Simontornya város Tolna vármegyében, a Tamási járásban. A megye kilencedik legnépesebb települése, 1995-ben kapott városi rangot.
Simontornya környéke igen gazdag történelem előtti korból származó leletekben. Már a csiszolt kőkorszakból is találtak leleteket, később bronzkori település nyomait fedezték fel. A honfoglaláskor a mai Fejér és Tolna vármegyék területének nagy része az Árpád-család birtoka maradt.
Simontornya nevét attól a lakótoronytól kapta, amelyet a Tolna vármegyei Döröcske nemzetségből származó Salamon fia Simon itt épített 1272 körül, amely később erősséggé, végvárrá fejlődött. Közel 200 év alatt mégiscsak a mocsarak között eldugott kis várkastély szerepét töltötte be.
1324-ben I. Károly király Henczfia János budavári rektor és kapitány érdemeit jutalmazta a várral és tartozékaival. Majd a Laczkfiak (1347-1397) utáni várurak – a Kanizsaiak(1397-1424), Ozorai Pipó (1424-1427), a Garaiak (1427-1482) – birtokolták, akik elhanyagolták, várkapitányaik pedig zsarnokoskodtak a vidék népei felett.
A közel 150 éves török uralom jelentősen visszavetette a település fejlődését.
A török kivonulása után csak lassan indult meg a fejlődés. A Rákóczi-szabadságharc hét éve alatt a vár több ízben is gazdát cserélt. Fontos esemény volt a település történelmében a Sió-szabályozás. József nádor 1810. szeptember 11-re Simontornyán közgyűlést hívott össze.
A 2. világháború során a németek 1944. december 3-án este hagyták el a község területét, közben, amit lehetett, megsemmisítettek.
Napjainkban a simontornyai várat évente mintegy húszezer látogató keresi fel.
