Egyszer volt, hol nem volt, egy modern irodaház, amelynek építészeti kiválóságát csak a benne dolgozók elmeállapota múlta felül. Az üzemeltető, Kovács úr, akit kizárólag a stabilitás és a józan ész érdekelt, kétségbeesetten próbálta koordinálni a karbantartási megbeszélést.
„Hölgyeim és uraim,” kezdte Kovács úr feszengve, miközben a portás, Gergely, az életunt, sztoikus figura valahol félálomban lebegett. „Beszélnünk kell a karbantartásokról és az irodaház felújításairól.”
A takarítónő, Etelka, paranoiásan pislogott körbe a szobában, mintha minden sarkon titkos összeesküvést szimatolt volna. „És mi lesz a takarítógéppel? Azóta is zúg a fejem, mióta azt a fura hangot hallottam a harmadik emeleten. Biztos vagyok benne, hogy lehallgatnak minket!”
„Nincs semmi lehallgatás, Etelka,” próbálta nyugtatni Kovács úr, miközben oldalra pillantott a szerelőre, Dávidra, aki egy hőségtől átfűtött, vörös ködös álomban élt. Ő épp a falra meredt, és félhangosan azt mormolta, hogy a vízvezetékek összeesküdtek ellene. „Azok a csövek mindig sziszegnek nekem.”
„Dávid, csak cseréljük ki a kazánt, rendben?” kérte az üzemeltető türelmesen, de egyre inkább érezte, hogy saját elméje szintén recseg-ropog a helyén.
Eközben a biztonsági őr, Tivadar, aki egyébként Rambónak képzelte magát, csatakosra izzadt zöld fejkendőjében, és éppen azt vizsgálta, hogyan férkőzhetne be a tárgyalóterembe egy láthatatlan ellenség. „Az épület biztonsága prioritás! Bármikor támadhatnak!” mondta, miközben egy játékpisztollyal hadonászott, amit Kovács úr óvatosan próbált ignorálni.
„Még mindig nem értem, hogy a fogorvosi szék miért rezeg,” szólt közbe Dr. Faragó, a fogorvos, aki egyébként a laposföld hívők táborát erősítette. „Biztosan a föld forgása az oka, nem gondolnak? Sőt, talán a Föld lapos széle mozog, és ezért zörög az egész épület!”
Szegény Kovács úr mély levegőt vett, mielőtt folytatta volna. „Dr. Faragó, a rezgés az épület régi alapozásából fakad. Nem a Föld széle a hibás.”
„Igen, de mi lesz az ufókkal?” kérdezte Kitti, a titkárnő, akinek fénypontja volt minden nap, hogy az idegen civilizációk nyomait kutassa. „A harmadik emeleten egyszer mintha láttam volna egy fénycsóvát, ami…”
„Az egy izzó volt kedves Kitti,” szakította félbe Kovács úr, remélve, hogy valamiképp sikerül visszaterelni a beszélgetést a karbantartásra.
Végül, Péter, az ügyvéd, akit már a reggeli órákban meglegyintett az alkohol szele hiszen jó barátságot ápoltak, egy korty whisky után szólalt meg. „Én azt mondom, újítsák fel a bárt az előcsarnokban! Fontosabb, mint a kazán. Mert mi van, ha… valaki megszomjazik?”
„Itt nincs bár, Mr. Jenkins,” sóhajtott az üzemeltető, miközben már érezte, hogy lassan ő is kezdi elveszíteni a kapcsolatot a valósággal.
„Akkor fogadjunk, hogy előbb lesz!” vágott közbe Elek aki egy multi cég igazgatója volt, és aki minden szabadidejét sportfogadásokkal töltötte. „Mondjuk, hogy két héten belül megjelenik egy minibár az előcsarnokban, és…”
Drága Kovács úr feladta. Ha már a karbantartásokat nem tudta kezelni, legalább próbált egy mosolyt kicsikarni magából. „Nos, legalább valami biztos: a káosz nálunk mindig kéznél van.”
