A társasház a közös tulajdon és az együttélés egyik legösszetettebb formája. A tulajdonosoknak jogaik vannak, de ezekkel együtt kötelezettségeik is. Előfordul azonban, hogy egy tulajdonostárs a jogait nem a közösség érdekeinek védelmére, hanem folyamatos konfliktusok generálására használja. Állandó kifogások, egymást követő perek, feljelentések, hatósági bejelentések és minden döntés megtámadása idővel nemcsak a közös képviselő, hanem az egész lakóközösség életét megnehezíti.
A 2003. évi CXXXIII. törvény a társasházakról széles körű jogosítványokat biztosít minden tulajdonostárs számára. Bárki betekinthet az iratokba, kérdéseket tehet fel, kezdeményezheti közgyűlés összehívását, és jogsértés esetén bírósághoz is fordulhat. Ezek a jogok a tulajdon védelmét szolgálják, és fontos garanciái az átlátható működésnek.
A probléma ott kezdődik, amikor ezek a jogok nem rendeltetésüknek megfelelően kerülnek gyakorlásra. Ha valaki minden közgyűlési határozatot automatikusan megtámad, folyamatosan újabb pereket indít, vagy minden beruházást és döntést megpróbál megakadályozni, az már nem csupán véleménynyilvánítás, hanem a társasház működésének akadályozása lehet.
Ennek súlyos következményei vannak. A közös képviselet idejének jelentős része nem az épület fejlesztésére, karbantartására vagy a lakók kiszolgálására fordítódik, hanem ügyvédi levelekre, bírósági eljárásokra és adminisztrációra. A jogi költségek gyakran a társasházat terhelik, vagyis végső soron valamennyi tulajdonos fizeti meg a konfliktus árát. A felújítások csúszhatnak, a pályázatok elveszhetnek, a szolgáltatókkal való együttműködés nehezebbé válik, miközben a lakóközösségben folyamatos feszültség alakul ki.
Szakmai szempontból fontos különbséget tenni a jogos kritika és a rosszhiszemű joggyakorlás között. A közös képviselőnek kötelessége minden tulajdonos kérdésére válaszolni, a törvényes működést biztosítani és az észrevételeket kivizsgálni. Ugyanakkor a Polgári Törvénykönyv egyik alapelve szerint a jogokat a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelően kell gyakorolni, és tilos a joggal való visszaélés. Ha valaki kizárólag a közösség működésének akadályozása érdekében él a jogaival, az már túlmutathat a rendeltetésszerű joggyakorlás határain.
Mit lehet tenni?
A legfontosabb a teljes átláthatóság és a dokumentálás. Minden döntést megfelelően elő kell készíteni, jegyzőkönyvezni kell, és biztosítani kell a tulajdonosok számára a tájékozódás lehetőségét. Egy jól működő társasházban a szabályos eljárás a legerősebb védelem.
Ha a konfliktus tartóssá válik, érdemes jogi szakember bevonásával kezelni a helyzetet, és szükség esetén bírósági úton is érvényesíteni a társasház érdekeit. Emellett sok esetben a nyílt kommunikáció, a közvetítés vagy egy független mediátor bevonása is segíthet, mielőtt a vita teljesen elmérgesedik.
