Az esztergomi bazilika, azaz Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház monumentális épülete 47 év alatt épült fel, 1869-ben készült el. A bazilika története viszont ennél jóval régebbre nyúlik vissza: A bazilika helyére először István király építtetett templomot, amit 1180-ban egy tűzvész teljesen tönkretett. A török idők sem kedveztek az épületnek. A ma látható épület építési munkálatai sem folytak zökkenőmentesen, többször félbeszakadtak, újra és újra áttervezték az alaprajzot. Az idők során négy érsek és négy építész vezette a munkálatokat – köztük Packh János és Hild József, akiket koruk kiemelkedő építészei között tartottak számon. Az épület 1856-ban még nem készült el teljesen, mégis sor került az ünnepélyes felszentelésére.
A 2. világháború alatt a bazilikát súlyos támadás érte: körülbelül 95 gránát és bomba hullott rá, aminek következtében az oszlopcsarnok és a kupola is megsérült. Ma az ország egyik leglátogatottabb műemléke.
Esztergomnak két kálváriája van.
Kálvária a bazilikával szemben: Görgey Márton kanonok készíttetett, eredetileg a Várhegyre, majd lebontották. 1823-ban, a jelenlegi helyén állították fel. Az eredetileg négy szoborból álló együttest csak később egészíttette ki Jordánszky a két lator (A. Scrott) szobrával. A feszülettől balra Mária, a feszület tövében Magdolna és tőle jobbra Szent János evangélista szobrai állnak, nem bizonyíthatóan Hebenstreit József (1719 – 1783) alkotásaiként, 1781-ből. A stációk domborművet A. Schrott készítette 1838-ban.
Az esztergomi belvárosi Kálvária-kápolna a Vaskapu nyugati lejtőjén, az úgynevezett Kálvária-hegy tetején áll. A kápolna neoromán stílusban épült 1900-ban. Görögkereszt alaprajzú, igénytelen, nyerstégla falazású épület. A kálvária együttes magas talapzaton álló öt darab életnagyságú, festett szoborból áll. Krisztus keresztjétől jobbra Szűz Mária, balra Mária Magdolna látható. Két oldalt a két lator keresztre feszítve. A jobb oldali lator arca megnyugvást fejez ki, ezt erősíti lábainak párhuzamos állása. A bal oldali tehetetlen dühét fokozza a derékszögbe felrántott jobb lábszára, és görcsösen magasba emelt jobb karja.
