Van egy társasház, ahol valaki egyszerűen úgy döntött, hogy ő lesz a közös képviselő. Nem volt szabályos közgyűlési megválasztás, nem volt érdemi tulajdonostársi döntés, csak megtörtént a „kinevezés”.
És ami talán még érdekesebb: később ugyanilyen egyszerűen le is mondott róla, majd abbahagyta.
Közben évekig húzódtak a problémák. Vízszerelési gondok, elmaradó takarítás, biztonsági hiányosságok, kevés vagy szinte semmilyen kommunikáció. A lakók többsége pedig nem igazán értette, miért van ez így. Talán nem is érdekelte őket eléggé ahhoz, hogy utánanézzenek.
Pedig a társasház nem úgy működik, hogy aki reggel elsőként kimondja, hogy „én vagyok a közös képviselő”, az attól kezdve az is.
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény alapján a közös képviselő megválasztása a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. A közös képviselőnek emellett konkrét törvényi feladatai vannak a társasház működtetésével, fenntartásával, a közgyűlési határozatok végrehajtásával és az elszámolással kapcsolatban.
Vagyis ez nem egy olyan tisztség, amit az ember saját magának adományoz, majd néhány év múlva lead, mint egy megunt klubtagságot.
A történet azonban nem csak arról szól, hogy valaki szabálytalanul vállalt szerepet. Arról is szól, hogy a tulajdonostársak miért hagyták ezt éveken keresztül megtörténni.
Mert egy társasházban a „majd valaki intézi” nagyon veszélyes mondat. A kisebb műszaki problémából nagyobb kár lesz, az elmaradt karbantartásból komoly költség, a kommunikáció hiányából pedig előbb-utóbb bizalmi válság.
A tanulság egyszerű: a közös képviselőt szabályosan meg kell választani, a munkáját ellenőrizni kell, a problémákat pedig nem szabad évekig a szőnyeg alá söpörni.
A társasház nem attól működik, hogy van valaki, aki közös képviselőnek nevezi magát. Attól működik, hogy van mögötte szabályos döntés, valódi felelősség és számon kérhető munka.