Korábban egyik cikkünkben értekeztünk a penészesedésről lakásban. Itt említettük ennek a kellemetlen és egészségtelen jelenségnek okaként a lakás párásodását.  Most megpróbáljuk összefoglalni a párásodáshoz vezető okokat.

Mi is a pára? A pára tulajdonképpen nem más, mint a levegőben található nedvesség. A legforróbb nyári napokon is találhatunk némi páratartalmat a levegőben, ami bizonyos fokig mondhatni egészséges is, szemben a túl száraz levegővel.
Amikor a lakásban levő helyiségek meleg levegője és a kinti hideg levegő találkozik, ha a hőmérséklet-különbség elég nagy, a meleg levegőben levő vízgőz kicsapódik a hideg felületeken. Ekkor láthatjuk például az ablak üvegén lefolyó páralecsapódást. Minél magasabb a páratartalom a helyiségben, vagyis minél magasabb a belső levegő páratartalma, annál gyakrabban tapasztalhatjuk a páralecsapódást a hűvösebb felületeken. Mondhatjuk úgy is, hogy a párásodás általában a páratartalom emelkedésének eredménye, és ennek hátterében különböző tényezők állhatnak.

– Légzés és izzadás: Az emberek lélegzéskor és verejtékezéskor nedvességet bocsátanak ki a környezetbe. Ha a lakás szellőzése nem megfelelő, vagy egy adott helyiségben sok ember tartózkodik, a páratartalom emelkedhet.

– Főzés: Főzéskor pára és gőz keletkezik, ami növeli a páratartalmat a konyhában. Ha nincs megfelelő szellőzés vagy páraelszívó, a pára a lakás többi részében is megjelenhet.

– Zuhanyozás és fürdés: Zuhanyozás vagy fürdés közben nagy mennyiségű pára keletkezhet a fürdőszobában. A pára azután a lakás többi részébe is áramolhat, ha nincs megfelelően szigetelés vagy szellőztetés.

– Rossz szigetelés: Nem megfelelő szigetelésű ablakok, ajtók vagy falak hozzájárulhatnak a hideg és nedves levegő bejutásához a lakásba, ami páratartalom-növekedést okozhat.

– Elégtelen szellőzés: Ha a lakás nem rendelkezik megfelelő szellőzési lehetőségekkel, a levegő nem cserélődik ki hatékonyan, és a páratartalom növekedhet.

– Mosás, mosogatás és szárítás: Mosás és szárítás során a ruhákból és mosogatás közben az edényekből is pára szabadulhat fel, ami növelheti a páratartalmat a lakásban.

– Páraelszívók nem megfelelő használata: Ha különböző  párásító berendezéseket használunk a lakásban, az növeli a páratartalmat, hiszen ezek a készülékek azért működnek, hogy növeljék a páratartalmat a száraz levegőben. Ha túlzásba visszük a használatukat és nem tartjuk be a használati utasításokat akkor jelentősen nőhet a párásodás.

– Szivárgó víz: Tetőről beszivárgó víz vagy csőrepedés (csőtörés) is okozhat párásodást a lakásban.

Mit tehetünk a párásodás ellen? Van néhány tippünk:

Szellőztetés: Gyakori szellőztetés segít a pára eltávolításában. Nyissa ki az ablakokat, és hagyja, hogy a friss levegő bejusson a lakásba. A szellőztetést érdemes reggel és este végezni, amikor a külső páratartalom alacsonyabb.

Páraelszívók: Használjunk páraelszívót a konyhában és a fürdőszobában, hogy a főzés vagy zuhanyozás során keletkező pára gyorsan eltávolításra kerüljön. Fontos, hogy az elszívót rendeltetésszerűen használjuk.

Higrométer használata: Meg nem előzi a párásodást, de fontos lehet használni egy higrométert a páratartalom ellenőrzésére. A megfelelő páratartalom általában 40-60% közötti.

Légkondicionáló berendezés: Egy jó minőségű légkondicionáló segíthet a páratartalom csökkentésében, mivel a lehűtött levegő nem okoz párásodást.

Szigetelés javítása: Ha a rossz szigetelés a probléma forrása, javítani kell a nyílászárók szigetelését (vagy cserélni kell őket), és gondoskodni szükséges a lakás megfelelő hőszigeteléséről.

Sokadik örök témánk az ingatlan kezelés és üzemeltetés életéből az állattartás. Érzékeny téma, sok vitára okot adó téma. Különösen akkor ha társasházi állattartásról van szó, illetve ha veszélyesnek vélt állat tartásáról van szó.  Szabályok és törvények bőven vannak erről a témáról is, amiknek ismerete segíthet eligazodni és megérteni mindent a témában.
Az egyik ilyen fontos szabály gyűjtemény:
41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról.
Az állatok tartásáról szóló részeket változatatás nélkül közöljük. Ahogy már korábban is mondtam: a vonatkozó törvényeknél okosabbat és pontosabbat nem tudunk mondani.

„a) kedvtelésből tartott állat: a rendszertani besorolásától függetlenül minden olyan állat, amelyet nem kizárólag tudományos kutatás, állati eredetű termék előállítása, igavonás, teherhordás, természetvédelem, géntartalék- védelem és – eb és macska kivételével – közcélú bemutatás céljából tartanak, tenyésztenek, forgalmaznak, továbbá az az állat, amelyet más kedvtelésből tartott állat táplálása céljából tartanak és szaporítanak, valamint a nem gazdasági céllal tartott haszonállat, és a vadászatra használt állat”

Kedvtelésből tartott állatok tartására és az állatokkal való bánásmódra vonatkozó rendelkezések:
13. § Az állattartónak rendelkeznie kell a kötelező immunizálásra vonatkozó mindenkori adatokkal és dokumentumokkal, egyedi tartós megjelöléssel rendelkező állat esetében az állat azonosítására vonatkozó adatokkal és dokumentumokkal is. Amennyiben az állat új tulajdonoshoz kerül, részére e dokumentumokat át kell adni, illetve tájékoztatni kell az állat fajáról (fajtájáról), – ha ismert – az egyed neméről és koráról, továbbá az egyed tartásához szükséges minimális ismeretekről.

13/A. § ^*  A Magyarországon tenyésztett madarat – a 15/A. § (4) bekezdésében meghatározott kivétellel – legkésőbb a kikelést követő 14 napon belül meg kell jelölni varratmentesen zárt, egyedileg megjelölt lábgyűrűvel.

14. § (1) Az állatok számára a táplálékot, továbbá a nyulak és rágcsálók esetében a fogak koptatásához szükséges rágóanyagot az adott fajnak, az egyed korának és élettani állapotának megfelelő minőségben, mennyiségben és lehetőség szerint az adott faj természetes viselkedési szokásaihoz leginkább alkalmazkodó időközönként kell biztosítani.

(2) A kedvtelésből tartott állatot úgy kell tartani, hogy az állat tartása lehetővé tegye annak természetes viselkedését, ugyanakkor a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül ne zavarja.

(3) ^*  A kedvtelésből tartott állatot és az állat tartási helyét az állat tartójának naponta legalább egy alkalommal ellenőrizni kell. Az állattartónak gondoskodnia kell arról, hogy az állatok tartási helyén a környezeti viszonyok megfeleljenek az állatok szükségleteinek, valamint hogy a tartási helyük úgy legyen kialakítva, hogy az ne okozhasson sérülést az állatoknak. Állandó fényben vagy állandó sötétségben, valamint állandó zajban állatot tartani nem szabad.

(4) A kedvtelésből tartott állat tartási helyének olyan méretűnek kell lennie, hogy az állat fajára jellemző mozgási igényét ki tudja elégíteni. Lófélék és eb esetében a mozgási igény az állat mozgatása útján is kielégíthető, azonban esetükben is törekedni kell az olyan tartási módra, amely lehetővé teszi az állat kedve szerinti mozgását.

(5) ^*  Tilos
a) kistestű ebet 10 m2-nél, közepes testű ebet 15 m2-nél, nagytestű ebet 20 m2-nél kisebb területen tartósan,
c) gerinces állatot kör alapú kalitkában vagy gömb alakú akváriumban,
d) gerinces állat kifejlett egyedét 30 liternél kisebb űrtartalmú térben tartani.
(6) ^*  Tartósan csoportosan tartott ebek esetén számukra egyedenként legalább 6 m2 akadálytalanul használható területet kell biztosítani. Nem minősül csoportos tartásnak a szuka együtt tartása a kölykeivel, azok hathetes koráig.

(7) ^*  Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az emlősök és a madarak esetében az egyed tartásakor az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló jogszabály mellékletében foglalt, az állatok minimális elhelyezésére vonatkozó rendelkezéseknek kell megfelelni.

(7a) ^*  A (7) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni

a) emlősöknél

aa) a háziasított fajok (kutya, macska, vadászgörény, háziló, szamár, szarvasmarha, juh, kecske, sertés, házinyúl),
ab) a sünfélék (Erinaceidae) családjának fajai,
ac) a csincsillák (Chinchilla spp.),
ad) a degu (Octodon degus),
ae) a tengerimalac (Cavia porcellus),
af) a hörcsögfélék (Cricetidae spp.) családjának fajai és
ag) az egérfélék (Muridae spp.) családjának fajai,

b) madaraknál

ba) a háziasított fajok (házigalamb, japán fürj, házityúk, pulyka, gyöngytyúk, házi lúd, házi kacsa, pézsmaréce),
bb) a papagájfajok (Psittaciformes spp.), kivéve az arák (Anodorhynchus spp., Cyanopsitta spp., Ara spp., Orthopsittaca spp., Primolius spp.) és a bejelentésköteles kakaduk (Cacatuidae spp.),
bc) a galambfajok (Columbiformes spp.) és
bd) a pintyfajok (Fringillidae, Ploceidae, Viduidae, Estrildidae, Passerellidae, Thraupidae, Cardinalidae spp.) esetében.

(8) ^*  A csoportosan tartott állatok esetében – hacsak az adott fajra vonatkozó tudományosan elfogadott ismeretekből más nem következik – a tartási helyet úgy kell kialakítani, hogy mindegyik egyed versengés és agresszió nélkül egy időben hozzáférjen az etető-, itató-, fürdő-, pihenő-, és búvóhelyhez.

(9) ^*  A talajszinten élő állatok hálós aljzaton nem tarthatók, kivéve, ha füves területen, vagy közvetlenül a talajon helyezik el a ketrecet.

(10) ^*  A nem kizárólag talajon vagy vízben lakó fajok esetében legalább két olyan polcot vagy ágat, ülőrudat kell elhelyezni, amelyek mérete és kialakítása olyan, hogy az állat biztonságban és természetes testhelyzetben tud rajtuk ülni, pihenni.

(11) ^*  Az akváriumot, amelyben halat tartanak, üveglappal, hálóval vagy más arra alkalmas tárggyal kell lefedni, vagy az akvárium olyan mértékben tölthető fel vízzel, hogy a vízszint és az akvárium felső pereme közti távolság alkalmas legyen a hal kiugrásának megakadályozására.

(12) ^*  Patás állat és eb kivételével kedvtelésből tartott állatot kikötni tilos. Patás állatot állandó jelleggel, ebet tartósan kikötve tartani tilos.

(13) ^*  Az ebek vezetéséhez használt eszközöknek az állatra történő rögzítésére kizárólag nyakörv vagy hám használható oly módon, hogy az az állat egészségét ne veszélyeztesse.

(14) ^*  Az (5) bekezdés a) pontjában, valamint a (6) bekezdésben foglalt rendelkezés nem terjed ki az állatmenhelyekre, valamint a hatósági megfigyelés alá vont ebek tartására.

(15) ^*  Az eb, macska és görény kölyköket nyolchetes korukig anyjukkal kell tartani.

(16) ^*  Hím sziámi harcoshalakat úgy kell tartani, hogy azok egymást, illetve tükörképüket ne láthassák.

14/A. § ^*  (1) Az eb nem tartós, átmeneti kikötése az alábbi feltétel esetén megengedett:
a) az állaton végzett ápolás, illetve gyógykezelés céljából, annak idejére,
b) az állat veszélyes viselkedése miatt, a veszélyeztetés idejére,
c) közlekedésbiztonsági, az állat testi épsége és a járműforgalom zavartalan működése érdekében, vagy
d) állatról emberre terjedő betegség megelőzése esetén, a betegség idejére.

(2) Eb esetében az (1) bekezdés szerinti átmeneti megkötésnél használt eszköz hossza
a) kistestű ebnél 5 méternél,
b) közepes testű ebnél 7 méternél,
c) nagytestű ebnél 9 méternél,
d) futólánc esetén a feszített és a futó részek hosszának összege 8 méternél, a futó rész hossza 3 méternél rövidebb nem lehet.

(3) A (2) bekezdés szerinti, átmeneti megkötéshez alkalmazott nyakörvnek forgóval ellátottnak kell lennie, és az az eb életfunkciót, táplálkozását nem nehezítheti el, az az állat számára fájdalmat nem okozhat.

(4) Lóféle esetében az istállón kívüli kikötés időtartama alkalmanként nem haladhatja meg a 60 percet.

15. § (1) Az állatokat úgy kell tartani, hogy ne veszélyeztethessék más állatok – kivéve a ragadozó állatok táplálására szánt élő egyedek –, illetve az ember biztonságát.

(2) Különböző fajhoz tartozó állatok csak akkor tarthatók együtt – az (1) bekezdésben leírtak figyelembevételével –, ha az állatok egymás testi épségét nem veszélyeztetik, az együtt-tartás idegi megterhelést egyik fajhoz tartozó egyed számára sem okoz, továbbá ha minden egyed rendelkezik olyan tartózkodási hellyel, ahol zavarás nélkül nyugalomban táplálkozhat és pihenhet. Agresszív viselkedésű állatokat tilos más állatokkal együtt tartani.

15/A. § ^*  (1) Madarak vadon befogott egyedeit – a vadászható madárfajok egyedeinek kivételével – kizárólag a természetvédelmi hatóság engedélyével szabad tartani.

(2) Eltérő rendelkezés hiányában az (1) bekezdés előírásai nem vonatkoznak a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 338/97/EK tanácsi rendelet) hatálya alá tartozó példányokra.

(3) Az állattartónak a madárra felhelyezett varratmentesen zárt, egyedileg megjelölt lábgyűrűvel kell igazolnia – a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel – azt, hogy egy példány nem vadon befogott, hanem tenyésztett. A természetvédelmi hatóság engedélyezheti a madár más módszerrel történő megjelölését abban az esetben, ha a tenyésztett madár ily módon történő megjelölése nem lehetséges.

(4) Az ellenkező bizonyításáig a (3) bekezdés szerinti jelölés hiányában is tenyésztett példánynak kell tekinteni a következő madárfajok egyedeit:

a) a tyúk-, a lúd- és a galambalakúak rendjének, valamint a futómadarak valamennyi faja,
b) a 338/97/EK tanácsi rendelet hatálya alá nem tartozó papagájfajok,
c) ezüstcsőrű pinty (Lonchura cantans), malabári pinty (Lonchura malabarica), muskátpinty (Lonchura punctulata), japán sirályka (Lonchura striata domestica),
d) ausztrál pintyfajok [Gould-amandina (Erythrura gouldiae), ékfarkú amandina (Poephila acuticauda), szakállas amandina (Poephila cincta), álarcos amandina (Poephila personata), zebrapinty (Taeniopygia castanotis), rácsosszárnyú asztrild (Taeniopygia bichenowii), barnacsíkos pinty (Aidemosyne modesta), kákapinty (Neochmia ruficauda), festett asztrild (Emblema pictum), gyémántpinty (Stagonopleura guttata)] és
e) kanári (Serinus canaria).

(5) A Kormány az Ávtv. 45/B. §-a tekintetében az (1)–(4) bekezdésben foglaltak betartásának vámeljárás során történő ellenőrzése vonatkozásában az állami adó- és vámhatóságot állatvédelmi hatóságként jelöli ki.

16. § (1) A kedvtelésből tartott állatokkal kíméletesen kell bánni, azoknak szükségtelenül fájdalmat, szenvedést, illetve félelmet okozni nem szabad.

(2) A kedvtelésből tartott állat tartója köteles az állat életfeltételeinek kialakítása és a tartása során

a) az adott faj viselkedési és szociális igényeit is figyelembe venni,
b) az állatot a fajának (fajtájának), korának, fiziológiai állapotának és tartási céljának (használatának) megfelelően olyan takarmánnyal ellátni, amely annak jólétét szolgálja.

(3) A kedvtelésből tartott állat tartójának meg kell akadályozni azon állatok szaporodását, amelyeken olyan küllemi, illetve viselkedésbeli hibák fordulnak elő, melyek szenvedést okoznának az utódaiknak, vagy káros egészségügyi hatással lennének rájuk nézve.

(4) Reklám, bemutatás, illetve a figyelem felkeltése céljából tartott állat az állatkert és állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló külön rendeletben meghatározott tartási feltételek mellett tartható.

(5) ^*  Eb küllemének megváltoztatása érdekében farok kurtítás végezhető, az eb hét napos koráig.

17. § (1) Belterület közterületén – kivéve az ebek futtatására kijelölt területet – ebet csak pórázon lehet vezetni. Közterületen ebet csak olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken tartására képes.

(2) Közterületen az eb tulajdonosának biztosítania kell, hogy az eb sem más állatot, sem embert harapásával ne veszélyeztethessen.

(3) ^*  Szájkosarat használni a (2) bekezdésben foglaltak végrehajtása érdekében – ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet a szájkosár használatát nem írja elő – kizárólag az egyed jellemzően agresszív magatartásának ismerete esetén kell.

17/A. § ^*  Az állatban félelmet keltő, erős fény- vagy hanghatással járó tevékenységek, időjárási jelenségek teljes időtartama alatt, különösen az év azon szakában, amikor a polgári célú pirotechnikai tevékenységek felügyeletéről szóló jogszabály szerinti pirotechnikai termékek engedély, bejelentés nélkül is felhasználhatók, az állat tartójának gondoskodnia kell az állat félelmében történő elszökésének megakadályozásáról és törekednie kell az állat megnyugtatására.

17/B. § ^*  (1) ^*  A szolgáltató állatorvos az eb vizsgálata, kezelése előtt köteles ellenőrizni, hogy az állat transzponderrel jelölt-e.

(2) ^*  A transzponderrel való megjelölés vagy az ivartalanítás megtörténtét az azt elvégző szolgáltató állatorvos az oltási könyv vagy a kisállatútlevél megfelelő rovatának kitöltésével, aláírásával és bélyegzőjével igazolja. Az ivartalanítás megtörténte utólag kizárólag az ebtartó költségén elvégzett eredményes bizonyító vizsgálatot követően igazolható.

(3) ^*  Az eb transzponderrel történő megjelölését követő 8 napon belül a beavatkozást végző szolgáltató állatorvos köteles az állatnak az Ávtv. 42/A. § (4) bekezdése szerinti adatait a transzponderrel megjelölt ebek adatait nyilvántartó országos elektronikus adatbázisban (továbbiakban: adatbázis) regisztrálni.

(4) ^*  A transzponderrel megjelölt, az adatbázisban nem szereplő eb adatait az állat tartója köteles 2012. december 31-ig a szolgáltató állatorvossal az adatbázisban regisztráltatni.

(5) ^*  Az adatbázisba történő regisztráció, valamint az adatbázisban regisztrált eb adatának megváltozása miatt történő adatmódosítás díjmentes.

(6) ^*  A transzponderrel megjelölt eb tartójának megváltozása esetén

Jártamban, keltemben időnként megállok megnézni egy-egy lakóház vagy társasház szép és gondozott kertjét. Nem titok ebben a szakmában, ilyenkor az ember szeret ötleteket és megoldásokat ellesni másoktól. Tanulni és fejlődni mindig kell és célszerű ezt úgy megtenni, hogy még jól is érezzük magunkat. Egy ízlésesen megtervezett és gondosan ápolt kert látványa jó érzéseket kelt bennünk. A szépet mindenki szereti és mindenki vágyik arra, hogy pár pillanatra megállhasson gyönyörködni.
Sajnos azonban az utóbbi időszakban ennek az ellenkezőjét is láttam. Az sem „üdvözítő” ha egy családi ház kertje elhanyagolt, ám ha egy társasház kertje vagy egy irodaház zöld területe rendezetlen és igénytelen az egyenesen borzalmas tud lenni. Pláne ha mondjuk ezekben az elhanyagolt kertekben megjelenik például a parlagfű. Mivel pedig ősz van és az allergia szezon korántsem ért véget, ezért kicsit utánamentem az allergiás növények témának. Ha ilyen növényeket lát kertjében akkor célszerű rögtön megszabadulni tőlük.

Az őszi allergiák tünetei:
A légúti allergiák fő szezonja a tavasz és a nyár, a kellemetlen tünetek azonban ősszel is jelentkezhetnek.  Ennek oka, hogy ősszel sokkal alacsonyabb a levegő pollentartalma, azonban azt se felejtsük el, hogy az őszi allergiák kiváló okainak egy részét az otthonunkban kell keresnünk. Az őszi allergiák tünetei leginkább a megfázáshoz, meghüléshez hasonlítanak, legfőbb jellemzői az eldugult, vagy állandóan nedvedző orr, és az égő, könnyező szemek. Az allergiában szenvedő embereket sajnos gyakran kapja el heves, ismétlődő tüsszögési vagy köhögési roham, romlik a szaglásuk és az ízlelésük. Sok betegnél az allergiák száj- és torokviszketéssel, irritációval járnak. Súlyosabb esetekben nyomó vagy nyilalló –főként köhögéskor jelentkező− mellkasi fájdalom, az arcüreg fájdalma, valamint asztmára utaló tünetek is jelentkezhetnek.

Leggyakrabban előforduló allergén növények:

Pázsitfűfélék
A pázsitfűfélék családja meglehetősen népes: világszerte sok ezer fajt sorolunk ide, köztük kenyérgabonákat is. Éppen ennek a sokszínűségnek is köszönhető, hogy e növények virágzása meglehetősen sokáig, áprilistól októberig tart Magyarországon, ami különösen annak tükrében problémás, hogy ezek egy része nagyon erős allergén, azaz igen sokan szenvednek miattuk allergiás panaszoktól. A pázsitfűallergiát jelezheti: orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés, könnyezés, szemkörnyéki duzzanat, szemviszketés.

Libatopfélék
A libatopfélék az egyik fajokban leggazdagabb, haszon és gyomnövényeket egyaránt magába foglaló család. Hazánkban húsz faja is él, az ország minden táján megtalálhatók képviselõi. A fajok változatos tulajdonságúak, megjelenési formáik eltérõek. Keresztreakció: disznóparéjfélék, laboda, répa, seprűfű, paraj, ballagófű. Az erős allergénnek számító, több tucat hazai fajt magukban foglaló libatopfélék június és október között virágzanak, pollenszórásuk pedig rendszerint augusztusban és szeptember első felében van a csúcsán.

Üröm
Az üröm júliustól októberig szórja pollenjét, ezáltal a késő nyár egyik legveszélyesebb allergénjének tekinthető. Őshonos európai növénynemzetségként a skandináv régiótól egészen a déli, mediterrán területekig mindenhol megtalálható – beleértve természetesen a Kárpát-medencét is -, ráadásul olyan helyeken is megél, ahol a parlagfű még nem terjedt el.

Útifű félék:
Májustól októberig szórják erősen allergén pollenjeiket az útifűfélék. Bár legerősebb aktivitásuk főként a június-júliusi időszakra tehető, még szeptember első egy-két hetében is közepes koncentrációban lehet jelen virágporuk a levegőben. Az útifűfélék (Plantaginaceae) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe tartozó igen heterogén, kozmopolita növénycsalád. Főként mérsékelt égövi lágy szárú növények, cserjék és vízinövények tartoznak ide. A korábbi osztályozás szerint csak 3 nemzetség, az újabb, kibővített leírás alapján 90 nemzetség mintegy 1700 faja sorolható a családba.

Parlagfű
Az első magok valószínűsíthetően gabonát és egyéb élelmiszert szállító amerikai hajókon érkeztek Európába a múlt század elején. Bár az ötvenes években még alig ismerték, immár több mint két évtizede a leggyakoribb, szinte minden mezőgazdasági kultúrában jelenlévő gyomként tartják számon a parlagfüvet Magyarországon. Nagyon erős allergén, ráadásul egyetlen növény is több milliárd pollenszemet bocsáthat ki, amelyeket akár 100 kilométerre is elvisz a szél. Virágzása júliustól októberig tart.

Csalánfélék
Legelterjedtebb képviselőjük hazánkban a nagy csalán (Urtica dioica). A csalánfélékhez tartozik a kevésbé ismert, de erősen allergén pollenű közönséges falgyom (Parietaria officinalis) is, mely a csalánhoz hasonló megjelenésű, de levele ép szélű és csalánszőrei sincsenek. Eredetileg köves, sziklás helyeken, szurdokerdőkben honos, de az utóbbi években már a városokban is terjed, a házfalak tövében, belső udvarokban többfelé már tömegesen jelenik meg. A csalánfélék pollenje a nyár első felében (június-július) a pollenterhelés domináns összetevője, de akár késő őszig elhúzódhat.

Múlt héten el kezdtünk foglalkozni a műemlékekkel. Szép téma, érdekes terület, sok esetben kifejezetten szívet melengető tud lenni ha ez a kérdéskör szóbakerül. Ugyanakkor nem olyan egyszerű témakör ez, hiszen ahhoz, hogy műemlék legyen egy épület vagy épület együttes ahhoz jópár dolognak meg kell felelni. Lássuk mik ezek.

 A műemlékvédelem tárgyainak műemléki védelme a védetté nyilvánítással jön létre.
A védetté nyilvánítással egyidejűleg védett műemléki környezetnek minősülnek:
a) a műemléket vagy műemléki jelentőségű területet magában foglaló ingatlanterülettel közvetlenül határos ingatlanok;
b) az a) pontban meghatározott ingatlanokkal és a műemléket vagy műemléki jelentőségű területet magában foglaló ingatlanterülettel közvetlenül érintkező közterületrészek és a velük közvetlenül határos ingatlanok.

(4) A védetté nyilvánító rendeletnek tartalmaznia kell:
– a védetté nyilvánítás tényét,
– a védelem tárgyát és célját,
– c) a védelem fajtáját (műemlék, műemléki jelentőségű terület, műemléki környezet),
– az egyedileg védett ingatlanra (ingatlanrészre) vonatkozó, elővásárlási joggal kapcsolatos rendelkezést,
– az egyedileg védett műemléknek a műemlékvédelmi bírság megfelelő számítási kategóriájába sorolását,
– a műemlék és a műemléki jelentőségű terület védett környezetének meghatározását,
– a védelem alá vont ingatlanok (ingatlanrészek) egyértelmű azonosításához szükséges helyrajzi adatokat.

Védetté nyilvánítás kezdeményezése
a) A műemléki értékek védetté nyilvánítását a műemlékvédelmi hatóságnál írásban bárki kezdeményezheti.
b) A műemlékvédelmi hatóság a műemléki értékek felkutatását, illetőleg számbavételét szolgáló, állapotváltozással nem járó vizsgálatot és állapotrögzítő felmérést végezhet.
c) Ha a védetté nyilvánítás nem indokolt, a műemlékvédelmi hatóság állásfoglalásáról a kezdeményezőt a javaslat megtételétől számított 60 napon belül értesíti.

A védetté nyilvánítás előkészítése:
A védetté nyilvánítás előkészítését a műemlékvédelmi hatóság folytatja le, s javaslatot tesz a védetté nyilvánítást tartalmazó rendelet kiadására.

A védetté nyilvánítás előkészítése során a műemlékvédelmi hatóság értesíti:
–  a védelemre javasolt ingatlan tulajdonosát;
– a területen található közművek és egyéb létesítmények tulajdonosait;
– az ingatlan fekvése szerinti települési és megyei (fővárosi) önkormányzatot;
– a területileg illetékes építésügyi hatóságot;
– más jogszabály alapján is védett vagy védendő érték esetében a hatáskörrel bíró, területileg illetékes hatóságot (pl. a természetvédelmi hatóságot);
– a védetté nyilvánítás kezdeményezőjét.

A védelem alá vonni tervezett műemléki jelentőségű területen és műemléki környezetben az egyedi műemléki védettség alatt nem álló ingatlanok tulajdonosait a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításáról a műemlékvédelmi hatóság megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) értesíti.

Ideiglenes védettség
A műemlékvédelmi hatóság a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításával egyidejűleg a műemléki védelemre javasolt ingatlant, illetve területet, ha megsemmisülése vagy értékeinek eltűnése fenyeget, határozatával legfeljebb egyéves időtartamra ideiglenes védelem alá helyezheti, és e határozat azonnali végrehajtását rendelheti el.
Az ideiglenes védelem indokolt esetben egyszer és legfeljebb további egy évre meghosszabbítható.
Az ideiglenes védelem alatt álló ingatlanon a telekalakítási, építési, átalakítási és bontási munkák engedélyezéséhez a műemlékvédelmi hatóság hozzájárulása szükséges.

Az ideiglenes védelem megszűnik:
– ha a műemlékvédelmi hatóság a védetté nyilvánítás előkészítése során megállapítja, hogy a védetté nyilvánítás nem indokolt, akkor az erről szóló határozatnak az ingatlan tulajdonosa részére való kézbesítésével;
– az ideiglenes védelmet kimondó, illetőleg az azt meghosszabbító határozatnak az ingatlan tulajdonosa részére való kézbesítésétől számított egy év elteltével;
– a védetté nyilvánító rendelet hatálybalépésével.

A védettség megszüntetése
A védettség megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha
– a védetté nyilvánított műemlék megsemmisült, vagy ha a műemléki jelentőségű terület, illetve a műemlék a védelem alapját képező értékeit helyreállíthatatlanul elvesztette;
– a műemlékvédelmi hatóság hitelt érdemlően megállapította, hogy a védetté nyilvánítás téves adatok alapján történt, és a védelem tárgya a műemlék szakmai ismérveinek nem felel meg.

A védettség megszüntetésére irányuló eljárás esetén a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.