A Magyar Királyi Postatakarékpénztár 1886. február elsején egy Apáczai Csere János (régi nevén Mária Valéria) utcai bérház udvari helyiségeiben kezdte meg működését, de egyre nagyobb forgalmat generált, ami szükségessé tette egy nagyobb épület megszerzését. Először egy Széchenyi rakparton lévő házat kaptak meg, ami szűknek bizonyult, így az egyetlen megoldást egy új székház építése jelentette. A megoldást a Hold utcai telek jelentették, ami az Újépület – híres-hírhedt katonai erőd és kivégzőhely – területéhez tartozott. Ennek 1898-as lebontása után a területet felosztották és kiárusították.
A székház tervezésére 1899. december végén írtak ki tervpályázatot, amin csak hazai építészek indulhattak, ráadásul szigorúan be kellett tartani az 1 millió koronás költségvetést. A pályázatok elkészítésére csak 2 hónap állt rendelkezésre, Ennek ellenére ezt hatalmas érdeklődés övezte, és 61 pályaművet nyújtottak be.
A pályázatot – első körben – nem Lechner, hanem Berczik Gyula nyerte meg, de pályázatot ismét kiírták, ez kifejezetten Berczik és Lechner számára volt kiírva. Végül is Lechner Ödön (Pest, 1845. augusztus 27. – Budapest, Terézváros, 1914. június 10.) és Baumgarten Sándor (Dunaföldvár, 1864. január 21. – Budapest, 1928. május 31.) kapta a megbízást.
A szorgos méhekkel és kaptárakkal díszített épület a takarékosság szimbóluma lett. A Lechner által kifejlesztett magyar népművészeti formanyelv tökéletes példája az épület. Ami ma egészen elképzelhetetlen: ez az épület bizony egy év alatt elkészült.
Szólni kell ég Budapest legendás mozaik- és üvegfestőművészének, Róth Miksának a munkáiról, illetve Zsolnay Vilmos színes majolikáiról, akinek a sárkányos tetődíszeket és a mázas cserepeket köszönhetjük.
Az épület fotózása szinte lehetetlen a szűk utca és a sok fa miatt!
