A társasházi lomtalanítás kérdése sok konfliktus forrása, melynek egyik oka, hogy a jogszabály nem külön fejezetben, „lomtalanítás” címszó alatt szabályozza ezt a témát. A társasházi törvény logikája azonban egyértelműen meghatározza, hogy mit lehet és mit nem, ha a közös tulajdon használatáról van szó. A kiindulópont minden esetben az, hogy a közös tulajdon – legyen szó lépcsőházról, folyosóról, pincéről, udvarról vagy tárolóról – a tulajdonostársak közös használatára szolgál, mégpedig rendeltetésszerű módon. Ez a rendeltetésszerű használat nem foglalja magában azt, hogy bárki a saját feleslegessé vált tárgyait, bútorait vagy hulladékát ott tárolja, még átmenetileg sem.
A törvény szemlélete szerint a közös területek nem raktárak és nem ideiglenes hulladékgyűjtő helyek. Amikor valaki lomot helyez el egy lépcsőházban vagy folyosón, azzal nemcsak esztétikai problémát okoz, hanem korlátozza a többi tulajdonos használati jogát, akadályozhatja a közlekedést, és adott esetben tűz- vagy balesetveszélyes helyzetet is teremt. Ezek a körülmények már önmagukban is ellentétesek a társasházi törvény alapelveivel, függetlenül attól, hogy a lom „csak pár napig” lenne ott.
A lomtalanítás jogszerűsége nem azon múlik, hogy a tárgyak végül elszállításra kerülnek-e, hanem azon, hogy addig hol és milyen módon vannak elhelyezve. A törvényből az következik, hogy a lom csak akkor kerülhet közös területre, ha annak elhelyezése nem sérti mások jogait, nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot, és időben szigorúan korlátozott. Ez a gyakorlatban jellemzően azt jelenti, hogy kizárólag a hivatalos lomtalanítás napján, az elszállítást közvetlenül megelőző időszakban, előre egyeztetett módon kerülhetnek ki a feleslegessé vált tárgyak.
A társasházi törvény világosan kimondja azt is, hogy a közös tulajdon használatának részletes szabályait a tulajdonosi közösség határozza meg. Ez történhet a szervezeti-működési szabályzatban, a házirendben vagy konkrét közgyűlési határozatokban. Ezek a szabályok nem önkényesek, hanem a törvény keretein belül születnek, és minden tulajdonosra egyformán kötelezőek. A közös képviselő feladata ebben a rendszerben nem az, hogy saját belátása szerint engedélyezzen vagy tilosson meg lomtárolást, hanem az, hogy a közösség által elfogadott szabályokat betartassa.
Összességében a társasházi törvény üzenete világos: a lomtalanítás nem egyéni döntés kérdése, hanem közösségi ügy. A közös terület használata nem járhat mások kárára, és nem alapozható arra az elképzelésre, hogy „mindenki így csinálja” vagy „csak ideiglenesen van ott”. A jogszerű és etikus lomtalanítás feltétele az előzetes egyeztetés, az időbeli korlátozás és a közösségi szabályok betartása. Ha ezek teljesülnek, a lomtalanítás nem konfliktusforrás, hanem a társasházi együttélés természetes része marad.