Elég sűrűn előkerül a mi életünkben a következő kérdés: Etikus és törvényes-e, ha a leváltásra készülő közös képviselő nem jelenik meg a közgyűlésen?
A társasház működése – véleményem szerint – alapvetően a bizalomra épül. A tulajdonosok megbíznak egy közös képviselőt, hogy a közösség érdekeit képviselje, jogszerűen, minden szabályt és előírást betartva és átláthatóan járjon el, valamint hiánytalanul elszámoljon a rábízott feladatokkal. Éppen ezért különösen érzékeny helyzet, amikor a tulajdonosi közösség úgy dönt, hogy meg kívánja válni tőle. Ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: etikus és törvényes-e, ha a leváltásáról szóló közgyűlésen a közös képviselő nem jelenik meg?
Jogilag a helyzet meglehetősen egyértelmű. A társasházi szabályozás nem ír elő kötelező részvételt a közös képviselő számára a közgyűléseken. Ha a közgyűlés szabályszerűen lett összehívva, a napirendi pontok – így a közös képviselő visszahívása is – akkor is érvényesen megtárgyalhatók, ha az érintett személy nincs jelen. Vagyis pusztán jogi értelemben a távolmaradás nem jogsértő, és nem akadályozza meg a leváltást.
Az etika azonban nem mindig esik egybe a joggal. Egy közös képviselő nem csupán szerződéses szolgáltató, hanem a társasház „arca” és működésének kulcsszereplője. Ha a közösség elégedetlen vele, az már önmagában egyfajta szakmai visszajelzés. Ilyen helyzetben a közgyűlésen való megjelenés lehetőséget adna:
– az álláspontja ismertetésére,
– a vitás kérdések tisztázására,
– vagy akár egy kulturált, korrekt lezárásra.
A távolmaradás ezzel szemben könnyen keltheti azt a benyomást, hogy a közös képviselő nem vállalja a felelősséget, vagy nem tiszteli a tulajdonosokat, akik megbízták őt. Ez akkor is így van, ha jogilag mindehhez joga van.
Vannak esetek természetesen, amikor a távolmaradás érthető lehet: például egészségügyi ok, előre jelzett akadályoztatás, vagy ha a képviselő írásban már minden szükséges dokumentumot és elszámolást átadott. Más a megítélése azonban annak, ha a közös képviselő szándékosan marad távol, hogy elkerülje a kérdéseket, a kritikát, vagy remélje, hogy a közgyűlés határozatképtelen lesz.
Ez utóbbi már nemcsak etikailag kifogásolható, hanem a közösségi együttélés alapelveivel is ellentétes. A társasház nem „ellenfél”, hanem egy közösség, amelynek működéséért a közös képviselő felelősséget visel – egészen a megbízatása utolsó napjáig.