Belső hőszigetelés:
A belső hőszigetelés azt jelenti, hogy a szigetelőanyagot nem kívülről a homlokzaton, hanem a fal belső oldalán helyezzük el. Ehhez általában multipor ásványi hőszigetelő lapokat érdemes használni. Magát az eljárást azonban csak kivételes esetekben érdemes alkalmazni, például akkor, ha a külső hőszigetelés valamilyen oknál fogva nem megoldható. De ez esetben is figyelni kell rá, hogy a hőszigetelő anyag ne károsítsa a falat. A nedves felületre történő telepítés ugyanis komolyabb károkat is okozhat annak szerkezetében.
Diffúziós ellenállási tényező:
A diffúziós ellenállási tényező kifejezi az anyag vízgőz-továbbító képességét. Jelzi, hogy egy adott anyag diffúziós ellenállása hányszor nagyobb, mint ugyanaz a vastag levegőréteg ugyanazon a hőmérsékleten.
EPS:
Az expandált polisztirol rövidítése. Alapanyaga hőre lágyuló polimerizált sztirol és pentán, valamint égéskésleltető adalék. Előhabosítás során a gőzzel hőkezelt gyöngyöcskék megpuhulnak, és hőmérsékletnövekedés hatására a pentán gázzá alakulva „felfújja” azokat. A gyöngyszemecskén belül ekkor apró cellák alakulnak ki – az EPS hőszigetelő táblákat préseléssel állítják elő. Az EPS termékek 98%-a levegő (a pentán a folyamat végén távozik az anyagból), és 2%-a polisztirol, a gyártásuk során képződő hulladék 100%-ban újrahasznosítható. Legnagyobb felhasználója az építőipar, döntően hőszigetelésre alkalmazzák, de lépés-hangszigetelésre is gyártanak belőle termékeket. A normál EPS-hez képest az úgynevezett formahabosított, közel zárt cellás EPS nagyobb mechanikai szilárdsággal, jobb hőszigetelő képességgel és elhanyagolhatóan csekély vízfelvétellel rendelkezik. Készül grafitadalékos EPS is, ami a „fehérhaboknál” akár 20%-kal jobb hőszigetelő képességgel rendelkezik.
Fajlagos hő:
Fajlagos hő (fajlagos hőteljesítmény) c az a hő, amelyet egy bizonyos súlyú anyaghoz állandó nyomáson kell leadni annak hőmérsékletének 1 K-val történő emeléséhez.
Felszíni réteg:
A felületi réteg az érintkező hőszigetelő rendszer olyan rétege, amely védelmet nyújt a hőszigetelő rendszer mechanikai sérülések és légköri behatások ellen. Színes és szerkezeti megjelenést hoz létre a szigetelés külső felületén. Minimális vastagsága 2 mm, általában 4 mm-ig a maximális vastagságtól, a töltőanyag méretétől függően.
Fényerő tényező:
A fényerősségi tényező (fényvisszaverő tényező) az érintkező hőszigetelő rendszer külső felületének a felületi habarcs színétől függő visszaverődési képességét, ill. elnyeli a hősugárzást.
Filtrációs hőveszteség:
Szellőztetésből, és az épület szerkezeti elemeinek a tömítetlenségeiből származó légcsere. Utóbbit nem szeretjük, úgyhogy erről későbbiekben még írok néhány gondolatot.
Grafitos polisztirol:
A grafitos polisztirol egy újabb típusa a táblás hőszigetelő megoldásoknak. Alapját a hagyományos polisztirol adja, amihez grafitport adnak azért, hogy így növeljék a szigetelőképességet. Hatásfoka annyira jelentős, hogy 20-25 százalékkal képes jobb szigetelési eredményeket felmutatni, mint a hasonló vastagságban alkalmazott EPS lapok.
Harmatpont:
A harmatpont az épületszerkezet belső felületének hőmérséklete, amelynél a vízgőz lecsapódik.
Homlokzati hőszigetelés:
A homlokzati hőszigetelés egy olyan eljárás, amely során a homlokzatot szigetelőanyaggal borítják, majd a végeredményt egy külső vakolattal fedik be. Ez a fajta hőszigetelés jelentősen javítja az ingatlan energiatakarékosságát, és hatékonyan tartja bent a hőt a hideg időjárásban.
Hőáramlás:
Hőáramlás vagy konvektív hőátadás a hővándorlás olyan formája, amelynek során a hő közlése az azt hordozó anyag helyének megváltozásából következik, vagyis a vizsgált rendszer egy része, valamennyi anyag ténylegesen elmozdul a rendszer melegebb tartományából a hidegebb felé. A hőterjedés ekkor tehát valóságos anyagáramlással jár. Mivel a hőáramlás megkívánja a közeg mozgékonyságát, így csak folyadékokban és gázokban valósulhat meg, szilárd anyagokban hőáramlás nem történhet. A hőáramlás eredete szerint lehet szabad (vagy természetes), ún. mesterséges konvekció. Szabad vagy természetes konvekció esetén az áramlást nem külső erő hozza létre, hanem az áramló közeg belső állapotából adódik.
Hőáramsűrűség:
A hőáramsűrűség abban különbözik a hőátbocsátási tényezőtől, hogy ez esetben a hőmérséklet-különbség nem egységnyi. Ennek megfelelően azt mutatja, hogy egy adott épülethatároló szerkezet egységnyi felületén időegység alatt mekkora hőmennyiség áramlik át: q=UΔΘ W/m2.
Hőátbocsátás:
Ez egy komplex folyamat eredménye, ahol hőátadás és hővezetés is történik (hőátbocsátás = hőátadás + hővezetés). A hővezetés szilárd anyagban történik, a hőátadás pedig felület és levegő között.
Hőátbocsátási tényező:
a határoló szerkezetekre jellemző, ami az átáramló hőmennyiséget mutatja meg, egységnyi felületen, egységnyi idő alatt, egységnyi hőmérséklet különbségnél. (Jele: „U” mértékegysége: W/m²K) Az a jó, ha ennek értéke minél kisebb, mert annál jobb a szerkezet hőszigetelő képessége.
Hőhidak:
Az épülethatároló szerkezeteknek mindig vannak olyan részei, amelyeket nem jellemeznek a fenti, hőátbocsátásra vonatkozó jellemzők, mert a hőáramlás nem egy dimenzióban történik.
Hőmérséklet:
A hőmérséklet egy fizikai mennyiség a hőállapot számszerű jellemzésére. Ha két test hőmérséklete különböző, közöttük hőátadás indul meg, ami addig tart, amíg mindkettő azonos hőmérsékletű lesz. Az anyagok fizikai tulajdonságai (pl. térfogatuk, elektromos vezetésük, színük) a hőmérséklettel változnak. Ezt használjuk hőmérsékletmérésre a folyadékos hőmérőkben, a termoelemeknél, a pirométerben stb.
Hőtágulás:
Hőtágulásnak nevezzük azt a fizikai jelenséget, amikor valamely anyag hőmérsékletének a változásával megváltoztatja a méretét. Melegítéskor az anyagok általában tágulnak, a tágulás relatív mértékét a hőtágulási együttható fejezi ki. A hőtágulás általában közelítőleg lineárisan függ a hőmérséklettől. Ez alól kivétel, ha halmazállapot-változás történik, ill. néhány speciális vagy bomlékony anyag zsugorodik (negatív hőtágulás). Léteznek kerámiák és fémötvözetek, amelyek gyakorlatilag nem változtatják a méretüket. Az anyagtudomány hőtágulás tekintetében három kategóriát határoz meg, a lineáris (vonalas), a felületi és a térfogati hőtágulást.
Hőtárolás:
Az épülethatároló szerkezetek fontos jellemzője a hőtárolás, a nyári és téli hő védelem szempontjából. A hőtárolási szám az anyag fajhőjének és testsűrűségének szorzata:
s= cρ kJ/(m3K).
Hőterjedés:
A hőközlés folyamatát hőterjedésnek nevezzük. A hő különféle közegekben többféle módon terjedhet, amelyeket hővezetésnek, hőáramlásnak és hősugárzásnak nevezünk. A hőterjedésben általában mindhárom mechanizmus részt vesz, de a három közül általában az egyik dominánsabb szerepet játszik a többinél.
Hőszigetelés:
A hőszigetelés általános értelemben két eltérő hőmérsékletű tér (például a kültér és az épületbelső) között fellépő hőátadás gátlása, jellemzően nagy hőellenállással rendelkező szerkezettel. Lényege a hő terjedésének megakadályozása. A hőszigetelés célja általában az energiatakarékosság, ami részben költségmegtakarításban, másrészt környezetvédelemben jelentkezik.
Hőszigetelő anyag:
Az építőiparban általánosan elfogadott definíció szerint azonban a hőszigetelő anyagok általában valamilyen természetes vagy mesterségesen előállított alapanyagból készült, porózus vagy üreges szerkezetű, kis testsűrűségű termékek, amelyek hővezetési tényezője 10 °C középhőmérsékleten mérve nem haladja meg a 0,15 W/m-K értéket. A hőszigetelő anyagok szilárd alkotórészekből álló vázból, valamint levegővel vagy más gázokkal telt pórusokból, kapillárisokból épülnek fel. Mivel az álló levegő jó hőszigetelő, így a hőszigetelő anyagok pórusaiban jelen lévő levegő jó hőszigetelést biztosít.
Hővezetési ellenállás:
Ez a jellemző már nem anyagjellemző, hanem a különböző anyagokból készült szerkezetekre vagy szerkezeti rétegekre vonatkozik, és adott vastagságú réteg hőszigetelő képességére utal: R=d/λ m2K/W.
Hővezetési tényező:
Ez anyagjellemző, és az időegység alatt átjutó hő mennyiségét mutatja. (Jele: „λ” mértékegysége: W/mK) Az a jó, ha ennek értéke minél kisebb, mert annál jobb hőszigetelő az anyag. Tájékoztatásul bemutatom néhány jellemző építőanyag λ értékét, csak hogy látható legyen az anyagok közötti óriási különbség; beton 2,1; pórusbeton 0,09; EPS vagy MW hőszigetelő lap 0,04. Természetesen ez gyártmányonként, gyártónként mutathat némi eltérést, de a nagyságrendek ezek.
Kiegészítő elemek:
A kiegészítő elemek a hőszigetelő rendszer módosítására szolgáló termékek, amelyek a lábazatok, sarkok, tágulási hézagok, lezárások stb. területén találhatók.
Kombinált rúd:
A kombinált szalag fém vagy műanyag profil, ragasztott erősítő rácsokkal, mindkét oldalon meghatározott átfedéssel. A hőszigetelő rendszer sarkainak éleinek létrehozására szolgál.
Kondenzációs zóna:
A kondenzációs zóna az épületszerkezet vastagságának meghatározott része, amelyben az épületszerkezeten keresztül diffundáló vízgőz kondenzációja történik.
Kőzetgyapot:
A kőzetgyapot központi alapanyaga a bazalt, amit olvasztást követően folyékony halmazállapotban formákba töltenek, majd táblázottan szilárdítanak meg újra. A szigetelőanyag így szinte teljes egészében bazaltszálakból tevődik össze, kötőanyagként legfeljebb némi műgyanta kerülhet bele, melyek elősegítik a szálak rögzülését, illetve víztaszító tulajdonságait egyaránt.
Külső burkolat:
A külső burkolat vékony ragasztórétegből, valamint a köztük lévő burkolóelemekből és fugákból áll. A burkolólapok lehetnek olyan lapok, amelyek ellenállnak a külső környezet hatásainak. Általában kerámiából, üvegből vagy más anyagokból készülnek.
Lábazati hőszigetelés:
A lábazati hőszigetelés az épületek talapzatának szigetelését jelenti. Javítja az épület hőszigetelési értékét, csökkenti a nedvességet, és megakadályozza a hideg levegő beáramlását az épületbe. Nemcsak az épület energiahatékonyságát javítja, hanem a különböző nedvességgel és penésszel kapcsolatos problémákat is csökkenti. A lábazati hőszigetelés megvédi az épületet a talajvíz okozta problémáktól.
Megerősítő réteg:
Az erősítő réteg a hőszigetelő réteg külső felületén lévő érintkező hőszigetelő rendszer egy olyan rétege, amely biztosítja a felületkezelésből származó terhelés átadását, valamint a térfogatváltozás és a külső erők által okozott mechanikai igénybevétel okozta deformációk kiküszöbölését. 2 mm vastag erősítőhabarcsból készül, amelybe erősítő rács van felszerelve.
Nyomószilárdság:
Egy adott anyag nyomószilárdsága azt jelenti, hogy mekkora nyomást képes károsodás nélkül állni. Mértékegysége: kPa vagy MPa. Hasznosított tetőkön indokolt a hagyományoshoz képest magasabb nyomószilárdságú hőszigetelő-anyag beépítése a fokozott terhelés miatt: ilyenek pl. a tetőteraszok, parkolótetők, intenzív zöldtetők.
Összekötő réteg:
Az összekötő réteg ragasztóhabarcsból készült réteg, amely az érintkezőrendszerben biztosítja az eredeti épületszerkezet és a hőszigetelő rendszer rétegeinek kölcsönhatását.
Páradiffúzió:
Kiegyenlítődési folyamat, amely során a porózus építőanyagokban – az eltérő hőmérsékletű és nedvességtartalmú külső és belső tér között – gőz halmazállapotú nedvességvándorlás következik be. Télen a páradiffúzió a belső térből a külső felé alakul ki. Egy adott anyag páradiffúzióval szembeni ellenállását az (μ) -értékkel jelölik.
Perforált rúd:
A perforált szalag egy nem korrodáló, lyukakkal ellátott profil, amelyet a hőszigetelő szakasz elején és végén használnak, a perforáció olyan helyen van, amely lehetővé teszi a szellőztetett hőszigetelő rendszer levegőrétegének szellőzését.
PIR / PUR:
A poliuretán rövidítése. A PIR két alap összetevője a poliol és az izocianát – maga a poliuretán alacsony hőmérsékleten, katalizátor és melléktermék nélkül, a habosításhoz használt pentán gáz hatására jön létre. A poliuretán több mint 90 %-ban zártcellás szerkezetű, melynek belsejében található a pentán. Elterjedt felhasználása a II. világháború idején kezdődött: az akkoriban drága és nehezen beszerezhető gumi helyettesítésére használták. Azóta a számos fejlesztésnek köszönhetően mindennapi életünk valamennyi területén körülvesz minket. Bár a poliuretán egy olyan termék, amelyet a legtöbben nem ismernek behatóan, mert rendszerint más anyagokból készült burkolatok vagy felületek mögött rejtőzik, nehéz volna nélküle elképzelni az életünket.
Polisztirol:
A polisztirol a műanyagok egy fajtája, melyet polimerizált sztirolból állítanak elő. A habosított polisztirol nemcsak a hőszigetelő keményhab táblák, hanem különböző használati tárgyak alapanyaga: többek között kerékpáros bukósisakok, méhkaptárak, ételszállító dobozok, dekorációs eszközök is készülnek belőle.
Termikus burok:
Amikor az épületet hőszigeteljük, az egyfajta pajzsot képez a külső környezet hőhatása ellen. Ezt a pajzsot hívjuk termikus buroknak – ha a burok folytonossága megszakad (például szerkezeti elemek találkozásánál, amennyiben a hőszigetelés kivitelezése nem volt elég gondos), ott sérül a pajzs védelme is: fűtött házból jellemzően itt szökik a meleg.
Transzmissziós hőveszteség:
A ház határoló szerkezeteinek hőátbocsátásából adódó hőveszteség.
Üveggyapot:
Az üveggyapot egy speciális szigetelőanyag a gyapotok között, melyet egyre ritkábban alkalmaznak célzottan hőszigetelésre. Az üveg megolvasztásával, majd az így kapott massza centrifugálásával létrejövő kristályos szerkezetű szálakból készül, melyekből gyapjúszerű, puha anyag születik. Kísérőeleme a kvarchomok, valamint néhány egyéb mesterséges adalékanyag, ami képes egyben tartani a szálakat.
XPS (Extrudált polisztirolhab):
Az extrudált habok legfontosabb tulajdonsága a zárt cellás anyagszerkezetből adódó igen alacsony, szinte elhanyagolható vízfelvétel (0,2–1,0 V%). Testsűrűségük 25–35 kg/m3, hővezetési tényezõjük 0,029–0,035 W/mK közötti.
