Előfordult már, hogy írtam valamit a társasházakról. Például kiveséztem, hogy mi is az az SZMSZ. Erről itt és itt lehet olvasni. De volt anno egy két részes elmélkedésem a közgyűlésekről is. Ezeket itt és itt lehet megtalálni. Most egy kicsit (vagy nagyon) kilépek a valóság keretei közül és némi humorral és nem kevés túlzással próbálom érzékeltetni, hogy mennyire nem is könnyű egy közös képviselőnek (és a lakóknak sem) egy közgyűlésen részt venni. Azt mindenki tudja, hogy vannak olyan lakók akik komoly nehezítő tényezőnek számítanak a társasházban és velük rend szerint baj van a gyűléseken is. Mindenhez IS értenek, mindent IS megszakértenek, bármit IS jobban tudnak stb. stb. Jó sok stb. Most ezeket próbálom kikarikírozni amik között lehetnek akár valós események is. Szóval lássuk milyen is az amikor egy problémás lakótárs hozzászól a közgyűléshez:
– Szeretném felvetni, hogy a lift lassan jár, és egyértelműen a szomszédom hibája, mert minden reggel megállítja az összes emeleten, hogy beszélgethessen a virágokkal a közös erkélyeken. Hát tudom én, hogy a ciklámeneknek és a kövirózsáknak is fontos a társaság, de azért a liftet ne használjuk ilyen módon.
– Nem értem, miért nem javasoljuk a közös költség emelését egy kis sátor és elefántok bérlésére a kertbe? Legalább lenne valami szórakozás a lakóknak!
– Miért van az, hogy mindig csak én figyelmeztetem az embereket a létrával való közlekedés veszélyeire a közös területeken? Valahogy úgy érzem, mintha egyedül lennék ebben a témában ezen közgyűlésen!
– Én azt mondom, hagyjuk el a társasházat, és költözzünk mind egy óriási sárkány által vezetett léghajóra. Az nem csak 1000-szer jobb lenne mint a mostani, és nem kéne a szomszédokkal vitatkozni a parkolóhelyek miatt!
– Legközelebb inkább ebédlőben ülök majd egyedül, mert a falaknak jobb ötleteik vannak, mint nekünk itt a közgyűlésen.
– Ez a padló nekem valahogy ferde, de elképzelhető hogy csak a térbeli tudatom került kibillenésbe? Mindenesetre lehetséges, hogy az a neonkék karosszék a sarokban okozza a gravitációs problémákat.
– Mindenki csak a kutyákra panaszkodik! Miért nincs szabályzat azokra az űrlényekre, akik az én erkélyem alatt parkolnak éjszakánként? Elég már az UFO-zgatásból!
– Miért nem kapok értesítést, amikor az első lépcsőház második emeletén az ötödik lépcsőfok nyikorog? Mostantól saját nyikorgást mérő készüléket igénylek Jogom van tudni melyik lépcső mikor nyikorog!
– Javaslom, hogy a tetőn legyen egy speciális sáv a repülő szőnyegeknek! Megjegyzem, az én szőnyegem már többször is panaszkodott, hogy nincs elég hely az udvaron és a ház előtt parkolni!
– Ez a közgyűlés olyan hosszú, hogy már azt is elfelejtettem, miért jöttünk ide! Talán csak azért, hogy megtudjuk, ki a legjobb az összeszorított fogak közötti süteményevésben?
– Egyébként ti is észrevettétek, hogy a földszinten az összes konyhából hiányzik a zebra? Lehet, hogy a felső szomszédok a reggeli müzliben találjuk meg őket!
– Van egy fontos dolog, amiről beszélnünk kell: mégpedig a szobanövényeink. Valaki megpróbálta őket nevelni és beszélni tanítani? Mert az én fikuszom most éppen szabad verseket ad elő minden este!
– Hogy lehet az, hogy mindig pont akkor hívom fel a liftet, amikor mások is használni akarják? Talán a liftnek van egy kis érzékelő kamerája, amelyik megjegyzi az arcomat, és szándékosan kerül el, amikor a legkritikusabb pillanatban próbálok a hívó gomb után kapni?
– A lépcsőházban azt hiszem, egy láthatatlan kenguru ugrál. Már kétszer is meglökött, amikor nem számítottam rá! Meg kellene neki beszélni a társasházi etikett szabályait.
– Van valami furcsa a parkolóban. Megpróbálom körülírni. Úgy néz ki mint egy hatalmas spagetti szörny ami önkényesen veszi el a helyeket! Azt mondja addig csinálja ezt amíg nem kap sajtszószt és egy kis fűszert!
