Sokszor találkozom „érdekes” dolgokkal a közös képviselői világból. Egészen elképesztő sztorikat hallok, most ezekből szemezgettem. (Persze egy kicsit karikíroztam a történeteken).
„Társasházi közgyűlésen bejelentette, hogy mostantól papírmentesen működünk, majd kiosztott mindenkinek egy 60 oldalas tájékoztatót arról, miért nem használunk több papírt.
A borító aranyozott volt.”
„A közös képviselő kiírta, hogy minden lakó köteles figyelni a biztonságra, majd otthagyta nyitva az utcára nyíló pinceajtót, mert szerinte nehéz volt becsukni.
Mostanra a nemrég beköltözött hajléktalan bácsi jobban ismeri a társasházat, mint a lakók. De legalább ő mindig köszön.”
„Pályázatot nyert a társasház zöldfelület-fejlesztésre, így a ház kezelője hat zsák műfüvet szórt szét a folyosón, és azt mondta: ezzel közelebb hozzuk a természetet. A negyediken egy patkány pár már beköltözött.”
„A közös képviselő csatlakozott egy szektához és az ott tanultak szerint a vízóra felesleges, mert a víz körforgása örök, így nehéz megmondani, ki használta. Most spirituális alapon számolja a költséget: aki sokat zuhanyzik, az „vízkarmás”, és többet fizet.”
„A társasházkezelő végre frissítette a házirendet, de véletlenül összemásolta egy középkori kolostor szabályzatával.
Most a lakók reggel misét tartanak, csendrendelet napkeltétől napnyugtáig, és a harmadikról száműztek egy nőt, mert hangosan tüsszentett.”
„A tetőtér beázik, de a közös képviselő szerint ez nem probléma, mert csak akkor csöpög, ha esik. Felvetették a lakók a javítást, de azt válaszolta: majd ha kisüt a nap, megoldódik magától.”
„Fél éve vártunk az új kapucsengőre. Azt mondta a kezelő hogy, már meg van rendelve, csak a futár elvitte más házhoz.
Már annyi idő eltelt, hogy elkezdtünk nevet adni a hibáknak.
A csengőhiányt például Lajosnak hívjuk.”