A tömeges gyáralapítás következtében a XIX. század közepétől viharos növekedésnek indult Kőbánya lakossága. A századforduló idején az iskolai helyzet viszont az egész fővárosban itt volt a legrosszabb. 1873-ban Kőbánya, mint a főváros X. kerülete Budapest szerves része lett, természetesen hangot kapott a kívánság: legyen a városrészben fiúgimnázium.
1904-ben gimnáziumot kapott Kőbánya, ezt azonban a kerület többi részétől földrajzilag távol eső, elkülönülő Tisztviselőtelepen nyitották meg (az Elnök utca és a Rezső utca sarkán. A gimnázium 1907 őszén két első és egy második osztállyal indult, 119 tanuló fejezte be a tanévet. 1914-ben tartották az első érettségi vizsgákat. Ez az iskola kinőtte a szükségépületeket.
Az új gimnázium épülete 1914–15-ben épült, Lechner Ödön (Pest, 1845. augusztus 27. – Budapest, Terézváros, 1914. június 10.) és Vágó József (Nagyvárad, 1877. december 23. – Salies-de-Béarn, 1947. ) tervei alapján, szecessziós stílusban.
A Kőrösi Csoma Sándor út és az Ónodi utca mellett húzódó két háromemeletes szárnyat egy íves sarokszárny kapcsolja össze. Földszintjén egy nyitott előcsarnok található, fölötte kétemeletnyi magasan a Díszterem található. Érdekessége, hogy a gimnázium egyetlen tantermének sincs utcára nyíló ablaka, ezzel biztosítva az utcai zajok beáramlásának csökkentését.
