Képeket és a leírást készítette: Hucskóné Kovács Mária
1872-ben Lónyay Menyhért miniszterelnök felkérte Orczy Bódogot, a Nemzeti Színház igazgatóját, hogy állítsa össze javaslatát a létesítendő Operaházra vonatkozóan. Több javaslat készült, ezek közül a Fővárosi Közmunkák Tanácsa választott. Operaház megépítésére 2 261 200 forint állt rendelkezésre, végül 1873. július 25-én adta hozzájárulását a király. Pályázatot írtak ki, amelyre Linczbauer Istvánt, Szkalnitzky Antalt, Steindl Imrét, Ybl Miklóst és két külföldi építészt, a gothai Ludwig Bohnstedtet és a bécsi Fellner és Helmert kérték fel A pályázók mindegyike 2500 forint jutalomban részesült. A pályázat nyertese Ybl Miklós lett, a titkos szavazáson nyolc szavazat közül hét szólt mellette.
Az építési engedélyt Ybl Miklós terveire 1875. augusztus 28-án adta meg a fővárosi tanács 30089/75 számon. Az építkezés során Podmaniczky Frigyes ragaszkodott ahhoz, hogy magyar iparosok és művészek vegyenek részt a munkákban.
A tervek szerint az épületet 1883-ra kellett volna befejezni. Tisza Kálmán akkori miniszterelnök ezt végül 1884 nyarára tűzte ki. Az épület végül 1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt
A homlokzat dekorációjának tervezésében Ybl Miklós munkáját Schickedanz Albert segítette, valamint Schmal Henrik, az Operaház építésvezetője.
A homlokzat legfeltűnőbb eleme a két, Stróbl Alajos által, carrarai márványból faragott egyiptomi szfinx az oldalbejáratok mellett.
Az Operaház belső falfestéseinek megvalósításával Than Mórt és Lotz Károlyt bízták meg, akik a bécsi Staatsoper mintájára átfogó programot gondoltak ki, amelynek központi mondanivalója a zene dicsőítése.
Az előcsarnok mennyezetének aranyozott keretű kazettáiba Székely Bertalan a kilenc múzsát festette meg. A kupola főműve a magyar falképfestészet egyik kiemelkedő alkotása, a Zene megdicsőülése( Lotz Károly)
