A társasházban reggel 8-kor még csak egy lakás ázott.
Délre már senki sem tudta, hogy ki.
A vízszerelő megérkezett, alaposan körbejárta a helyszínt, majd megállapította, hogy a víz valahonnan a csőből jön. Ennél pontosabb diagnózist egyelőre nem tudott adni.
A strangot nem találta meg, az ágvezetéket nem ismerte fel, a csatorna bekötését pedig egy teljesen másik csőnek nézte. A szerelési rajz természetesen nem állt rendelkezésre, mert azt évekkel korábban elmosta a szennyvíz.
A megrendelt anyagok közben megérkeztek. Aztán temmi nem passzolt semmihez. Az egyik idom még saját magához sem.
A közös képviselő próbált segíteni, de hamar kiderült, hogy azt sem tudja, melyik lakás ázik. Viszont nagyon határozottan tudta, hogy valahol az épületben van a probléma.
Ezután megpróbálták elzárni a vizet. Sikerült.
Az egész háztömbben.
A szerelő ezután új helyet keresett a fúráshoz. Megtalálta.
Egy villamos vezetéket.
A következő tíz percben már nem volt víz, villany, és lassan a türelem is elfogyott. Ekkor megérkeztek a lakók.
Az első közölte, hogy a Föld nem gömbölyű, ezért a víz sem feltétlenül lefelé folyik.
A második szerint az ázást valószínűleg egy chemtrail okozza, és különösen gyanús, hogy mindig akkor jelennek meg a repülők, amikor a társasházban csőtörés van.
A harmadik lakó eközben békésen elaludt a lépcsőn egy üveg bor társaságában, majd húsz perc múlva felébredt, és közölte, hogy szerinte a csőtörést már tegnap megjavították.
Délután négykor végre megtalálták a hibás vezetéket.
Kiderült, hogy nem az ázott lakásban volt. Nem is azon a strangon. Sőt, még csak nem is azon az emeleten. A szerelő elégedetten összepakolt.
A közös képviselő pedig megnyugodott: legalább most már pontosan tudták, hogy hol nincs a hiba.