A 19. században múzeumi törekvés volt a középkori és reneszánsz másolatgyűjtemények létrehozása. Ezzel összhangban az 1900–1906 között épült Szépművészeti Múzeum földszinti csarnokait különböző építészeti stílusok jegyében tervezték meg. Így készült el a román stílust megidéző Román Csarnok. Itt gipszmásolatokat tudtak bemutatni. A második világháború alatt a múzeum csarnokai és a bennük kiállított gipszmásolatok megsérültek. A múzeum többi részét később többé-kevésbé felújították, a Román Csarnokot egyre inkább a múzeum raktározási gondjainak megoldására használták. A múzeum legdíszesebb csarnoka így a múzeum titkos terévé vált, ahová csupán néhány munkatársnak volt bejárása.
A csarnok román kori bazilikát idéz a szemünk elé. A belső dekorációját a múzeum építészei, Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervezhették. A rendkívül gazdag festészeti dekoráció Reissmann Károly Miksa és Glaser János festők munkája. A freskókat a keresztény ikonográfiai szerint tervezték meg. A csarnok csodálatos gazdag ornamentikáján szimbolikus ábrázolások, életfamotívumok, a halhatatlanságot jelképező pávák stb. jelennek meg.
A csarnok restaurálása a Szépművészeti Múzeum történetében a legátfogóbb, 2015 – 2018 között elvégzett rekonstrukciós munkáinak keretében zajlott, melyben mintegy hetven restaurátor vett részt.