Ez a különleges szecessziós épület a Stefánia út és Ajtósi Dürer sor sarkán áll.
Az épület megrendelője Zala György (Alsólendva, Zala vármegye, 1858. április 16. – Budapest, Józsefváros, 1937. július 31.) volt, aki a szobrokban gazdag XIX. század végének az egyik legjelentősebb művésze volt. Néhány alkotása például Andrássy Gyula és Tisza István Kossuth téri szobra. Aradon a Szabadság-szobrot, a Millenniumi emlékmű több alakját (a hét vezért és Gábriel arkangyalt) vagy Erzsébet királyné szobra az Erzsébet híd budai hírfőnél.
A Bálint Zoltán (Nagyvárad, 1871. március 6. – Budapest, 1939. január 17.) – Jámbor Lajos (Pest, 1869. október 31. – Budapest, 1955. november 6.) építészpáros Lechner Ödön 1898-as terveiből kiindulva, kevés változtatással készítette el a kiviteli terveket a villához és a hozzá közvetlenül csatlakozó műteremhez.
Az épület eredetileg kettő, egy kisebb és egy nagyobb műtermet is magában foglalt: sajnos a nagyobbikat, a közel 200 négyzetméteres, óriási üvegablakon át természetes fényben úszó műtermet még a II. világháború előtt lebontották.
Figyelemreméltó az épületet díszítő vasmunkák, így a kerítés, és az ablakok díszítő védőrácsozat, valamint pilléreken megjelenő színes pirogránit díszítés Az épület felé járva mindig megállok az ebédlőablak feletti mozgalmas fríznél, ami a Vénusz ünnepének antik témáját jeleníti meg. Amelyet a Lechner Ödönnel annyi közös értéket együtt megalkotó Zsolnay-gyárban készítették.
A belső terek kialakítása ma már nem őrzi az eredeti állapotokat. Az épületben a magyarországi Líbiai Nagykövetség működött. Ma eladó!
