Kategória: Hires épületek

Zugliget elég népszerű kirándulóhely volt már az 1800-as évek elejétől kezdve, nem véletlenül épült ide a legendás Fácán Nagyvendéglő. Viszont feljutni csak nagy nehezen lehetett a meredek hegyoldalon, így már nagyon korán elkezdték tervezgetni az idevezető vaspályát. Ahogy az lenni szokott, el kellett telnie pár évtizednek, míg a tervezgetésből lett is valami, na de 1868-ban tényleg megindult a lóvasút, amely a Lánchíd budai hídfőjétől hozta fel a látogatókat. Az évek alatt persze rengeteget fejlődött a közlekedés, a hálózat szép lassan benőtte egész Budapestet, a lovakat meg közben elektromos meghajtásra cserélték: 1896-tól már Zugligetbe is villamos járt fel.

A Kauser József (Pest, 1848. május 7. – Budapest, 1919. július 25.) magyar építész.) tervezte gyönyörű épület tulajdonképpen két pavilonból állt: az egyikben posta, távírda és a „dohánytőzsde” (vagyis trafik), a másikban a kocsivezetői laktanya, az állomásfőnöki lakószoba és egy iroda volt. A kettő közötti nyitott csarnok volt a tulajdonképpeni váró: az oszlopokon nyugvó díszes tető alatt 500 ember is elfért.

A villamos megszűnésével, majd a rendszerváltással rohamosan romlásnak indult az épület állaga. Bár még a 2000-es években is lakták, a falai már szét voltak firkálva, az ablakainak jelentős része törött volt, a fémelemek többségét ellopták.

ZDA – Zoboki Építésziroda építészei,  Zoboki Gábor, Reppert Béla és Dobrányi Ákos vezette műemléki helyreállítás legfontosabb eleme volt, hogy ismét felszabadították a várócsarnokot. A leglátványosabb helyreállítási munka a faszerkezettel volt. A teljes tetőszerkezetet szétszerelték, a beszámozott faelemeket egyesével megvizsgálták, és amit kellett, pótoltak. A két pavilon felett viszonylag sok régi elemet meg lehetett menteni, ám a központi csarnok tetőzetét szinte teljesen cserélni kellett.

A fémelemeket is újragyártották. A bádogos munkák többségét az idő ette meg, egyszerűen használhatatlanra vékonyodtak. A gyönyörű ereszcsatorna-díszek tehát vadonatújak, az eredetiek közül lesz olyan, ami a gyűjteményben kap helyet. A képen látható teraszkorlátot viszont nem ezért kellett újból elkészíteni: azt néhány évvel ezelőtt lelopták az üresen álló házról.

MAHART ház:

Az 1895-ben alapították a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaságot (MFTR).

Az új székház építésére 1910-ben között tervpályázatot írt ki a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság. Országos, titkos, jeligés pályázatot írtak ki, az első három helyezettet kötelezően megnevezve, a további tervekre pedig fenntartották a megvásárlás lehetőségének jogát. A zsűri tagjai között találjuk Alpár Ignácot is.

A  kivitelezés megbízását is az első helyezett Kálmán Géza Aladár – Ullmann Gyula párosra bízták. Sajnos az eredeti tervrajzok nem maradtak fenn, csak egy 1911-es keltezésű rajz, amely a fűtővezetékek hálózatát mutatja. Ez azonban homlokzati rajzot nem tartalmaz. Az építkezés 1909 végén kezdődött. Az épület a hajózás központi irodaháza számára készült. A 4.-5. emeleten kezdetben panzió működött.  Oda a feljárás a Vigadó utcai oldalról volt lehetséges, míg az irodákat a Mária Valéria utca felől lehetett megközelíteni.

A főbejárat az épület sarkán van, félköríves kiképzése miatt a kapu a Vigadó térre néz. A bejárat felett márványtáblán a MAHART felirat volt olvasható, alatta kisebb betűkkel a rövidítés megfejtése: Magyar Hajózási Részvénytársaság. Az első emeleti ablakok előtt erkély vonul végig, aminek a korlátja zárt, és a tetején stilizált hullámok futnak végig.  A harmadik emeleten mindkét utca felé 3-3, erősen kiugratott hajóorr található. Alattuk egy-egy levegőt fújó fej jelképezi a jó szelet, a hajóorr két oldalán egy-egy oceanida egyik kezével a hajóra, másikkal az erkélyre támaszkodik, a testére polip karja tekeredik. Az oceanida mellett még egy-egy delfin is látható. A mögöttük levő ablakok boltívében díszes kagylóalakzat foglal helyet, amely felett kicsi ál-erkély van, korlátját középen női fej díszíti.
Napjainkban ötcsillagos szállodaként születik újjá Budapest értékes műemléki tömbje.

Városligeti fasor 47.

A Városligeti fasor és környéke a XX. század elejére a főváros egyik elegáns, meghatározó polgári negyedévé nőtte ki magát, amelynek emblematikus építményei közé tartozik a Resonator Parkhoz tartozó gyönyörű villaépület. Kőrössy Albert építész magáncélra épített villája.

A Városligeti fasor 47. szám alatti telek több ütemben épült be a századfordulón. Az utcafrontra Kőrössy Albert Kálmán 1899-ben tervezett magánvillát, amely 1900-ra vált beköltözhetővé. 1903-ban a telek végén műteremház épült, ahol az első világháborúig folyt a műépítészi munka. A mai középső épület helyén kezdetben díszkert volt, majd 1911-ben kétszintes istállót építettek.
1998-99-ben került sor a volt Kőrössy villa első ütemű felújítására és a homlokzat teljes rekonstrukciójára. A főhomlokzat rekonstrukciója során a tulajdonos által kikutatott, 1904-ben készült fotó alapján újjáépültek a díszes oromzat és a gipszstukkók.

A 47. sz. alatti, rendkívül rossz- és hiányos állapotú  kerítés és kapuk teljes felújítására is sor került 2015-ben. A korabeli, több mint százéves szerkezet a villa szecessziós formavilágával rokon.

Az Akadémia megalapítására az 1825–27-es országgyűlésen került sor az akkori fővárosban Pozsonyban. Az 1825. november 3-án tartott országgyűlésen Széchenyi István felajánlotta birtokainak egyévi jövedelmét egy magyar tudós társaság megalakítására, ennek eredményeképp az Akadémia megalapítását az országgyűlés az 1827. évi XI. törvényben rögzítette azzal a céllal, „hogy a tudományok és szép művészségek honi nyelven míveltessenek”.

Ekkor még a társaság saját épület híján egy bérházban rendezte be “székházát”, az üléseket pedig a Vármegyeháza dísztermében tartotta.
Végül 1858-ban báró Sina Simon 80 000 forintos adományt tett a Magyar Tudományos Akadémia székházának megépítésére, amellyel országos mozgalmat indított el és 1860-ra már annyi pénz gyűlt össze, hogy elkezdődött a tervezés, illetve építés előkészítése.

A palota építése 1862 tavaszán indult meg. Kivitelezését Szkalnitzky Antal, az Akadémia részéről pedig Ybl Miklós irányította. A székház építésének költsége a berendezéssel és díszítéssel együtt mintegy 800 000 forintot tett ki.

Az első ülést 1865. április 24-én tartották, az ünnepélyes megnyitóra pedig 1865. december 11-én került sor.

A palota működésében és fejlődésében a második világháború komoly törést jelentett, mind az épület, mind a benne található gyűjtemények megrongálódtak. 1953-ban az épület belső terében több jelentős átalakítás történt Csánk Elemér építész tervei szerint, amely együtt járt a palota teljes felújításával.