. Bármennyire is szerettem volna az általam átélt közgyűlések abszurd pillanatait viccesen elmesélni, úgy látszik a valóságot is sikerült érintenem. Most pedig jöjjön egy újabb adag közgyűlési történet. Ami vagy valóságos vagy kitaláció.
– Közös képviselő: A következő témánk: az energiafogyasztás. Valakinek van véleménye, ötlete, észrevétele a témában?
– Lakó 1: Lehetséges csak én vagyok az egyetlen, aki azt észrevette, hogy az órája hátrafelé jár?
– Lakó 2: Az én hűtőszekrényem öntudatra ébredt és most önállóan rendel élelmiszert az interneten!
– Lakó 3: És az én villanyórámból kijön egy kis manó minden éjszaka, és szabotálja az áramot!
– Közös képviselő: Nos, az óra hátrafelé járása egyszerűen csak időutazás, semmi különös. A hűtőszekrénye önállóan rendel? Jó, akkor könyörögjön neki, hogy olcsóbb helyen vásároljon. A manó az áramszabotázsért pedig csak az Ön lakásában felelős, próbálja ezért meg megszelídíteni!
– Közös Képviselő: Következő téma: szomszédok. Valakinek van esetleg valami panasza valamire?
– Lakó 1: Az én szomszédaim titkos ügynökök! Mindig függönyök mögött rejtőzködnek!
– Lakó 2: Az én szomszédaim meg azt állítják, hogy én vagyok a titkos ügynök! És folyamatosan szállítják a teóriáikat a galaxisok közötti rádiójeleken!
– Lakó 3: Az én szomszédaimról csak annyit tudok, hogy minden hónapban más alakot öltenek. Ma például kaktuszok!
– Közös képviselő: Nos, én is kíváncsi lennék azokra a teóriákra, beszélek velük hátha megosztanak velem néhányat az űrbeli rádiójelekből. De azt is megtehetjük, hogy szervezünk egy szomszédismereti délutánt, és mindenki felismerheti egymást a valóságban!
– Lakó: Én meg azt mondom, vízipipázni kellene a pincében! Kialakíthatnánk egy egész vízipipás szociális klubot!
– Közös képviselő: Vízipipás szociális klub? Hát, lehet, hogy a tűzoltók és a szomszédok kevésbé lennének lelkesek az ötletre. Talán egy csendes könyvklubbal próbálkozhatnánk helyette?
– Lakó: Akkor már inkább szerveznénk túraútvonalakat a lépcsőházban! És lehetnének táblák a látványosságokról.
– Közös képviselő: Túraútvonalak a lépcsőházban? Az útvonalak végén mindig ott lenne a lift, mint az életünkben, és azt hiszem, a látványosságok túl szűkösek lennének. De hajrá, próbálja meg megjelölni a szépségeket!
– Lakó: És miért nincs a folyosón anti-gravitációs járdaszőnyeg? Lassan unom már a lépcsőzést!
– Közös képviselő: Az anti-gravitációs járdaszőnyeg a jövő zenéje, de sajnos még nincs tervezés alatt sem. Addig is marad a jó öreg lépcsőzés.-
Lakó: Nézze, egy régi barátomtól hallottam, hogy a homokvárak energiatárolóként is funkcionálhatnának. Mit szólna hozzá, ha minden lakásba kötelezővé tennénk a homokvárakat?
– Közös képviselő: Hát, a homokvárak energiatárolóként? Ez valóban kreatív, de nem biztos, hogy a homok egy hatékony energiaforrás lenne. De ki tudja, lehet, hogy a homokozók lesznek a jövő városi erőművei!
– Lakó1: Tudja, mi lenne igazán kreatív? Egy gumicsónak-körversenyt rendeznénk a pincében!
– Lakó2: De a pincében inkább hangszigetelt szobákat kellene létrehoznunk, hogy senki se hallja, amikor a szomszéd folyamatosan eljátssza az Othello és és a társai című musicalt!
– Közös képviselő: Gumicsónak-körverseny és hangszigetelt szobák? Talán a pincében egy mini-golfpályát is kialakíthatnánk, és a szomszédoknak szabadon választható zenét biztosítanánk!
– Lakó 1: Kedves Közös képviselő, miért nincs az erkélyen állandóan felnyitható tükör, hogy mindig láthassam a hátamat, amikor a napozok?
– Lakó 2: Vagy inkább a lépcsőházban telepítsünk egy interaktív táblát, ahol a szomszédokkal való vitáinkat játékosan rendezhetjük el!
– Közös képviselő: Felnyitható tükör az erkélyen és interaktív vita-tábla a lépcsőházban? Talán inkább beszéljünk meg egy közös virágoskert programot, hogy mindenki lássa, milyen szép, amikor virágokban úszik a ház körül. És nem, a virágok nem vitáznak. Legalábbis reméljük.
– Lakó 1: Tisztelt közösség, azt állítom, hogy az összes szelektív hulladék valójában a háttérhatalom alattomos kémkedése. Minden üveg és műanyag tartályban egy kamera van elrejtve és a kupakok álcázott mikrofonok!
Lakó 2: Úgy gondolom, az üvegekben előre betelepített apró zöld emberek laknak valójában idegenek, akik telekinetikus erőikkel manipulálják a szemeteseket! És azt hiszem, egyikük a házban él!
– Lakó 3: De a zöld emberkék a műanyag flakonokban valójában menekültek akik ott bujdokolnak! Figyelmeztetem mindenkit, ne hagyjuk a műanyag hulladékot otthon mert akkor megszállnak minket! Ezt akár egy rendőrségi ügynek is tekinthetjük!
– Lakó 4: Én inkább azt gondolom, hogy mindezt a szomszédok találták ki! Ők akarják elvenni a szelektív hulladékot, hogy a saját titkos laboratóriumukban mutáns szuperhősökkel kísérletezzenek!
– Közös képviselő: Na, na, emberek! Az üvegekben és műanyagokban élő űrlényekről, idegenekről, rendőrségi ügyekről és mutáns szuperhősökről beszélünk itt? Talán a legjobb, ha egy kicsit visszatérünk a valóságba és megoldjuk, hogy a hulladékot rendesen szelektáljuk.
– Lakó 1: De emberek, a szemeteskocsik valójában időgépek! Amikor elviszik a szemetet, valójában az eltűnt időt dobálják vissza hozzánk!
– Lakó 2: És azt hiszem, hogy azok a zöld emberkék telekinetikusan irányítják a szemetesautókat! Ez egy olyan összeesküvés ami egy nagy időutazás is!
– Lakó 3: Az időutazó zöld emberkék átírták a gyűjtési időpontot a szemeteskocsi gyűjtőpontján, és most mindig késve érkezik! Az én salátám is tönkrement emiatt!
– Lakó 4: A maga a salátája csak egy hologramm volt! A tudják kik már beférkőztek magához és nem akartak salátát etetni magával, hanem meg akarták szerezni a tudását az időgépekről!
– Közös képviselő: (Könnyed mosollyal) Kedves szomszédok, időutazók és hologrammok! Talán kezdenénk az alapoknál, és megtanulnánk, hogyan kell a szelektív hulladékot helyesen összegyűjteni? Az időgépek és űrlények helyett talán egy kicsit odafigyelhetnénk a környezetünkre is. És igen, a saláta még mindig valóság!
