A minap annyira megdöbbentem az egyik biztosítótársaság ügyintézőjének a válaszán, hogy hirtelen nem tudtam eldönteni, vajon sírjak vagy nevessek. Pedig rám ez nem igazán jellemző.
Gondoltátok volna, hogy egy külföldi tulajdonban lévő biztosító nem tud az EU-n belül átutalást indítani a XXI. században?
A házunk egyik ingatlana egy szlovén cég tulajdona, ahol egy négy nyelven beszélő szlovén úr dolgozik, ami csak azért mókás, mert a biztosítónál egyik nyelven sem tudta elintézni a beázását. Teljesen elkeseredve jött hozzánk, hogy fél éve várják a megítélt kártérítést, de hiába.
Mivel imádok az ügyfélszolgálatosokkal hosszan csevegni, azonnal lecsaptam a feladatra, de erre a beszélgetésre nem voltam felkészülve. A hölgy a vonal végén kedves és segítőkész, de sajnálattal tájékoztat, hogy társaságuknak nem áll módjában Magyarországon kívülre utalni. Mély megdöbbenésemben nem tudtam megszólalni, ezért gyorsan javasolta, hogy a szlovén cég nyisson egy magyar bankszámlát. Nos ez volt az a fent említett pillanat a számomra. Végül megadtam a saját bankszámlaszámomat és a szlovén céggel kötöttem egy üzemeltetési szerződést az ingatlanukra, hogy a jövőben ne kelljen az országunk „hungarikumaival” bajlódniuk.