Gyöngyöst valószínű, hogy Kr. u. 700-800 év között az avarok alapították, nyomaik máig megtalálhatók. A rajta átfolyó Gyöngyös-patakról kapta a nevét. A városról és környékéről Anonymus elbeszéléséből vannak az első ismert adatok.
A kastély: Orczy Lőrinc építtette 1770-ben, melyet többször átalakítottak, végül 1826-ban készült el ma is látható klasszicista formája. A palotát és annak parkját 1937-ben eladták a városnak, berendezésének és műtárgyainak azonban nyoma veszett. 1958-tól itt működött a városi könyvtár, illetve itt tárolták a ferencesek híres műemlékkönyvtárát is. 1984-ben költözött ide a Mátra Múzeum. A kastélyban kapott helyet a vadászattörténeti, helytörténeti, ásvány- és őslénytani állandó kiállítás. Fő látnivalója a gyapjas mamut csontváza, Ez a múzeum jelképének számító csontvázat 1949-ben találták Mátraderecskén, és hazánk egyetlen mamutcsontváza. A kertben, 2009-ben megnyitottak egy új, modern pavilont is, melyben európai színvonalúan mutatják be a Mátra és környékének növény- és állatvilágát.
Szent Bertalan templom (Nagytemplom): a városközpont bizonnyal legkiemelkedőbb épülete a 14. században emelték, majd többször átalakították.
Mai alakját 1747 és 1784 között nyerte el, de a jellegzetesen barokk, kéttornyú csarnoktemplom gótikus támpillérei, ajtórészletei, ikerablakai a középkort idézik. Bronz keresztelőmedencéje az 1500-as évekből származik. Az épületben kapott helyet az Egyházi Gyűjtemény.
Városháza: egyemeletes késő eklektikus lakóház, barokk maggal. A város építtette az épületet városháza céljára, 1756-ban, 1904-ben egy tűzvész alkalmával jelentős sérüléseket szenvedett, majd 1909-11 közötti újjáépítésekor kapta a mai eklektikus képét.
Megyeháza: emeletes főépülete barokk, oldalszárnyai és hátsó szárnya részben barokk maggal rendelkezik 1767-ben kezdődtek meg az építkezések Quadri Kristóf vezetésével. Az építkezés befejezése 1774-re tehető.
Nagyzsinagóga: a monumentális nagytemplomot 1930-ban szentelték fel, tervezője a legismertebb hazai zsinagógaépítész, Baumhorn Lipót és Somogyi György volt (a gyöngyösi zsinagóga az 1932-ben meghalt Baumhorn utolsó megvalósult munkája). Az épület az akkor több mint 2000 fős helyi zsidó közösség gazdasági erejét és optimizmusát tükrözte, de a fasizálódó országban csak 29 évig működhetett zsinagógaként.
