Lomtalanítási gondolatok

ChatGPT Image 2026. febr. 17. 08 23 39

A társasházi lomtalanítás kérdése sok konfliktus forrása, melynek egyik oka, hogy a jogszabály nem külön fejezetben, „lomtalanítás” címszó alatt szabályozza ezt a témát. A társasházi törvény logikája azonban egyértelműen meghatározza, hogy mit lehet és mit nem, ha a közös tulajdon használatáról van szó. A kiindulópont minden esetben az, hogy a közös tulajdon – legyen szó lépcsőházról, folyosóról, pincéről, udvarról vagy tárolóról – a tulajdonostársak közös használatára szolgál, mégpedig rendeltetésszerű módon. Ez a rendeltetésszerű használat nem foglalja magában azt, hogy bárki a saját feleslegessé vált tárgyait, bútorait vagy hulladékát ott tárolja, még átmenetileg sem.

A törvény szemlélete szerint a közös területek nem raktárak és nem ideiglenes hulladékgyűjtő helyek. Amikor valaki lomot helyez el egy lépcsőházban vagy folyosón, azzal nemcsak esztétikai problémát okoz, hanem korlátozza a többi tulajdonos használati jogát, akadályozhatja a közlekedést, és adott esetben tűz- vagy balesetveszélyes helyzetet is teremt. Ezek a körülmények már önmagukban is ellentétesek a társasházi törvény alapelveivel, függetlenül attól, hogy a lom „csak pár napig” lenne ott.

A lomtalanítás jogszerűsége nem azon múlik, hogy a tárgyak végül elszállításra kerülnek-e, hanem azon, hogy addig hol és milyen módon vannak elhelyezve. A törvényből az következik, hogy a lom csak akkor kerülhet közös területre, ha annak elhelyezése nem sérti mások jogait, nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot, és időben szigorúan korlátozott. Ez a gyakorlatban jellemzően azt jelenti, hogy kizárólag a hivatalos lomtalanítás napján, az elszállítást közvetlenül megelőző időszakban, előre egyeztetett módon kerülhetnek ki a feleslegessé vált tárgyak.

ChatGPT Image 2026. febr. 17. 08 23 44

A társasházi törvény világosan kimondja azt is, hogy a közös tulajdon használatának részletes szabályait a tulajdonosi közösség határozza meg. Ez történhet a szervezeti-működési szabályzatban, a házirendben vagy konkrét közgyűlési határozatokban. Ezek a szabályok nem önkényesek, hanem a törvény keretein belül születnek, és minden tulajdonosra egyformán kötelezőek. A közös képviselő feladata ebben a rendszerben nem az, hogy saját belátása szerint engedélyezzen vagy tilosson meg lomtárolást, hanem az, hogy a közösség által elfogadott szabályokat betartassa.

Összességében a társasházi törvény üzenete világos: a lomtalanítás nem egyéni döntés kérdése, hanem közösségi ügy. A közös terület használata nem járhat mások kárára, és nem alapozható arra az elképzelésre, hogy „mindenki így csinálja” vagy „csak ideiglenesen van ott”. A jogszerű és etikus lomtalanítás feltétele az előzetes egyeztetés, az időbeli korlátozás és a közösségi szabályok betartása. Ha ezek teljesülnek, a lomtalanítás nem konfliktusforrás, hanem a társasházi együttélés természetes része marad.

Közösképviselői etika 1. rész

ChatGPT Image 2026. febr. 17. 08 13 14

Elég sűrűn előkerül a mi életünkben a következő kérdés: Etikus és törvényes-e, ha a leváltásra készülő közös képviselő nem jelenik meg a közgyűlésen?

A társasház működése – véleményem szerint – alapvetően a bizalomra épül. A tulajdonosok megbíznak egy közös képviselőt, hogy a közösség érdekeit képviselje, jogszerűen, minden szabályt és előírást betartva és átláthatóan járjon el, valamint hiánytalanul elszámoljon a rábízott feladatokkal. Éppen ezért különösen érzékeny helyzet, amikor a tulajdonosi közösség úgy dönt, hogy meg kívánja válni tőle. Ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: etikus és törvényes-e, ha a leváltásáról szóló közgyűlésen a közös képviselő nem jelenik meg?

Jogilag a helyzet meglehetősen egyértelmű. A társasházi szabályozás nem ír elő kötelező részvételt a közös képviselő számára a közgyűléseken. Ha a közgyűlés szabályszerűen lett összehívva, a napirendi pontok – így a közös képviselő visszahívása is – akkor is érvényesen megtárgyalhatók, ha az érintett személy nincs jelen. Vagyis pusztán jogi értelemben a távolmaradás nem jogsértő, és nem akadályozza meg a leváltást.

Az etika azonban nem mindig esik egybe a joggal. Egy közös képviselő nem csupán szerződéses szolgáltató, hanem a társasház „arca” és működésének kulcsszereplője. Ha a közösség elégedetlen vele, az már önmagában egyfajta szakmai visszajelzés. Ilyen helyzetben a közgyűlésen való megjelenés lehetőséget adna:
– az álláspontja ismertetésére,
– a vitás kérdések tisztázására,
– vagy akár egy kulturált, korrekt lezárásra.

A távolmaradás ezzel szemben könnyen keltheti azt a benyomást, hogy a közös képviselő nem vállalja a felelősséget, vagy nem tiszteli a tulajdonosokat, akik megbízták őt. Ez akkor is így van, ha jogilag mindehhez joga van.

Vannak esetek természetesen, amikor a távolmaradás érthető lehet: például egészségügyi ok, előre jelzett akadályoztatás, vagy ha a képviselő írásban már minden szükséges dokumentumot és elszámolást átadott. Más a megítélése azonban annak, ha a közös képviselő szándékosan marad távol, hogy elkerülje a kérdéseket, a kritikát, vagy remélje, hogy a közgyűlés határozatképtelen lesz.

Ez utóbbi már nemcsak etikailag kifogásolható, hanem a közösségi együttélés alapelveivel is ellentétes. A társasház nem „ellenfél”, hanem egy közösség, amelynek működéséért a közös képviselő felelősséget visel – egészen a megbízatása utolsó napjáig.