A mai Vörösberény, középkori nevén Szárberény a Veszprém völgyi apácák birtoka volt. Szent István neve alatt fennmaradt tíz oklevélben, majd 1109-ben Kálmán király írt – görög és latin nyelven- találkozunk Vörösberény egyháza említésével. 1290-ben találkozunk először Szent Marton tiszteletére megvalósult épülettel. Régészeti feltárások után szakemberek népvándorlás kori síremlékekre bukkantak. Ami a templomot illeti, a XI-XII. században már állnia kellett.
1567-ben Vörösberény is török kézre kerül.
1618-ban Vörösberényben már református lelkész (prédikátor) lett. Ettől kezdve templom további sorsát az határozta meg, hogy melyik felekezet kezén volt.

A műemléki helyreállítást 1967-ben Schőnerné Pusztai Ilona építészmérnök tervei szerint végezték. A helyreállítás a templom XVIII. századi állapotát őrizte meg, azzal a különbséggel, hogy a reformátusok által a nyugati és keleti oldalon emelt karzatokat (a templom két rövidebb oldalán) megszüntette. A templom külsőn, renoválásra 2013-ban került sor.

Belépve a templomba a boltíves belső térbe, nagyjából a XVIII. századi állapot fogad minket, az úrasztalán, a szószéken és a mózespadon olyan díszítő terítőket láthatunk, amit a ’80-as években az Balatonalmádiban működő kézimunkakör szorgos kezei készítettek.

Istentisztelet előtt érkeztem, búcsúzásomkor jó volt látni a gyülekező közösséget, boldog vagyok, hogy megtapasztalhattam, egy csodálatos Árpád kori épület mai életét.