Pár hete már meséltem egy közgyűlésről amire meghívtak minket. Az nem volt épp a legpozitívabb élményünk, de tanulságos volt. Szerencsére azóta is érkeznek hozzánk a megkeresések és érdeklődések.
Jelen történetünk helyszíne ismét egy közgyűlés volt. 25 albetétes ház, Budapest egyik szélső kerületében. El is mentünk a közgyűlésre ami (az átlagostól némileg eltérően) baráti és szívélyes hangulatban zajlott. Be is mutatkoztunk és részleteztünk az ajánlatunkat. Ugyanezt tette egy másik budapesti cég is illetve egy fiatal egyéni vállalkozó is. Lassan már megszokott és érthető a számunkra, hogy egy egyéni vállalkozó a miénknél olcsóbb ajánlatot ad, hiszen ő nem dolgozik annyi kollégával mint mi. Bevallom viszont, hogy olyan esetre nem emlékszem amikor 40%-al olcsóbban vállalta el valaki nálunk. (A másik cég képviselője is nézett egy nagyot, az ő árajánlatuknál 30%-al volt kedvezőbb amit a vállalkozó adott). Megállapítottuk, hogy ilyen különbséggel talán még sosem találkoztunk. Az, hogy nem nyertük meg a házat nem okozott lelki törést nekünk, de azért elmerengek kicsit az „ügyön”.
Természetes dolog, hogy az ember szereti az olcsóbb, gazdaságosabbnak tűnő megoldást. Nincs is ezzel semmi baj. Abszolút bevett dolog, hogyha egy nagyjából azonos „tartalomról” szóló két ár közül az ember olcsóbbat választja. Ahogy a régi szállóige is tartja: „Aki többet spórol, többet is keres”. De egy társasház esetében mégis elgondolkodtató, hogy megéri-e mindenképpen az olcsóbban választani.
A magunknak feltett kérdés: mi ezek szerint drágák vagyunk? A válasz némileg bonyolultabb egy igennél vagy nemnél.
– A mi esetünkben a képlet úgy néz ki egy egyéni vállalkozóval szemben, hogy a mi cég vagyunk, konkrétan Zrt. Tehát alapjaiban különbözünk egy egyéni vállalkozótól és lényegesen komolyabb törvényi kritériumoknak kell megfelelnünk. Viszont elmondható, hogy pénzügyi hátterünk stabil és erős lábakon állunk. Nálunk nem fordulhat elő likviditási probléma, olyan nincs, hogy egy fejlesztés vagy egy vállalkozó kifizetése ne történjen meg forráshiány miatt.
– Noha családias hangulatú cég vagyunk, mégis hétszer annyian vagyunk mint egy egyéni vállalkozó. De így lefedünk nagyjából minden szükséges területet ami munkánkhoz kell. (Pénzügy, műszaki feladatok, munka és tűzvédelem, marketing-pr, informatika). Nálunk olyan eset nem fordul elő, hogyha kiesik egy kolléga akkor ne tudnánk helyettesíteni. Így mindig tudunk haladni a feladatokkal és nem veszítünk értékes időt. Ezen felül partnereink között van biztonságtechnikus, informatikus, könyvelő, statikus, mérnök valamint különböző mesterek. És tegyük hozzá az ország bármely részén vannak velünk dolgozó vállalkozók. A bérekről és járulékokról és az adókról azt hiszem nem kell beszélnem mint felmerülő költségek. Ahogy arról sem, hogy mekkora a verseny a legjobb szakemberekért, akiket nem elég megtalálni meg is kell tartani.
– Saját irodával rendelkezünk, ami nagy előny hiszen nem kell bérleti díjat fizetnünk. Viszont költségei egy saját irodának is vannak. Áramot használunk nem is keveset, hiszen minden eszközünk árammal működik, és nyáron ugye a klíma berendezés használata létszükséglet. Télen meg fűteni kell. Noha próbálunk annyira környezettudatosak és „zöldek” lenni amennyire lehet (lásd itt), szelektíven gyűjtjük a hulladékot, nem pazaroljuk a vizet, igyekszünk újrahasznosított anyagokkal dolgozni. De mégis van amit nem tudunk elkerülni. Egyenlőre. Valamint ott vannak az egyéb beszerzések költségei amik az iroda működéséhez kellenek, természetesen a közös költséget is fizetjük. Továbbá nem elhanyagolható az üzemanyag költségünk sem. Folyamatosan látogatjuk a kezelt ingatlanokat és társasházakat. Ellenőrzés és kontrol nélkül nem hagyhatjuk az ingatlanokat és ez sajnos generál költséget.
– Elég komoly és nem is olcsó felelősség biztosítással is rendelkezünk, amiről úgy gondoljuk lételeme egy tisztességes ingatlankezelőnek.
Szóval igen, egy egyéni vállalkozóhoz képest drágák lehetünk. DE! Ha józan ésszel belegondolunk abba, hogy egy olcsó árat adó vállalkozó, hogy tud megélni a munkájából? Piaci ár alatt ajánlatot adni hosszú távon nem lehet kifizetődő. Ha az említett vállalkozó ezt másodállásban csinálja akkor érthető, hogy olcsón elvállalja. Ám akkor felmerül a kérdés: hogy fogja ezt a szakmát szívvel-lélekkel csinálni? Mert ezt csak így lehet. Az ingatlan és társasház kezelés egész embert kíván ez nem kérdés. (Megjegyzem ha például az adott házban lakik a vállalkozó vagy annak közvetlen közelében akkor azért megoldhatja jól a feladatát). Egy ingatlan igényli a törődést és a gondoskodást és ezt egy olyantól szinte biztosan nem kapja meg aki jövedelemkiegészítésként vagy könnyű pénzszerzésként tekint erre a hivatásra.
Ha pedig a sok kicsi sokra megy elven működik egy egyéni vállalkozó akkor ott felmerül egy hatalmas probléma. Az egyszerűség kedvéért: ha a piaci ár altatt 40%-al az amiért elvállal házakat a vállalkozó. (Értelemszerűen kis albetét számú házakra gondolok). Egy házból nem fog megélni. Kettőből, háromból sem. Nyolc-tíz-tizenkét házra legalább szüksége van a megélhetéshez. Ha pedig komoly bevételt szeretne akkor még több házra. Egy ember kezel 8-10-12 házat? Ő egyedül foglalkozik mindennel ami a házakat érinti? Ez szinte lehetetlen. Ennyi ház gondjait, problémáit, napi ügyeit egyedül vinni gigászi feladat. Ha pedig segítséget vesz maga mellé akit fizet és aki után befizet mindent… Hát akkor még több ház kell.
Summa-summarum. A drága és olcsó relatív fogalmak. Mindig a dolgok mögé kell nézni, tájékozódni kell és minden információ begyűjtése után kell döntést hozni. Amit ne feledjünk: Olcsó húsnak híg a leve. A közmondást nem a véletlen szülte.
