Nekem a Fiumei úti sírkert olyan, mint a párizsiaknak Père-Lachaise temető. Temetésen jártam ott, és észleltem, hogy az árkádsor állványait lebontották. Ezért elindultam, hogy megfotózzam az árkádsor felújított kupoláinak mozaikjait. Sajnos óriási csalódásban volt részem, ott jártamkor csupán kettő lett kész, a másik kettőn még dolgoztak.
Temetői árkádsorokat először Olaszországban kezdtek építeni, de nem sokkal később egész Európában népszerűvé váltak.
A Fiumei úti sírkertet már 1885-ben dísztemetővé nyilvánította a főváros, szóval egyértelmű volt, hogy ide csak valami impozáns megoldás kerülhet. A temető főútjának két oldalán szimmetrikusan, egy-egy 85 méter hosszú, 14 méter széles, 4 méter magas építményt emeltek. Ez lett az Árkádsor, ami Gerle Lajos tervei alapján 1904 és 1908 között épült meg.
A különös építmények út felőli oldalán díszes oszlopsor van – olyan, mint egy elegáns tornác –, ám igazi ékességük a két-két kupola. Ezekbe ugyanis egy-egy, ötven négyzetméteresnél is nagyobb mozaik került. Mindegyik Róth Miksa (Pest, 1865. december 26. – Budapest, 1944. június 14.) műhelyében készült, így harmonizálnak egymással, bár valójában stílusuk igen eltérő, mivel mindegyiknek más volt a tervezője. Körösfői-Kriesch Aladár (Buda, 1863. október 29.– Budakeszi, 1920. június 16.) mozaikja (Krisztus feltámadása) például igazi szecessziós remekmű, amelyen népi motívumok, de egy kalotaszegi stílusú, stilizált város képe is megjelenik. Stein János Gábor (Kolozsvár 1874 – 1944) mestere Lotz Károly modorában dolgozott, műve, (Az utolsó ítélet ) bármelyik korabeli, historizáló templomunkat díszíthetné. A harmadik kupolamozaik Dudits Andor (Pest, 1866. június 24. – Budapest, 1944. november 7.) munkája (Krisztus siratása), a negyedik (A Szentlélek eljövetele) alkotója ismeretlen. A legtöbben Kölber Dezsőre vagy Vajda Zsigmondra gyanakodnak.
