Kategória: Ingatlan

Ez a- nekem igen kedves, csodálatos épület – Angyalföld egyik legforgalmasabb helyén, a Dózsa György út és Lehel út sarkán áll. Az épületen körbe található mozaikok vidám korabeli gyermekjátékokat tárnak a szemlélő elé.

„Az intézmény Dr. Bárczy István polgármester iskolaépítő programjának első ciklusában épült. Tervezésére Balázs Ernő  (Zombor, 1856. dec. 8. – Bp., 1930. okt. 17.) építész kapott megbízást. Az épület homlokzatát díszítő mozaikokat Kernstoch Károly  (Budapest, 1873. december 23. – Budapest, 1940. június 10.) építőművész tervezte és készítette. (van, aki ezt megkérdőjelezi)

Az építkezés 1909 októberében kezdődött és 1910 májusában került tető alá az épület. Átadását szeptember 7-re tervezték, de ezt hátráltatta a nyári lakatos és asztalos sztrájk. Így csupán 1911. február 15-én vehették birtokukba a gyerekek az iskolát. Az iskola épületét két külön bejárattal két részre osztották: az Aréna úti Leány Népiskolára és a Lehel úti Fiú Népiskolára.”

Az épületet az I. világháború idejére hadikórházzá alakították át. A II. világháborúban több helyen lövés érte, a kilátótornyot egy lövedék le is söpörte, majd csak 2001.-ben állították helyre.
A 60-as években megkezdődött az iskolákban a koedukáció, és itt is vegyes osztályok jöttek létre.

A tömeges gyáralapítás következtében a XIX. század közepétől viharos növekedésnek indult Kőbánya lakossága. A századforduló idején az iskolai helyzet viszont az egész fővárosban itt volt a legrosszabb. 1873-ban Kőbánya, mint a főváros X. kerülete Budapest szerves része lett, természetesen hangot kapott a kívánság: legyen a városrészben fiúgimnázium.

1904-ben gimnáziumot kapott Kőbánya, ezt azonban a kerület többi részétől földrajzilag távol eső, elkülönülő Tisztviselőtelepen nyitották meg (az Elnök utca és a Rezső utca sarkán. A gimnázium 1907 őszén két első és egy második osztállyal indult, 119 tanuló fejezte be a tanévet. 1914-ben tartották az első érettségi vizsgákat. Ez az iskola kinőtte a szükségépületeket.

Az új gimnázium épülete 1914–15-ben épült, Lechner Ödön (Pest, 1845. augusztus 27. – Budapest, Terézváros, 1914. június 10.⁾ és Vágó József   (Nagyvárad, 1877. december 23. – Salies-de-Béarn, 1947. ) tervei alapján, szecessziós stílusban.

A Kőrösi Csoma Sándor út és az Ónodi utca mellett húzódó két háromemeletes szárnyat egy íves sarokszárny kapcsolja össze. Földszintjén egy nyitott előcsarnok található, fölötte kétemeletnyi magasan a Díszterem található. Érdekessége, hogy a gimnázium egyetlen tantermének sincs utcára nyíló ablaka, ezzel biztosítva az utcai zajok beáramlásának csökkentését.

A Magyar Királyi Postatakarékpénztár 1886. február elsején egy Apáczai Csere János (régi nevén Mária Valéria) utcai bérház udvari helyiségeiben kezdte meg működését, de egyre nagyobb forgalmat generált, ami szükségessé tette egy nagyobb épület megszerzését. Először egy Széchenyi rakparton lévő házat kaptak meg, ami szűknek bizonyult, így az egyetlen megoldást egy új székház építése jelentette. A megoldást a Hold utcai telek jelentették, ami az Újépület – híres-hírhedt katonai erőd és kivégzőhely – területéhez tartozott. Ennek 1898-as lebontása után a területet felosztották és kiárusították.

A székház tervezésére 1899. december végén írtak ki tervpályázatot, amin csak hazai építészek indulhattak, ráadásul szigorúan be kellett tartani az 1 millió koronás költségvetést. A pályázatok elkészítésére csak 2 hónap állt rendelkezésre, Ennek ellenére ezt hatalmas érdeklődés övezte, és 61 pályaművet nyújtottak be. 

A pályázatot – első körben – nem Lechner, hanem Berczik Gyula nyerte meg, de pályázatot ismét kiírták, ez kifejezetten Berczik és Lechner számára volt kiírva. Végül is  Lechner Ödön (Pest, 1845. augusztus 27. – Budapest, Terézváros, 1914. június 10.) és Baumgarten Sándor  (Dunaföldvár, 1864. január 21. – Budapest, 1928. május 31.) kapta a megbízást.

A  szorgos méhekkel és kaptárakkal díszített épület  a takarékosság szimbóluma lett. A Lechner által kifejlesztett magyar népművészeti formanyelv tökéletes példája az épület. Ami ma egészen elképzelhetetlen: ez az épület bizony egy év alatt elkészült.

Szólni kell ég Budapest legendás mozaik- és üvegfestőművészének, Róth Miksának a munkáiról, illetve Zsolnay Vilmos  színes majolikáiról, akinek a sárkányos tetődíszeket és a mázas cserepeket köszönhetjük.

Az épület fotózása szinte lehetetlen a szűk utca és a sok fa miatt!

Bedő ház- Magyar Szecesszió Háza

A magyarországi szecesszió sokszínűségének csodálatos példája az 1903-ban épült Bedő-ház.
1901-ben Bedő Béla és felesége vette meg az építési területet. Bedő rézbányák és gyárak tulajdonosa volt, a hét budapesti háza közül a Honvéd utcai volt a legkisebb. A budapesti Honvéd utcában álló, Vidor Emil (Pest, 1867. március 27. – Budapest, 1952. június 8.) által tervezett épület a századforduló jellegzetes stílusának több ágával is összefüggésbe hozható. A müncheni műveltségű Vidor Emil nemzetközi stílusban alkotott: a Bedő-ház leginkább a belga Art Nouveau hatását mutatja, de a német Jugendstil jegyei is megtalálhatók rajta.

Az épület homlokzatán valamint belső terekben alkalmazott, Zsolnay kerámiából készült dekorációban észrevehető hazánk népművészetének elemei is, ezért az épület sajátosan magyar.
A ház 2007-től állandó kiállítással várja a látogatókat a gyönyörűen felújított és berendezett Magyar Szecesszió Házában. Az épületben három szinten szecesszió stílusban készült festményeket, bútorokat, dísztárgyak mutatnak be. Emléket állítva a magyar szecessziónak, amely leglátványosabban az építészetben valamint iparművészetben mutatott fel kimagasló értékeket.

A Király utca, Nagymező utca, Csányi utca sarkán található az 1847-48-ban, Brein Ferenc (Pest, 1817. – Székesfehérvár, 1879.) tervei alapján épült Pekáry-ház. Nevét az építtető-megrendelőről, Pekáry Imre városi alkapitányról kapta. Az épület a maga három emeletével a XIX. század közepén igencsak kiemelkedett a környező földszintes, egyemeletes lakóházak, műhelyek és raktárak közül. A gótikus elemekkel gazdagított romantikus stílusú épületen többféle díszítési témát láthatunk: sárkány, a homlokzaton látható vitéz szobrok mellett az első emeleti erkélyt tartó oszlopfőket Dávid-csillagok díszítik.

A Pekáry-ház legismertebb lakója Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, 1933. május 12.) volt, aki 1899-től 1901 között lakott itt első feleségével Spiegler Bellával, a híres vallásfilozófus és rabbi Spiegler Gyula Sámuel lányával.

A Csányi utcai homlokzaton található emléktábla a vészkorszak eseményeihez kapcsolódik: az itt működő lakatosüzemben a tulajdonos Vanczák Béla és felesége közel száz üldözött zsidót bújtatott itt. A világ igaza között ismerik el tevékenységüket.

Budapest V. kerületében, a Széchenyi István téren található a magyar szecessziós építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása, a Gresham-palota. Ez a csodálatos épület 1907-ben épült Quittner Zsigmond (1857-1918) és a Vágó fivérek, Vágó László (Nagyvárad, 1875. március 30. – Budapest, 1933. december 30.) és Vágó József (Nagyvárad, 1877. december 23. – Salies-de-Béarn, 1947. június 7.) tervei alapján. Itt működött a híres Gresham kávéház, ahol a Gresham-kör nevű művészeti társaság tartotta összejöveteleit.​ A társaság több generációhoz tartozó, különféle stílusokat kedvelő művészek, valamint írók baráti köre volt. Mikor 1903-ban elkezdték tervezni a palotát, addigra az 1849-ben átadott Lánchídon már közlekedtek Pestről Budára, 1857 után pedig az Alagúton is a Vár alatt. A két objektum geometriai hossztengelye egybeesik. Ezt használta ki Quittner Zsigmond. Szándékosan tervezte úgy az épületet, hogy innen akadálytalanul át lehessen látni Budára.”A palota a Duna-parti épületekkel együtt 1987-ben felkerült a Világörökségi helyszínek listájára.
Az épület 2004-ben teljes körű felújításon esett át és luxusszállodaként nyitott újra. Figyelemre méltó ez a Róth Miksa (1865-1944) műhelyéből kikerült, Kossuth Lajos arcképét ábrázoló ablak, az épület Kossuth lépcsőházában. Fontos megjegyeznem, hogy ez az eredeti ólomüvegablak átvészelte a 20. század vérzivataros korszakait. Az épület kovácsoltvas díszítése szemet gyönyörködtetőek, így Jungfer Gyula  (Pest, 1841. január 9. – Budapest, 1908. november 21.) műlakatos kovácsoltvas kapurácsai, amit 1906-ban, élete egyik utolsó nagyobb műveként készített el.

Először autóból pillantottam meg ezt a különleges díszítésű épületet. Felkeltette az érdeklődésemet, visszamentem.

Az épület neve: Pollák Ház, az építtető Pollák Manó nevére utalva
Tervezői:Román Ernő, Román Miklós
Az építés éve: 1913.

A magastetős épület négyemeletes, saroképület. A kinézetét meghatározó torony pontosan a teleksarkon található. A torony homlokzata alapos és aprólékos díszítést kapott, kezdve az griff-fejes sarokdíszekkel, a félköríves ablakokkal és az egyéb ívdíszekkel. Az épület homlokzata a XX. század elején jellemző szecessziós irányzat jegyeit viseli.

Igen figyelemfelkeltő a homlokzatdíszítő elemek, így a legfelső emeletnél látható tégladíszítés és a földszinti részen található kerámia, amelyen a stílus ötvözését láthatjuk a magyar motívumokkal (tulipán), ami szintén igen kedvelt volt a korban.