A Párisi Nagy Áruház (1957 és 1999 között Divatcsarnok) elődje, a Terézvárosi Kaszinó, Petschacher Gusztáv tervei szerint épült, 1882-ben. Első átalakítását 1909-ben kezdték el, miután Goldberger Sámuel megvásárolta az épületet, hogy francia mintára a kor legmodernebb áruházát alakítsa ki benne. Az áttervezésre Sziklai Zsigmond kapott megbízást. Az épület a budapesti Andrássy út déli oldalán található, a 39. szám alatt. A Paulay Ede utca 54. felől is van bejárata. Az Andrássy út felé néző homlokzata szecessziós stílusban épült, a Paulay Ede utca felé néző rész neoreneszánsz jegyeket visel.
Az új épület 1911. március 3-án nyílt meg a nagyközönség előtt. Ez volt az ország első modern áruháza, mely a főváros legszebb sugárútjának egyik legszebb épülete lett. Az átriumos elrendezésű, egy légterű épület különlegessége az ötemeletnyi magas, fedett üvegudvar, belsejében márványos oszlopok, aranyozott díszítőfestésű lépcsőfeljáró, Zsolnay-díszítőelemek, Róth Miksa üvegablakai és öt üvegfalú, tükrös felvonó kápráztatta el a vásárlóközönséget. A tetőteraszon 400 személyes étterem létesült kilátósétánnyal, ahol télen korcsolyázni is lehetett. Itt működött a Terézvárosi Casinó. Nevezetessége a Lotz Károly freskóival díszített nagyterem. A középső nagy mezőben Lotz a főváros apoteózisát örökítette meg. Középen a főváros allegorikus nőalakja trónol. Körülötte a művészet, az ipar, a kereskedelem, a bőség, a hír megszemélyesítői foglalnak helyet. A bolt cikkelyekre Feszty Árpád a sixtusi kápolna mennyezetének prófétáit utánzó allegorikus alakokat festett.
