A Párisi Nagy Áruház (1957 és 1999 között Divatcsarnok) elődje, a Terézvárosi Kaszinó, Petschacher Gusztáv tervei szerint épült, 1882-ben. Első átalakítását 1909-ben kezdték el, miután Goldberger Sámuel megvásárolta az épületet, hogy francia mintára a kor legmodernebb áruházát alakítsa ki benne. Az áttervezésre Sziklai Zsigmond kapott megbízást. Az épület a budapesti Andrássy út déli oldalán található, a 39. szám alatt. A Paulay Ede utca 54. felől is van bejárata. Az Andrássy út felé néző homlokzata szecessziós stílusban épült, a Paulay Ede utca felé néző rész neoreneszánsz jegyeket visel.

Az új épület 1911. március 3-án nyílt meg a nagyközönség előtt. Ez volt az ország első modern áruháza, mely a főváros legszebb sugárútjának egyik legszebb épülete lett. Az átriumos elrendezésű, egy légterű épület különlegessége az ötemeletnyi magas, fedett üvegudvar, belsejében márványos oszlopok, aranyozott díszítőfestésű lépcsőfeljáró, Zsolnay-díszítőelemek, Róth Miksa üvegablakai és öt üvegfalú, tükrös felvonó kápráztatta el a vásárlóközönséget. A tetőteraszon 400 személyes étterem létesült kilátósétánnyal, ahol télen korcsolyázni is lehetett. Itt működött a Terézvárosi Casinó. Nevezetessége a Lotz Károly freskóival díszített nagyterem. A középső nagy mezőben Lotz a főváros apoteózisát örökítette meg. Középen a főváros allegorikus nőalakja trónol. Körülötte a művészet, az ipar, a kereskedelem, a bőség, a hír megszemélyesítői foglalnak helyet. A bolt cikkelyekre Feszty Árpád a sixtusi kápolna mennyezetének prófétáit utánzó allegorikus alakokat festett.

Ez az épület szebb napokat is látott, mégis, ha arra járok mindig megállok előtte, mert így, kissé romosan is szép.

A Dob utca ( 8.) és a Rumbach Sebestyén u (6) sarkán álló, szecessziós lakóház Román Ernő (Budapest, 1883. május 4.^[1] – Budapest, 1959. április 5.⁾ és Román Miklós (Budapest, 1879. június 8. – Budapest, 1945. január 15.) tervei alapján 1913-1915 között épült, Az épület hat emeletes. Glücksmann Jakab nagykereskedő megrendelésére építették fel.. A ház a szecesszió speciális magyar változatát képviseli, kívül-belül igen gazdag díszítésű: boglyaívek, hullámzó vonalú zárterkélyek, saroktorony, különleges loggiák; homlokzatdíszítő csempék, faragott kapu, színes üveg lengőajtó, lépcsőház- és függő- folyosó-korlát.

A falon egy kedves emléktábla található: ez az a ház, ahol Dodó és Ubul először csókolta meg egymást.

Az Andrássy úton járva rácsodálkoztam egy épületre, ami csipkerózsika álmából kelt életre. A Drechsler-palota  neoreneszánsz stílusú épület Budapesten, az Andrássy út 25. alatt található, szemben az Operaház épületével. Itt működött 1949-től 2002-ig az Állami Balett Intézet valamint jogutódja, a Magyar Táncművészeti Főiskola. Húsz év után 2023-ban nyílt meg újra az épület a W szállodalánc részeként.

Az épületet a MÁV nyugdíjintézetének a megbízásából Lechner Ödön (Pest, 1845. augusztus 27. – Budapest, Terézváros, 1914. június 10.⁾ és Pártos Gyula (Apatin, 1845. augusztus 17. – Budapest, 1916. december 22.) irodája tervezte. Az épület neve a földszintjén működött egykori híres Drechsler-kávéház tulajdonosának a nevére utal. Drechsler Béla családneve később az egész épületre átragadt.

Az építési engedélyt 1883. május 31-én kapták meg. Lechner Ödön a megbízás elfogadásakor írta: „Becsvágyam sarkallt, de vigyáznom kellett, hogy az én épületem ne viselkedjék tolakodóan Ybl remekével szemben, mert az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné királyné maradjon.” Az épület 1886-ra készült el.

A szállodában az eredeti struktúra szerint lakó- és vendéglátóegységek kaptak helyet az épületben: az Andrássy út felé vendéglátó tér nyílt, az épület központjában elhelyezkedő, üvegtetővel fedett belső udvarról pedig a szálloda különböző funkciókat ellátó egységeibe vezet az út.

Miközben fotózgattam, egy kedves fiatalember a szállodából (elmesélte az épület történetét), beinvitált az épületbe is, így készíthettem el a belső fotókat, köszönet érte!

Zugliget elég népszerű kirándulóhely volt már az 1800-as évek elejétől kezdve, nem véletlenül épült ide a legendás Fácán Nagyvendéglő. Viszont feljutni csak nagy nehezen lehetett a meredek hegyoldalon, így már nagyon korán elkezdték tervezgetni az idevezető vaspályát. Ahogy az lenni szokott, el kellett telnie pár évtizednek, míg a tervezgetésből lett is valami, na de 1868-ban tényleg megindult a lóvasút, amely a Lánchíd budai hídfőjétől hozta fel a látogatókat. Az évek alatt persze rengeteget fejlődött a közlekedés, a hálózat szép lassan benőtte egész Budapestet, a lovakat meg közben elektromos meghajtásra cserélték: 1896-tól már Zugligetbe is villamos járt fel.

A Kauser József (Pest, 1848. május 7. – Budapest, 1919. július 25.) magyar építész.) tervezte gyönyörű épület tulajdonképpen két pavilonból állt: az egyikben posta, távírda és a „dohánytőzsde” (vagyis trafik), a másikban a kocsivezetői laktanya, az állomásfőnöki lakószoba és egy iroda volt. A kettő közötti nyitott csarnok volt a tulajdonképpeni váró: az oszlopokon nyugvó díszes tető alatt 500 ember is elfért.

A villamos megszűnésével, majd a rendszerváltással rohamosan romlásnak indult az épület állaga. Bár még a 2000-es években is lakták, a falai már szét voltak firkálva, az ablakainak jelentős része törött volt, a fémelemek többségét ellopták.

ZDA – Zoboki Építésziroda építészei,  Zoboki Gábor, Reppert Béla és Dobrányi Ákos vezette műemléki helyreállítás legfontosabb eleme volt, hogy ismét felszabadították a várócsarnokot. A leglátványosabb helyreállítási munka a faszerkezettel volt. A teljes tetőszerkezetet szétszerelték, a beszámozott faelemeket egyesével megvizsgálták, és amit kellett, pótoltak. A két pavilon felett viszonylag sok régi elemet meg lehetett menteni, ám a központi csarnok tetőzetét szinte teljesen cserélni kellett.

A fémelemeket is újragyártották. A bádogos munkák többségét az idő ette meg, egyszerűen használhatatlanra vékonyodtak. A gyönyörű ereszcsatorna-díszek tehát vadonatújak, az eredetiek közül lesz olyan, ami a gyűjteményben kap helyet. A képen látható teraszkorlátot viszont nem ezért kellett újból elkészíteni: azt néhány évvel ezelőtt lelopták az üresen álló házról.

MAHART ház:

Az 1895-ben alapították a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaságot (MFTR).

Az új székház építésére 1910-ben között tervpályázatot írt ki a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság. Országos, titkos, jeligés pályázatot írtak ki, az első három helyezettet kötelezően megnevezve, a további tervekre pedig fenntartották a megvásárlás lehetőségének jogát. A zsűri tagjai között találjuk Alpár Ignácot is.

A  kivitelezés megbízását is az első helyezett Kálmán Géza Aladár – Ullmann Gyula párosra bízták. Sajnos az eredeti tervrajzok nem maradtak fenn, csak egy 1911-es keltezésű rajz, amely a fűtővezetékek hálózatát mutatja. Ez azonban homlokzati rajzot nem tartalmaz. Az építkezés 1909 végén kezdődött. Az épület a hajózás központi irodaháza számára készült. A 4.-5. emeleten kezdetben panzió működött.  Oda a feljárás a Vigadó utcai oldalról volt lehetséges, míg az irodákat a Mária Valéria utca felől lehetett megközelíteni.

A főbejárat az épület sarkán van, félköríves kiképzése miatt a kapu a Vigadó térre néz. A bejárat felett márványtáblán a MAHART felirat volt olvasható, alatta kisebb betűkkel a rövidítés megfejtése: Magyar Hajózási Részvénytársaság. Az első emeleti ablakok előtt erkély vonul végig, aminek a korlátja zárt, és a tetején stilizált hullámok futnak végig.  A harmadik emeleten mindkét utca felé 3-3, erősen kiugratott hajóorr található. Alattuk egy-egy levegőt fújó fej jelképezi a jó szelet, a hajóorr két oldalán egy-egy oceanida egyik kezével a hajóra, másikkal az erkélyre támaszkodik, a testére polip karja tekeredik. Az oceanida mellett még egy-egy delfin is látható. A mögöttük levő ablakok boltívében díszes kagylóalakzat foglal helyet, amely felett kicsi ál-erkély van, korlátját középen női fej díszíti.
Napjainkban ötcsillagos szállodaként születik újjá Budapest értékes műemléki tömbje.

Városligeti fasor 47.

A Városligeti fasor és környéke a XX. század elejére a főváros egyik elegáns, meghatározó polgári negyedévé nőtte ki magát, amelynek emblematikus építményei közé tartozik a Resonator Parkhoz tartozó gyönyörű villaépület. Kőrössy Albert építész magáncélra épített villája.

A Városligeti fasor 47. szám alatti telek több ütemben épült be a századfordulón. Az utcafrontra Kőrössy Albert Kálmán 1899-ben tervezett magánvillát, amely 1900-ra vált beköltözhetővé. 1903-ban a telek végén műteremház épült, ahol az első világháborúig folyt a műépítészi munka. A mai középső épület helyén kezdetben díszkert volt, majd 1911-ben kétszintes istállót építettek.
1998-99-ben került sor a volt Kőrössy villa első ütemű felújítására és a homlokzat teljes rekonstrukciójára. A főhomlokzat rekonstrukciója során a tulajdonos által kikutatott, 1904-ben készült fotó alapján újjáépültek a díszes oromzat és a gipszstukkók.

A 47. sz. alatti, rendkívül rossz- és hiányos állapotú  kerítés és kapuk teljes felújítására is sor került 2015-ben. A korabeli, több mint százéves szerkezet a villa szecessziós formavilágával rokon.