1. Menekülési útvonal szabálytalansága

Ez az egyik legfontosabb terület.
A társasház közlekedői, lépcsőházai, bizonyos esetekben a szabadlépcsők is menekülési útvonalként szolgálhatnak. Az OTSZ kifejezetten menekülési útvonalként nevesíti többek között a lépcsőházat és a szabadlépcsőt.

• Példák:

• a lépcsőházban bútorokat, szekrényeket, lomokat tárolnak;

• a folyosót vagy lépcsőt tárgyakkal leszűkítik;

• a menekülési útvonalon éghető anyagokat tárolnak;

• egy ajtó, rács vagy más akadály miatt a menekülési útvonal nem használható megfelelően;

• a meneküléshez szükséges szélesség nem biztosított.

• A menekülési útvonal szükségtelen leszűkítése vagy szabálytalan tárolás tűzvédelmi hatósági ügy lehet, és ezekhez a jogszabály tűzvédelmi bírságtételeket is kapcsol.

  ---

• 2. Kijárat vagy vészkijárat akadályozása

  Ha egy kijáratot vagy vészkijáratot úgy zárnak le, illetve szűkítenek le, hogy az a menekülést akadályozza, az egyértelműen tűzvédelmi kérdés.

• Példák:

• a pince kijáratát eltorlaszolják;

• a lépcsőház kijárati ajtaja előtt tárgyakat tárolnak;

• a vészkijárati ajtó nem nyitható megfelelően;

• egy kapu vagy rács megakadályozza a menekülést;

• a kijárat átbocsátóképessége a szükségesnél kisebb.

• A jogszabály külön is nevesíti a menekülésre számításba vett kijárat, illetve vészkijárat leszűkítését és lezárását.

  ---

• 3. Lépcsőház tűzvédelmi problémái

  A lépcsőház nem pusztán építészeti kérdés, ha menekülési útvonalként működik.

• Például vizsgálható tűzvédelmi szempontból:

• a lépcsőház megfelelően használható-e menekülésre;

• a menekülési útvonalat leszűkítik-e;

• a lépcsőházban elhelyezett tárgyak veszélyeztetik-e a kiürítést;

• a menekülési útvonal tűzvédelmi kialakítása megfelel-e;

• szükséges-e hő- és füstelvezetés, illetve annak működése megfelelő-e;

• biztosított-e az előírt biztonságos kiürítés.

• Az OTSZ szerint az épületeket úgy kell kialakítani, hogy tűz esetén a benntartózkodók megfelelő kijáraton keresztül el tudják hagyni az épületet, és a menekülési útvonalra megfelelő időn belül eljuthassanak.

  ---

• 4. Tűzgátló ajtók, tűzszakaszolás

  Társasházban is lehetnek olyan szerkezetek és ajtók, amelyeknek tűzvédelmi funkciójuk van.

• Példák:

• tűzgátló ajtó kitámasztása;

• tűzgátló ajtó eltávolítása vagy nem megfelelő cseréje;

• tűzgátló ajtó nem záródik;

• tűzszakaszhatár utólagos szabálytalan áttörése;

• gépészeti vagy elektromos vezetékek átvezetése nincs megfelelően tűzgátló módon kialakítva.

• Ilyenkor már nem egyszerű építészeti vagy karbantartási hibáról beszélünk, hanem tűzvédelmi követelmény megsértéséről.

  ---

• 5. Tűzjelző és tűzoltó berendezések

  Ha a társasházban előírt vagy létesített tűzvédelmi berendezés van, annak működőképessége és megfelelő üzemeltetése szintén tűzvédelmi hatósági terület.

• Például:

• tűzjelző berendezés hibás;

• kötelező rendszer nincs működőképes állapotban;

• tűzoltó készülékek hiányoznak vagy nem megfelelően vannak elhelyezve;

• beépített tűzjelző vagy oltórendszer karbantartása nem megfelelő;

• a rendszer működését valaki szándékosan akadályozza.

  ---

• 6. Hő- és füstelvezetés

  Különösen lépcsőházaknál és mélyebb szinteknél lehet fontos.

• Példák:

• a hő- és füstelvezető rendszer nem működik;

• a füstelvezető nyílásokat eltorlaszolják;

• a rendszer vezérlése nem működik;

• a füstmentesítéshez szükséges feltételeket utólag megváltoztatják.

• Ez azért tartozik a katasztrófavédelemhez, mert közvetlenül összefügg a tűz esetén történő meneküléssel és a tűzoltói beavatkozással.

  ---

• 7. Tűzoltási felvonulási terület, tűzoltási felvonulási út

  Társasházaknál különösen fontos lehet, hogy a tűzoltó járművek hozzáférése biztosított legyen.

• Példák:

• parkoló autókkal eltorlaszolják a tűzoltási felvonulási területet;

• kapuval, sorompóval vagy egyéb módon akadályozzák a tűzoltók bejutását;

• növényzet vagy más építmény akadályozza a hozzáférést;

• egy későbbi építés vagy átalakítás miatt a korábban biztosított tűzoltási útvonal megszűnik.

• Itt már nem az a kérdés, hogy az út vagy a kapu „szép-e” vagy építészetileg megfelelő-e, hanem hogy tűz esetén biztosított-e a tűzoltói beavatkozás.

  ---

• 8. Tűzoltási felvonulási terület, tűzoltási felvonulási út használata

  Ide tartozhat például az is, ha egy társasház udvarán a lakók rendszeresen olyan módon parkolnak vagy helyeznek el tárgyakat, hogy a tűzoltási felvonulási terület használhatatlanná válik.

  Ez tipikusan nem közterület-felügyeleti vagy parkolási kérdés, ha a területnek tűzvédelmi funkciója van.

  ---

• 9. Tűzveszélyes használat

  A katasztrófavédelem a társasház használatának tűzvédelmi szabályait is ellenőrizheti.

• Példák:

• szabálytalanul tárolt nagy mennyiségű éghető anyag;

• tűzveszélyes anyagok nem megfelelő tárolása;

• pincében, közlekedőben vagy más közös területen olyan anyagok felhalmozása, amelyek tűzvédelmi kockázatot jelentenek;

• szabálytalan elektromos használatból eredő tűzveszély.

  ---

• 10. Kémények és égéstermék-elvezetés

  Ez egy kicsit külön kategória. A kéményseprőipari hatósági és ellenőrzési ügyek is a katasztrófavédelem rendszeréhez kapcsolódnak, de itt nem egyszerűen „tűzvédelmi ellenőrzésről” van szó.

• Például:

• égéstermék-elvezető szabálytalan kialakítása;

• kémény használatával kapcsolatos hatósági probléma;

• kéményseprő-ipari kötelezettségek elmulasztása;

• veszélyes állapotú égéstermék-elvezető.

• A hatáskört a kéményseprő-ipari szabályozás külön rendezi.

Nem egyszer, nem kétszer kérdezik meg tőlem: MEDDIG KELL KITARTANIA EGY KÖZÖS KÉPVISELŐNEK? De mondhatnám úgyis: meddig kell tűrnie?

Egy társasház életében vannak olyan helyzetek, amelyek nem szakmai, hanem emberi szempontból teszik próbára a közös képviselőt. A kötözködő, rosszindulatú lakó, a tartósan nem fizető tulajdonos, a notórius pereskedő, vagy éppen az egymással folyamatosan harcoló tulajdonostársak mind-mind olyan helyzeteket teremthetnek, amelyek idővel az egész közösség működésére hatással vannak. Valamint a közös képviselő idegeire is.

Ha jobban belegondolok nem csak a közös képviselőre és kollégáira vannak ezek hatással.
A konfliktusok előbb-utóbb a normális, együttműködő tulajdonosokat is elérik. Egy közgyűlésből vita lesz, egy egyszerű döntésből hónapokig tartó huzavona, egy szakmai kérdésből személyes konfliktus. A közös képviselő pedig sokszor úgy kerül a helyzet közepébe, hogy közben neki kellene biztosítania a társasház működését és képviselnie valamennyi tulajdonos érdekeit.

Ilyenkor felmerülhet a kérdés: ha egy közös képviselő egy ponton azt mondja, hogy ebből elég volt, akkor cserben hagyja a korrekt, együttműködő tulajdonosokat? Nem tett meg mindent, amit lehetett?

Szerintem nem feltétlenül.

Egy közös képviselő munkáját nem az alapján kell megítélni, hogy hány konfliktust hajlandó a végtelenségig elviselni. Sokkal inkább az alapján, hogy mit tett meg addig, amíg a társasház érdekeit szolgálta. Elvégzett egy felújítást azon az áron, amelyet a közgyűlés elfogadott. Behajtott egy jelentősebb tulajdonosi tartozást, amelyről más talán már lemondott volna. Végigvitt egy peres ügyet, amelynek eredményeként érvényesíteni lehetett a garanciális javításokat. Ezek nem a feladás jelei. Éppen ellenkezőleg: azt mutatják, hogy a közös képviselő dolgozott, küzdött és képviselte a társasház érdekei.

De van egy pont, ahol már nem az a kérdés, hogy megtett-e mindent a társasházért, hanem az, hogy meddig várható el tőle az állandó konfliktusok, támadások és személyeskedések elviselése.
Mert a közös képviselő is ember. Nem egy gép, amely korlátlan ideig tűri a feszültséget, a rosszindulatot és a folyamatos konfliktusokat.

A társasház érdekeit képviselni kötelesség. De a közös képviselőnek is lehetnek emberi határai.

A geodéta egyik legnagyobb előnye, hogy nem véleményt mond, hanem mérési adatok alapján rögzíti a tényleges állapotot. Ez különösen értékes akkor, amikor a tulajdonosok között vita van arról, hogy „mi hol van”, „kié az a terület”, vagy „meddig tart a társasház telke”.

Egy társasházkezelő számára ezért a geodéta tulajdonképpen egy független műszaki-jogi helyzetet tisztázó szakember: a felmérés később alapul szolgálhat tervező, ügyvéd, földmérési szakember vagy hatóság munkájához is.

Miért lehet szükség geodétára egy társasháznál?

• Telekhatárok pontos meghatározása – ha nem egyértelmű, pontosan hol húzódik a társasház telkének határa, például kerítés, szomszédos épület vagy közös terület miatt.
• Társasházi alapító okirat és alaprajz ellenőrzése – a valós állapot és a nyilvántartott állapot eltéréseinek feltárására.
• Közös és külön tulajdon határainak tisztázása – például pince, padlás, tároló, udvar vagy egyéb területek esetében.
• Épületfeltüntetés és változások átvezetése – bővítés, hozzáépítés, új épületrész vagy más változás esetén a földhivatali nyilvántartás rendezéséhez.
• Felújítások és beruházások előkészítése – pontos felmérés készíthető az épületről, telekről és a meglévő viszonyokról.
• Szomszédjogi viták esetén – például ha kérdéses, hogy egy kerítés, melléképület, támfal vagy más építmény melyik telekre esik.
• Telekmegosztás, telekalakítás előtt – ha a társasház telkének jogi vagy fizikai rendezése válik szükségessé.
• Használati határok dokumentálása – például udvar, parkoló vagy kert használatánál, ha a tényleges használat és a dokumentumok között eltérés van.
• Térképi adatok pontosítása – régi, pontatlan vagy hiányos dokumentáció esetén a jelenlegi állapot szakszerű rögzítésére.

A társasházban reggel 8-kor még csak egy lakás ázott.

Délre már senki sem tudta, hogy ki.

A vízszerelő megérkezett, alaposan körbejárta a helyszínt, majd megállapította, hogy a víz valahonnan a csőből jön. Ennél pontosabb diagnózist egyelőre nem tudott adni.

A strangot nem találta meg, az ágvezetéket nem ismerte fel, a csatorna bekötését pedig egy teljesen másik csőnek nézte. A szerelési rajz természetesen nem állt rendelkezésre, mert azt évekkel korábban elmosta a szennyvíz.

A megrendelt anyagok közben megérkeztek. Aztán temmi nem passzolt semmihez. Az egyik idom még saját magához sem.

A közös képviselő próbált segíteni, de hamar kiderült, hogy azt sem tudja, melyik lakás ázik. Viszont nagyon határozottan tudta, hogy valahol az épületben van a probléma.

Ezután megpróbálták elzárni a vizet. Sikerült.

Az egész háztömbben.

A szerelő ezután új helyet keresett a fúráshoz. Megtalálta.

Egy villamos vezetéket.

A következő tíz percben már nem volt víz, villany, és lassan a türelem is elfogyott. Ekkor megérkeztek a lakók.

Az első közölte, hogy a Föld nem gömbölyű, ezért a víz sem feltétlenül lefelé folyik.

A második szerint az ázást valószínűleg egy chemtrail okozza, és különösen gyanús, hogy mindig akkor jelennek meg a repülők, amikor a társasházban csőtörés van.

A harmadik lakó eközben békésen elaludt a lépcsőn egy üveg bor társaságában, majd húsz perc múlva felébredt, és közölte, hogy szerinte a csőtörést már tegnap megjavították.

Délután négykor végre megtalálták a hibás vezetéket.

Kiderült, hogy nem az ázott lakásban volt. Nem is azon a strangon. Sőt, még csak nem is azon az emeleten. A szerelő elégedetten összepakolt.

A közös képviselő pedig megnyugodott: legalább most már pontosan tudták, hogy hol nincs a hiba.

Van egy társasház, ahol valaki egyszerűen úgy döntött, hogy ő lesz a közös képviselő. Nem volt szabályos közgyűlési megválasztás, nem volt érdemi tulajdonostársi döntés, csak megtörtént a „kinevezés”.

És ami talán még érdekesebb: később ugyanilyen egyszerűen le is mondott róla, majd abbahagyta.

Közben évekig húzódtak a problémák. Vízszerelési gondok, elmaradó takarítás, biztonsági hiányosságok, kevés vagy szinte semmilyen kommunikáció. A lakók többsége pedig nem igazán értette, miért van ez így. Talán nem is érdekelte őket eléggé ahhoz, hogy utánanézzenek.

Pedig a társasház nem úgy működik, hogy aki reggel elsőként kimondja, hogy „én vagyok a közös képviselő”, az attól kezdve az is.

A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény alapján a közös képviselő megválasztása a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. A közös képviselőnek emellett konkrét törvényi feladatai vannak a társasház működtetésével, fenntartásával, a közgyűlési határozatok végrehajtásával és az elszámolással kapcsolatban.

Vagyis ez nem egy olyan tisztség, amit az ember saját magának adományoz, majd néhány év múlva lead, mint egy megunt klubtagságot.

A történet azonban nem csak arról szól, hogy valaki szabálytalanul vállalt szerepet. Arról is szól, hogy a tulajdonostársak miért hagyták ezt éveken keresztül megtörténni.

Mert egy társasházban a „majd valaki intézi” nagyon veszélyes mondat. A kisebb műszaki problémából nagyobb kár lesz, az elmaradt karbantartásból komoly költség, a kommunikáció hiányából pedig előbb-utóbb bizalmi válság.

A tanulság egyszerű: a közös képviselőt szabályosan meg kell választani, a munkáját ellenőrizni kell, a problémákat pedig nem szabad évekig a szőnyeg alá söpörni.

A társasház nem attól működik, hogy van valaki, aki közös képviselőnek nevezi magát. Attól működik, hogy van mögötte szabályos döntés, valódi felelősség és számon kérhető munka.

Társasházi kert: nem a négyzetméter a lényeg, hanem hogy mire használjuk

Egy társasházi kert kialakításánál könnyű beleesni abba a hibába, hogy először azt kérdezzük: „Hány négyzetméterünk van?” Pedig a jobb kérdés inkább az lenne: „Mit szeretnénk ebből a területből kihozni?”

Mert egy 80 négyzetméteres, jól megtervezett udvar sokkal többet adhat a lakóknak, mint egy 300 négyzetméteres, de funkció nélküli füves terület.

A zöldfelületek értéke ma már nem pusztán esztétikai kérdés. A WHO összefoglalói szerint a városi zöldterületek hozzájárulhatnak a stressz csökkentéséhez, a fizikai aktivitáshoz, a társas kapcsolatokhoz, miközben mérsékelhetik a hőterhelést, a zaj és a levegőszennyezés hatásait is. (Egészségügyi Világszervezet)

Vagyis a társasházi kert nem egyszerűen „szépítés”. Közös használatú élettér.

De mekkora terület kell egyáltalán?

Erre nincs egyetlen varázsszám.
A nagyobb, közpark jellegű zöldterületeknél a WHO egyik gyakran alkalmazott irányelve legalább 0,5–1 hektárnyi, vagyis 5000–10 000 m²-es zöldterület elérhetőségét említi 300 méteren belül. Ez azonban városi, közösségi zöldterületre vonatkozó ajánlás – nem azt jelenti, hogy egy társasházi udvarnak ekkorának kell lennie. (IRIS)

Egy társasházban már jóval kisebb területből is lehet értelmes kertet létrehozni.

Nagyjából 50–100 m²-től már érdemes tudatos kertkialakításban gondolkodni, ha a terület adottságai megfelelőek. 100–300 m² között pedig már több különböző funkció – például pihenőrész, növényágyás, árnyékos ülőhely vagy kisebb közösségi tér – is jól összehangolható.

De a terület nagysága önmagában semmit nem garantál. Egy rosszul kialakított 200 m²-es kert lehet egyszerűen „fű, két bokor és egy pad”. Ez technikailag kert. Élményként már kevésbé.

Mit kell mérlegelni a kialakítás előtt?

 1. Mennyi napfényt kap a kert?

Társasházi udvaroknál ez az egyik legfontosabb kérdés.
A magas épületek, a szűk belső udvarok és az épületek tájolása miatt ugyanazon a területen belül is lehet teljesen napos, félárnyékos és szinte egész nap árnyékos rész.
Ez meghatározza, hogy milyen növényekkel érdemes dolgozni. Nem sok értelme van egy napimádó növényt olyan helyre ültetni, ahol egész nap csak a szomszéd épület falát látja.

2. Mi történik a vízzel?

A kert nemcsak akkor érdekes, amikor süt a nap.
Meg kell vizsgálni a vízelvezetést, a talaj állapotát, az öntözési lehetőségeket és azt is, hogy nagyobb eső után hová kerül a csapadék.
A jól kialakított kert egyik fontos feladata éppen az, hogy ne csak elviselje a vizet, hanem lehetőség szerint hasznosítsa is.

3. Fű vagy inkább változatos növényzet?

A klasszikus gyep jól mutat, de nem minden társasházi kertben ez a legjobb megoldás.
Kis területen a gyep jelentős részét elfoglalhatja úgy, hogy közben kevés valódi funkciót ad. Ezzel szemben cserjék, évelők, talajtakarók, kisebb fák és virágzó növények változatosabb környezetet teremthetnek.
Egy friss szakirodalmi összefoglaló kifejezetten azt hangsúlyozza, hogy a kisebb lakókörnyezeti zöldterületeknek is fontos szerepük van, és kis udvarokban is kialakíthatók évelőkkel, magaságyásokkal, edényes növényekkel vagy kisebb zöldfelületekkel. (Frontiers)

4. Mire fogják használni a lakók?

Ez talán a legfontosabb kérdés.
Ha a lakók szeretnének kiülni, kell ülőhely. Ha kisgyermekes családok élnek az épületben, más szempontok kerülnek előtérbe. Ha sok idős lakó van, fontos lehet a könnyű megközelíthetőség, az árnyék és a kényelmes pad.
Ha pedig senki nem akarja használni, akkor hiába költünk vagyonokat egy „instagram-kompatibilis” kertre.
A kertet nem a kertésznek, hanem a lakóknak tervezzük.

És itt jön az egyik leggyakoribb társasházi probléma: a fenntarthatóság

A kert kialakításának költsége egyszeri tétel lehet. A fenntartás viszont minden évben visszatér.
Fűnyírás. Metszés. Öntözés. Pótlás. Növényvédelem. Lehullott levelek. Téli munkák. Ezért a kerttervezésnél nemcsak azt kell megkérdezni, hogy „Mi lenne szép?”, hanem azt is: „Ki fogja ezt öt év múlva fenntartani, és mennyibe fog kerülni?”

A WHO is külön kiemeli, hogy a zöldterületek tervezésénél már a kezdetektől figyelembe kell venni a fenntartási igényeket. (IRIS)
Ez társasháznál különösen fontos, mert a közös költség nem végtelen, a lakók pedig általában meglehetősen gyorsan észreveszik, ha egy új beruházás után elszaladnak az üzemeltetési költségek.

A jó társasházi kert három dolgot tud:
Szép. Használható. Fenntartható.

Ha ebből bármelyik hiányzik, előbb-utóbb probléma lesz.
A kutatások egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy nem egyszerűen a zöldfelület mennyisége számít, hanem annak elérhetősége, minősége, használhatósága és kialakítása is. Egy 2024-es áttekintés például arra hívja fel a figyelmet, hogy a kisebb, fákkal és növényzettel rendelkező városi zöldterületeknek is jelentős szerepük lehet a lakókörnyezetben. (ScienceDirect)

És talán ez a társasházi kertek egyik legfontosabb tanulsága:
Nem feltétlenül több zöld kell. Jobb zöld kell.

Egy 60–80 m²-es udvarból lehet kellemes, árnyékos, virágzó kis közösségi tér. Egy 400 m²-es területből pedig lehet egy drága, gondozásigényes füves pusztaság.

A kérdés tehát nem az, hogy mekkora kertünk van. A jó kérdés az, hogy mit kezdünk vele. És társasházkezelőként talán ez az egyik legjobb kiindulópont: mielőtt növényt ültetünk, előbb beszéljünk a lakókkal. 🌱

Mert egy jó társasházi kert nem attól működik, hogy tökéletes. Hanem attól, hogy használják, szeretik – és hosszú távon fenn is lehet tartani.

Hiábavaló próbálkozás, avagy a megoldhatatlan szelektív hulladékgyűjtés

A szelektív hulladékgyűjtés alapvetően egyszerű dolog.

Van egy kuka a papírnak, egy a műanyagnak, esetleg egy az üvegnek. A kukákon piktogramok vannak. Nagyok, színesek, több nyelven is elmagyarázzák, mit kellene beléjük dobni.

És mégis.

Társasházainkban időnként úgy tűnik, mintha a szelektív hulladékgyűjtés egy titkos társadalmi kísérlet lenne.
A papíros kukában például rendszeresen található üveg, szakadt cipő, régi serpenyő, és időnként valami, amiről jobb nem is tudni, hogy micsoda.

A műanyagos pedig igazi meglepetésláda.
Félig megevett pizza? Természetesen.
Elrohadt fa ablakkeret? Miért ne?
Régi ruhadarab? Nyilván.
Valaki egyszer valószínűleg egy komplett komódot is megpróbál majd belepréselni, csak hogy kiderüljön, valóban szelektív-e.

És ami különösen szép az egészben: az információ ott van.
A kuka oldalán.
Piktogrammal.
Színesen.
Több nyelven.

Ennél többet talán már csak személyesen lehetne odatenni pl. egy 12 órában felvett oktatóval.

„Kedves lakó! Ez itt egy PET-palack. Kérjük, ne helyezze a papírgyűjtőbe. Köszönjük.”

Bár valószínűleg akkor is akadna valaki, aki másnap reggel egy matraccal érkezne.

A társasházi szelektív hulladékgyűjtés így lassan sajátos műfajjá vált. Nem a hulladékot válogatjuk szelektíven.

Hanem a kukákat.

A papírosba kerül minden, ami éppen útban van. A műanyagosba minden, ami nem fért bele máshová. Az üveges pedig csak csendben várja, mikor érkezik meg hozzá egy régi fotel.

És mi továbbra is reménykedünk. Mert az ember alapvetően fejlődőképes. Csak néha nehéz eldönteni, hogy melyik irányba.